ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

,,Mille a kétszínű kígyó."

Hát nem bizalomgerjesztő? Pedig ez a rövidke mondat egészen jól közre fogja, hogy mire is számíthatunk tőle, bizonyos értelemben viszont az őt érő vádak fel vannak nagyítva. Az igaz, hogy életvidám és kedves természetével mindenkit megvezet, de nem feltétlenül abban az értelemben, hogy ki- vagy felhasználja őket piszkos kis ügyleteihez. Inkább csak elmaszkolja vele valódi énjét, melyről egész életében azt tanulta, hogy szégyenteljes, és egyébként is... Csak az arca szép. Már pedig az ilyen lányoknak - akiket a természet nem áldott meg dús keblekkel és széles csípővel - csakis személyiségünkben lehetett minden reményük. Hiszen kinek kéne egy illetlen és mocskos szájú lány. Elfogadható családból származó boszorkánymesternek még akkor se ha szépen kerekedik ott ahol kell. Pokolba az egésszel.

Habár Mille már rég elhagyta a környezetet, mely arra buzdította és tanította, hogy hagyja el igazi perszónáját, mert az szégyellnivaló és olyasmi, amit rejtegetni szükséges, máig nem sikerült elhagynia rossz szokásait. Igaz sosem azért törte magát, hogy a férfiak figyelmét ily szürke módszerekkel felkelthesse, hanem mert komolyan hitte senki nem állna vele szóba másképp. Főleg mivel családjuk büszkeségét, a fehér mágia magas szintű művelésében is csak csalódást tudott okozni, végleg elfogyott az önbizalma. Végülis ez vezette őt a sötét mágia kutatásához titokban, melyhez már szemlátomást sokkal nagyobb eredmények kötik. Első ránézésre egyébként egy ártatlan angyalkára hajaz, aki egyszerűen csak elveszett, semmint egy a fekete mágia iránt érdeklődő és abban egészen elmerült boszorkányra. Nem mintha szöges ellentéte lenne egyébként annak, amit mutat, egyszerűen csak nem egyezik a valósággal. Időnként egyébként kifejezetten rosszindulatú és morgós “vénasszony” tud lenni, de nyilvánvalóan igyekszik, hogy ennek ne igazán legyen szem és fültanúja. Eddig egyelőre sikeresen.

Ideje nagyrészét munkája tölti ki, azonban ha épp nem a végtelen számú, fajtájú és formájú orvosság között találod, akkor nagy eséllyel a konyhában sürögve futhatsz össze vele. Bár azt leszögezném, hogy az étel készítéshez nem sok érzéke van. Viszont a cukrász mesterséget már sokkal nagyobb sikerrel űzi. Ha ő lát vendégül ne számíts tehát négy fogásos csodára, vagy ha mégis talán jobb ha telítettséget színlelsz. A desszerttel viszont csak mennyiség szempontjából kell óvatosnak lenni. Könnyű finomságok között némi súlyfeleslegre szert tenni. Az általa készített turmixokra is ritkán érkezik panasz, bár lehet csak azért, mert elsősorban önmagát lepi meg a krémes italokkal.

Nem igazán rendelkezik különleges hobbikkal, vagy legalábbis nem életveszélyes tevékenységekkel próbál unalmat űzni. A fekete mágiával kapcsolatos találkozókra való járást leszámítva ugye. Boldognak vallja magát ha hazaérve szabadon énekelheti kedvenceit vagy mikor magányosan kirakhat egy puzzle-t. Kevés dolog tudja úgy kiakasztani, mintha valaki belepiszkál az "önállóságába". Az ilyen alkalmakkor többnyire inkább csak visszasöpri az egészet a dobozába, hogy aztán később újra nekieshessen. Otthonának falait sok keretezett kirakós díszíti. Habár ahhoz nincs elég falfelülete, hogy mindent felaggason, így kép formájában csak a kedvencei kerülnek ki.

Alapvetően nem az a sportolós fajta, vele biztosan nem fogsz a konditeremben összepacsizni. Ráadásul vékony alakját még csak nem is diétának vagy valamilyen egészséges életmódnak köszönheti. Egészséges életmódd... Tanultál te már Gyógyszerésztudományi karon? Nem, mi? Hát ez kikövetkeztethető válasz volt. Mindenesetre a kisasszony azért nem teljesen lusta, és igen is vannak mozgás kultúrák, amikkel tud azonosulni. Egy időben például nagyon szívesen járt úszni, és középiskolai tanára bíztatta ugyan a versenyszerű futásra, de őt sosem tudta lázba hozni az ilyesmi. Épp elég volt otthon versenyszerűen a megfelelésért küzdeni. Manapság azonban már kocogni se igazán jár ki, helyette azonban amikor csak teheti kerekekre pattan és munkába is szívesen gurul be csini kis görkoriján. Télen pedig a jégkorcsolya szerelmese és igazán nehéz a pályáról lekönyörögni ha esetleg már meginna a folyamatos körözgetés mellé egy forrócsokit az ember.

