NÉV Leah Weatherly

BECENÉV Kölyök (Csak is Sashanak engedi)

SZÜLETÉSI ADATOK 1980, Fournemouth

NEM Nő

BEÁLLÍTOTTSÁG Heteroszexuális

FAJ/CSOPORT Pokolkutya

FOGLALKOZÁS Autószerelő

PLAY BY Elizabeth Wheeland

TÍPUS Keresett (Aleksendr Wojta)

 

Olyan kiszámíthatatlan ez a világ. Legalább is, amit hirtelen megtanultam belőle, hogy az emberek szinte rohanásban élik le az életüket. Nem is értem. Mi értelme annak, ha nem töltesz elég időt arra, hogy igazán kiéld magad. Persze, könnyen beszélhetek én mert hát mint öröklétű egyén mást nem is csinál, mint hogy azon legyen mit kezdjen a holnapi nappal.
Az emberek mindent elkapkodnak. Elszalad mellettük az élet, majd csak később jönnek rá hogy a harang már nem fog többé megszólalni.
Hogy nekem mi az én nézetem a világ felé?
Nincs is jobb hely, hogy kiélvezd azt amikor megszülettél, mint a szórakozás.
- Pincér, még egy kört, de azonnal! - Ordítottam integetve, fülig érő mosollyal az arcomon az egyiknek, aki éppen teli tálcával szolgálta ki a többi vendéget. Egyik kedvenc helyemnek mondható, a Pandemonium. Szinte, már törzshelyemnek érzem a rengeteg jó emlék miatt. Imádok nevetni. Elfelejtett velem minden nyomasztó dolgot, ami mint pokolkutyaként a vállamra esik. Nem tudnám elviselni, azt a nagy felelőséget amit minden fajom beli számon tart. Az évek során befásulnak, komollyá válnak, és nem számít más csak az emberek, a tiszta lelkü emberek akik tudatlanul élik a mindennapjaikat. Amiben nincs semmi rossz, de elfelejtenek élni. Természetesen mindenhol vannak kivételek... csak hát...

- Parancsoljon, az italuk. Elnézést a várakozásért. - Amint letette az 5 poharat, már útnak is indult a következő vendéghez akik épp most foglaltak helyet a mellettünk lévő asztalnál. Az alkohol számomra, csak buli indító. Sosem akarnám azt a hibát elkövetni, hogy képszakadás legyen a vége.
A jelenlegi baráti köröm, rajtam kívűl még 2 lány, és 2 srác volt. Mindig is jókat szoktunk hülyéskedni, de egy srác mindig is kitűnt közölünk, aki talán még nálunk is vadabb, és eleven volt. A nézete a világra mindig pozitív volt, és mindenen tudott nevetni. Még a saját kudarcain is. És talán ez volt az egyik, ami megfogott benne. De főleg, a mosolya az amit nem felejtek el, és nem is tudnám.
Valahogy mindig is igyekeztem kettesben lenni és beszélni vele, de valamiért a sors úgy akarta, hogy ez ne történjen meg. Hogy mit kell tudni róla? Hát legalább már 4 éve, hogy ismerem. És nyugodtan mondhatom azt, hogy az egyik legjobb barátommá vált ez idő alatt. Mindig ott voltunk egymás mellett, és a bajban is megállta a helyét. Persze volt olyan időszak, amikor nem beszéltünk de ez sosem jelentette azt, hogy többé nem látjuk egymást. Mindig találtunk okot arra, hogy együtt lógjunk.

 

- Ha még többet iszol, esküszöm, hogy a valagadba rúgok. - Szólaltam meg, apró mosollyal kis grimaszt vágva a férfi felé, miután kimentem utána. Azt mondta kimegy szívni egy kis friss levegőt, és persze a dohányt sem vetette meg magától. De persze én sem, én is ugyan így rágyújtottam egy szálra majd oldalasan neki dőltem a nightclub falának.
- Hát, ha ez sikerül legalább valamelyik csaj megszán engem. - Röhögött fel a végére, amire én párat pislogva végül vállánál meglökve reagáltam kijelentésére természetesen megmosolyogtatott.
- Te bolond. - Tudtam le ennyivel. De persze, én legbelül nem akartam azt hogy valamilyen idegennel csak úgy elmenjen. De bátortalan vagyok mellette, amióta talán kicsit máshogy érzek iránta. Még is, hogyan mondjam el mit érzek? És ha el is mondom, mi van ha visszautasít? Akár ki is nevethet, majd visszamenne a többiekhez.
- Figyelj csak… - Szólaltam meg tétovázva, kis bizonytalansággal a hangomban. De amint rám pillantott, egy ideig sikerült elnémulnom. Egyszerűen nem jöttek a szavak. Valamit pedig mondanom kell.
- Hát, csak annyit szeretnék hogy... - Ám ekkor, szinte ki csapódott mögöttem az ajtó amire én hirtelen hátra pillantottam. A baráti társaságunkból ketten már nem tudták világukat. Röhögcsélve jöttek ki, szinte már ////botladozva.
 - Jaj, gyertek már be hiányolnak a többiek. Kezdődik az ivós játék végre. - Karolta át az egyik srác vállánál fogva pedig bevezetni készülte őt. De ellőtte még rámnézett.

