ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

„Legszebb öröm, a káröröm, mert abban semmi irigység nincs” – mondja ezt valami ismeretlen marha, és vallja ezt Ashwin is. Alapvetően nem a leggyengédebb fajta, és ha pofára esel valószínűleg előbb kegyetlenül kiröhög, aztán segít fel. De ahhoz minimum sírásra és komoly sértődésre van szükség, ha belőle bocsánatkérést húzna ki az ember. Vagy bármi egyéb lény... Bár, ha már lény, akkor igazából megkérdőjelezhető, hogy egészen pontosan jár-e a pardon, és ugyan kinek.
Rengeteg időt töltött már a Földön, kisebb-nagyobb megszakításokkal, így egészen jól kitanulmányozta már az itt élőket magának. Érthető okokból már az érzelmi csököttséget is sikerült kinőnie… Legalábbis a fajához mérten, a többiekhez képest még mindig alulfejlett. Természetesen ez így nem a teljes valóság. Nagyon is tud ő megértő vagy empatikus lenni, de sokkal szívesebben egy idegesítő barom. Kedvenc időtöltése a perceken keresztüli ismétlés nélküli szitkozódás és határozott tehetséggel is bír e téren. Egyebe sincs csak ideje, hogy tökéletesítse szavakból álló kincstárát.
Másrészt pedig egész jól elboldogul a menedékház porontyaival, ha szükséges egész jól lefoglalja őket, de még kedvencei is vannak. Talán alap esetben ez nem lenne egészen fair a többiekkel szemben, azonban a körülményeket ismerve… Őszintén, ezen ki csodálkozik, hogy ínyére van, ha a kis csínytevőkkel lehet. Az igazi vásott, égetni való kis csibészekkel, mintha csak egy csapat Kicsi Én lennének Ash számára. Aztán ott van az is, hogy Sasha zavarásában nincs idő korlát. Őt se gyakran kell felkeltenie, mert valami újabb őrület jutott eszébe, amit nem tarthat meg magának, de gyerekfül számára meg erősen korhatáros lenne.
Elég sok nyelvet beszél, főként a nyugat és közép Európában népekét. Azonban néhány dialektus már viszonylag elavult, egy két évszázaddal idősebb változatai a mai verzióknak. Rég volt, hogy legutóbb nyakába kapta volna a világot na. A lényeg, hogy szex munkásnak, vagy illegális szerv donornak nem tudnák bepalizni. Egyébként ezzel is csak azért nem foglalkozik, mert jelenleg nem veszi hasznát. Nincsenek nagy, jövőbe ívelő sors vagy történelem fordító tervei, de ha neked esetleg lennének, és abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy melletted áll… Az ő hűségében nem szükséges kételkedni.
Alapvetően megbízható figura, nem szokása pletykálkodni… Arra is nehéz rávenni, hogy magáról megosszon információkat, csak nem gondolod, hogy a tieidet akarja kibeszélni. Értem én, ha az előbbi kettő kiesik sokak számára megáll az élet és kénytelen némaságba burkolódzni. Pedig, ha csak sejtenéd, hogy milyen jól el lehet beszélgetni a jó büdös nagy semmiről is… Meglepődnél. Arról nem beszélve, hogy ne vegyél rá mérget, hogy nem fogja két mondat múlva a rövidtávú memóriája pusztítására bízni, amit megosztottál vele. Ha nem akarod, hogy felejthetővé válj, jobb, ha megragadod a kíváncsiságát, de figyelmeztetlek, én nem engedném el.
Valamilyen különös oknál fogva rajong az örökzöldekért. Nem, most én nem a régi idők befutott dalairól beszélek. Hanem a növényekről, fenyő, tuja meg az a sok szir-szar, aminek olyan bőrhatású a levele. Nem egy kifejezett kertész zseni, cserébe gyakran meggyászolja kiszáradt, vagy az azt követően túl öntözésben kimúlt növénykéit. Legalább van benne némi akarás, azért csak számít az is valamit. Nyilvánvalóan ez a hóbortja a magyarázat a menedékház törpe tujáinak elszaporodására is.

Ha mindebből pedig nem lett volna világos, hadd fogalmazzam meg egyértelműbben: elég magának való, de nem annyira, hogy szocializálódni ne szeretne… Csak azok nem örülnek, akikkel ezt gyakorolná. Hogy most azért, mert rossz partnereket választott, vagy mert kibírhatatlan azt már neked kell kiderítened.

 

 

KAPCSOLATOK

 

Aleksendr Wojta - Kölyökkutya koruk óta ismerik már egymást. Sokan úgy emlékeznek vissza rá, mint egy igazán kellemetlen alakra, azonban Ash mentes az előítéletektől. Nem emlékszik már pontosan, mert a napló vezetés sosem volt erőssége és a történelem papírjainak nagy részét ő használta volna fel, hogy ő mégis milyen kiforratlan személyiséggel kezdte. Az viszont meggyőződése, hogy nem sokkal lehetett jobbnak mondani a drága Sasha-nál. Pokolkutyák, mi az ördögöt vársz tőlük? Talán gyermek felügyeletet nem. Viszont Ash ebben is boldogan, ha nem lenne pajzán fennhangja mondhatni farok csóválva támogatja. Főleg mivel így mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül élősködhet rajta, gyakran alpári vicceivel fárasztva. Vajon elérkezik az a pillanat, mikor kiteszik a szűrét?