 

KAPCSOLATOK

 

TÖRTÉNET

A legtöbb lány nem születik tökéletesnek… Így történt ez Mille-vel is, azonban nála többről volt szó, mint néhány elnézhető kis apróságról. Vad volt, örökmozgó és szófogadatlan. Kedvenc elfoglaltságai közé tartozott hogy versenyezzen fiú testvéreivel, lényegében bármiben. Idő előtt habzsolt be minden ételt, hogy első lehessen és önszántából szaggatta el szebbnél szebb selyem ruhácskáit, csak hogy azok ne akadályozzák a futásban. Ráadásul nem egy pár cipője bánta a dombokról való legurulást.

Végül is ezt hogy nőtte ki? Nos, erről a kedves és igazán gondoskodó édesanyját lenne érdemes megkérdezni, de ez a történet szerencsére nem róla szól. A lényeg, hogy elérte évek kemény munkájával és vasmarokkal, hogy lánya hölgyhöz illő viselkedést produkáljon. Az meg nyilván nem érdekelt senkit se, hogy a korábban nyíltan átkozódó és mocskolódó természettel mi lett. Feltételezték, hogy semmibe foszlott. Még szerencse, hogy nem elfek gyülekezetében kellett a családi megbeszéléseket végig ülnie. Egyébként valószínűleg nem úszta volna meg sem a fejében zajló folyamatos kommentárt a számára nevetséges és teljesen értelmetlen témákhoz. Ráadásul anyja ilyenkor is rendszeresen gondoskodott arról, hogy észbevésse viselkedése így is közel sem tökéletes. Fegyelmezte azért, mert túl korán nyúlt az evőeszközökért, vagy mert épp túl későn. Mert hozzászólt egy beszélgetéshez, vagy pont azért mert túl szűkszavúan formálta meg véleményét.

Végül csak beértek édesanyja által szigorúan őrzött és gondozott gyümölcsök. A családi összejövetelek és nagyobb ismeretségre is kiterjesztett rendezvények elismert résztvevőjévé és vágyott beszélgető partnerévé vált lányra mindenhol csak bókokat szórtak. Az idősebb nagyik és női rokonok mind el voltak ragadtatva a bájosságától, a fiatalabb hölgyek pedig hol irigy pillantások közepette kísérték figyelemmel. Mások egyszerűen próbálták ellesni a viselkedését, egyesek talán ezt túlzásba is vitték. Egy volt biztos az egészből, hatalmas nagy színjáték volt. Aki kedves volt, annak hátsószándéka volt sőt, igazából annak is, aki nem volt barátságos. A jóindulat messze elkerülte ezt a társaságot és egy darabig Mille figyelmét is. Akárhogyan is, abban mind egyetérthetünk, hogy ez minden volt, csak nem egy egészséges környezet egy fiatal lány számára. Bár ezt ezek előtt az események előtt se vitatta el senki.

Végül az utolsó cseppet a pohárban egy első ránézésre igazán kellemesnek tűnő fiatal ember jelentette... A család melyből ifjú származott a fehér mágia megszállottja volt, egyszázadok óta... Akár a Tveit család. A leszármazásuk távoli volt, és szövetség szempontjából kívánatos. Bár elmondható lett volna ez az alanyról, akivel Mille-nek úgy tűnt ezt az egyesítést létre kellett volna hoznia. Minden egy egyszerű ellenérzéssel kezdődött, melynek eredetét nem igazán lehetett beazonosítani. Persze az érzés nem volt idegen. Mille anyjának legtöbb javaslata hasonló bizalom gerjesztő kémiai folyamatokat indítottak el benne. Eltéveszteni tehát nem tudta, hogy milyen természetűek érzelmei.