- Neharagudj. De majd később elmondhatod. - Mosolyodott el, majd eldobva a csikket már ment is be a többiekkel a clubba. 
- Jó persze. - Bólintva mosolyogtam felé, de amikor elment mellettem én nem mozdultam meg. Alsó ajkamba harapva mérgelődtem, hogy valakinek megint csak meg kellett zavarnia. 

- Majd legközelebb. - Motyogtam magamba halkan egy percre felnézve az égre, majd egy sóhajjal csak lepillantva rúgdostam el egy apró kis követ, ami éppen a lábam előtt hevert. De végül elszívtam én is ami még megmaradt, aztán ki nyitottam az ajtót nagyot sóhajtva, ami hangosan csapódott be.

Amikor először megismertem...

Egy unalmasnak mondható napnak indult. Egy küldetésre hívtak, de én szépen másnak a nyakára varrtam. Ugyan is nem akartam menni egy ilyenre se. Inkább eljárok este szórakozni, mint hogy fapofával figyeljem a többi civilt az utcán. Ráadásul vigyázzva arra, hogy nehogy lebukjál a szemükben. Tisztában voltam a hitetlenekkel, és a hívőkkel. A hívők talán kicsit veszélyesebbek is, az óriási fanatizmusukkal.
De most úgy voltam vele, hogy szeretnék egy nyugodt estét, egy kis Én időt. És igazából milyen jól tettem. Na jó, az est további részében nem is voltam egyedül, de számomra az egy felejthetetlen éjszaka volt.
Lent a mosodában voltam. Éppen az egyik mosogép tetején ülve zenét hallgattam egy fejhallgatóval, és persze a telefonom nyomkodtam. Ugyan mit csinálhat ilyenkor egy magam fajta lány, amikor unatkozik, a ruháira várva. Annyi biztos volt, hogy egy órát legalább ott fogok tölteni az amúgy elég kisérteties alaksorban.
Tégla falat kapott a helység, és csak egy vagy két darab villanykörte világította az amúgy igen csak kicsi helységet. De egyébként olyan volt, mintha a sötétség karolna át, és hívogatva csábít magához. Ezért is kisérteties, mert olyan mintha egy horrorfilmben érezném magam.
Nem sokkal később, már csak arra figyeltem fel, hogy valaki a vállamat ütögeti meg, amire nem tagadom de megijedtem egy pillanatra. Felpillantva először a vörös hajat láttam meg, majd csak akkor tért le tekintetem arcához. Végül amikor leesett, hogy szeretne valamit elkapva a fejemről a fejhallgatót végig is hallgattam, megszeppenve, de meghallgattam.
- Bocs, neharagudj... tudnál esetleg adni mosóport? Az enyém, elfogyott. - Lebegtette meg halvány mosollyal az üres dobozt.
- Oh, persze. - Feleltem neki, majd leugorva a gépről átnyújtva az említett tárgyat neki. - Köszi, öhm...
- Leah. - Vágtam rá félig érő mosollyal. És aznap este, az egész éjjelt eldumáltuk pár ital társaságában. Hiszen meghívott magához, a jólelkűségem miatt. Azóta pedig majdnem mindennapot együtt lógtuk, és lett pár közös barátunk is akikkel mindig eljártunk szórakozni.
 

De most úgy érzem, hogy nem tudom mit tegyek. Félek a visszautasítástól, de történt akkor valami azon az éjszakán a Pandemoniumban, mire visszatértem a többiekhez. Ami talán véget is vethet, de lehet hogy semmi sem változik, mivel benne lehet az is, hogy egyoldalú ez az egész.

Hirtelen megláttam, hogy egy tök idegen lány karjaiban volt nagyban csók csatákat folytatva egymással.
- Még is mit művel? - Fordultam egyik barátnőm felé, nem is kicsit feldúlva amire ő vállat vont.
- Egyszer csak megjelent, majd lekapta. - Felelte nagy nyugodtsággal. - De hé, legalább ez jó dolog. Lehet végre szerezz valakit. - Legyintett egyet-kettőt mosolyogva, de én egyből rá is förmedtem.
- Mi? Nem... ez egyáltalán nem jó! - Nézett is értetlenül rám, de én már rég indultam, hogy szétválasszam őket. Amit így is tettem. Először a lányra vetettem szúrós tekintettem, majd pedig ő rá, aki értetlenül nézett.
- Szeretlek. - Böktem ki határozottan, és persze idegesen. De nem vártam meg válaszát, mert annyira féltem nem csak a reakciójától, hanem a választól is. Így hát mindenkit ott hagyva, elhagytam az épületet.

4 év barátság. Egy igen furcsa, ám nagyon is összetartó barátságról volt szó. Úgy bántunk egymással mintha már legalább 18 éve ismernénk egymást. Minden jó, és rossz helyzetben ott voltunk egymásnak, és támaszt nyújtottunk miután valamelyikünk nem jött ki jól egy kapcsolatban.
Ám számomra később egy jóval többről szólt mint barát. Az érzéseimet eltitkolva igyekeztem magam túl tenni, de ez nem jött össze. És amikor elakartam neki mondani, valaki mindig megzavart minket. Ám végül egy óvatlan pillanatban elmondtam neki.
De félve, hogy mit mond elfutottam. Hogy ő mit gondol, nem tudom. De csak remélem nem fogom őt elveszíteni. Hiszen szeretem.