Eleinte nem volt kézzel fogható jele, amiért oka lett volna távolságot tartania a fiútól, csak ritkán láttatta természetének nyugtalanító elemeit. Komolyságára igazán csak akkor döbbent rá, mikor egy kutyán vezette le kegyetlenségét, de azt nem tagadta meg ártatlan gyerekektől is. Többször fordult elő, hogy maga és társasága - aki sajnos többnyire tartalmazta Mille-t is -, számára italokat, vagy apró harapnivalókat hozatott nála fiatalabb és gyengébbekkel, nem törődve a nemükkel se azzal, hogy erre személyzet is létezik. A zsarnokoskodása csak egyre hatalmasabb volt, egészen addig, míg kettesben nem maradtak Mille-vel. Természetesen nem a hagyományos elvonuló verzióban, nagyon is szemelőtt voltak. Egyszerűen csak a "diskurzusban" ketten vettek részt és más nem is igazán állt a közelükben. Mille egy pillanatra se vette le a szemét a fiú kezében tartott alacsony alkohol tartalmú italról, melyben egy kanál pihent. A pillantást érzékelve nem is sokáig maradt nyugodtan az evőeszköz, ahogy a fiatal ujjaival játszadozni kezdett vele és negédes hangon magyarázni kezdett. Sikerről, arról hogy mennyi mindent kell tenni ezért, és hogy nem szabad megriadni az akadályoktól sem. Mille úgy érezte, hogy az italban kavargó jég az ő gyomrában alakuló helyzetet tükrözi. Végül hirtelen eltűnt a pohár az arca elől, és a srác egy hajtásra kiitta tartalmát, majd elégedetten felszisszent, mintha csak valami rendkívül nagy tettet vitt volna végbe. A jég közül, ujjai közé fogva kihúzta a fémet, mely addig Mille teljes figyelmét élvezte, és hogy e mukatság nagyobb teret hódíthasson hangos csilingeléssel csattant az üveg oldalán. Mille csak meglepetten tudott pislogni a frissen szerzett figyelmen. Egy bejelentés következett, mely az ő és a mellette álló fél házasságát hivatott közhírré tenni.

Mille teljesen ledermedt a hallottaktól, majd amint észhez tért igyekezve minél diszkrétebbnek tűnni kérdőre vonta a fiút. Az persze érdemes válaszra nem méltatta sőt, saját apjához igazította a lányt, akivel a jelek szerint "minden le volt vajazva". A lány csak döbbenten tekintett családja felé, anyja láthatóan élvezte, ogy a rivalda fényben tündökölhet, apja pedig kimért nézése mögött igen is mosolygott. Elégedetten bólogatott újdonsült násznépe felé. Mille egy rántást érzett könyöke felől, ahová vőlegény jelöltje bátran mártotta ujjait a gyenge húsba. Az első gratuláció után aztán eltört a mécses. Mille süvöltő hangja betöltötte a termet, kezét azonnal kirántotta a szorításból és a valaha látott legnagyobb patáiát csapta, amit csak a társaság valaha láthatott.

Utólag belegondolva ma sem tenne másképp, és pontosan ugyan úgy nem csodálkozna azon, hogy apja kitagadta, ahogy azt akkor sem tette. Csak szedte a sátorfáját és hanyatt homlok menekült. Egyedül az bíztatta, hogy legalább a középiskolát jó jegyekkel zárta és ez legalább jó kilátásokkal kecsegtetett. Az első repülővel aztán távozott is a földrészről, és munkába állva éjjeli iskolák után kutatva valami sokkal érdekesebb is talált arra. Olyasmit, aminek gondolatának csíráját is elhesegette volna korábban. De az korábban volt, most meg ma van és nem kötötte többé egy fehér mágiaval megszállott família. Így nem is állt ellen a csábításnak, csupán arra ügyeltm hogy ne fedje fel kilétét. Arcát eltakarta, és felvéve a Tissa nevet beilleszkedett egy fekete mágiával foglalkozó boszorkány körbe. Nevetséges volt, hogy ez mennyivel jobban feküdt neki, és mennyivel sikeresebbnek bizonyult az átokszórásban. Ráadásul hazudna, ha azt mondaná, hogy anyja nem adta volna fél karját az örök fiatalságért, viszont azt tisztelte benne, hogy azért nem akármilyen áron, talán ezt tisztelte is benne. Több pozitív érzelmet pedig nem is érzett iránta, épp ezért mikor felkínálkozott a lehetőség, őt nem érdekelték, hogy miként és hogyan, csak az információt birtokában tudhassa.

Miután kézhez kapta friss, ropogó diplomáját úgy döntött, kipróbálja a várost, melyről új barátaitól sokat hallott. Fournemouth, a természet feletti városa. Jó ötletnek tűnt, és nem is igazán véglegesnek, hiszen akkor távozhatott volna amikor csak akar. Azonban mikor elrendezkedett, állást talált, és jobban hozzászokott a város pulzálásához úgy érezte magát, mint aki hazaért. Többé már nem akart innen eltűnni, ahogy korábban szinte mindenhonnan.

KÉPEK