TÖRTÉNET

Halk morajlás és a porcelánok ritmustalan csörrenései töltötték meg a kávézó belsejét. Délelőtti időponthoz képest egészen nagy forgalom volt, feltehetően sokan ide jöttek a közeli irodákból, munkahelyekről, hogy értelmes környezetben töltsék szünetüket vagy korai időpontba pakolt ebédidejüket. A pulthoz léptem, majd némi szóváltás után a teraszra kísértek, most is késésben voltam, mint általában. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen a világ minden idejét a magaménak tudhattam. Talán pont ezért nem érdekelt különösebben sohasem, hogy odaérek-e valahová, elvégre én talán ezer év múlva is itt leszek, az még rendes is tőlem, ha aznap előkerülök, de csak mert tekintettel vagyok arra, hogy más nem élvez ekkora luxust az élettől. Azért ez rendes tőlem, nem?
Még csak nem is sóhajtottam fel hangosan, hogy jelen kell lennem, csak némán figyeltem meg a már csak maszatos tányért és egy üres kávés poharat. Az eltüntetőjük már csak egy félig elfogyasztott mentes vizet szorongatott ujjai között. Türelmetlennek tűnt már, ami azt illeti. Nem baj, így legalább nem fogunk sokáig feleslegesen itt ülni, ha már megtudott minden esszenciális információt, ami érdekelné.
Érkezésemre egy igen lassú próbálkozást ejtettem meg arra, hogy feltápászkodjon az asztaltól. Bár azt se vetném el feltétlenül, hogy nem pont én lettem volna az, aki túl gyorsan csapódott volna a helyére. – Én azt mondom, hogy ne húzzuk tovább az időt, te vagy az egyetemista ex menedékházas kölyök, aki eredetileg Sasha-t szerette volna kikérdezni, de velem kell beérnie, mert apuci elfoglalt, mint általában. Korrekt? – kérdeztem, belefojtva bemutatkozását meg a szót is. Először valószínűleg a sértődést fontolgatta, azonban az órára pillantva valószínűleg belátta, hogy jobb, ha az én menetrendemhez illeszkedünk.
- Akkor nem is vesztegetem tovább az időt, beleegyezik, hogy rögzítsem a beszélgetésünket? – ajánlotta fel a lehetőséget az ellenkezésre, feleletként csupán egy biccentést kapott.

- De csak ha sürgősen abbahagyod a magázódást – figyelmeztettem szórakozottan. Nem kell állandóan emlékeztetni arra, hogy őskövületnek számítok.

- Tehát, mióta is élsz Fournemouth-ban? – érdeklődött, először csak triviális kérdésekkel zaklat majd ezek szerint. Táskájából egy doboz cigarettát húzott elő, majd egyet ki is kapott, hogy ajkai közé szoríthassa szinte egyből. Felém nyújtotta a dobozt. Csak egy szemöldök felhúzással válaszoltam, amitől egyből észbe is kapott. A süteménnyel nem élek, akkor miért pont egy parázsló kis pálcika tüzelne fel. Ha annyira szórakoztató lenne, hogy füstölöghetek az egész életemet az északisarkon lihegve tölteném. Végül csak zavartan elnézést kért, valamit a megszokásról motyogva.
- Néhány éve tértem vissza a Földre, akkor jöttem ide, néhány régi ismerős menetszelét követve – megdörzsöltem államat, nagyon nem volt egyszerű nem vigyorogni azon, hogy milyen diplomatikusan fogalmaztam meg azt, hogy Sasha idegesítésére tértem be a városba. Aztán ha már itt voltam maradtam is.
Egy darabig még eltartott az érdeklődése, de sokáig csak kitérő válaszokkal szolgáltam. Egyre inkább úgy tűnt, hogy kezdi feladni velem a bajlódást. De végül is nem várható el, hogy egész fajunk nevében egymagam szóljak. Pláne úgy, hogy minden nem voltam csak nem az etalon pokolkutya. A magánéletemről meg mit osszak meg? A szokásos általánosításokat, hogy én is pont ugyan olyan kezdő voltam érzelem világ terén, mint mindenki más és ezen csak az segít ha halandókkal elegyedek?
- Voltál már szerelmes? – itt egy darabig csak pislogás nélkül bámultunk egymásra. – Kérlek, ez az utolsó előtti kérdésem – váltott stílusa esdeklővé a korábbi érzéketlenségből majd enyhe dühből.

- Nem, de ez így is fog maradni – mondtam magabiztosan, épp elégszer láttam már, hogy mire képes ez az ostoba érzelem.
- És mit vársz, vagy mit szeretnél a továbbiakban elérni itt tartózkodásod alatt? – kérdezte bizakodva, abban a reményben, hogy esetleg az utolsó kérdést is meg tisztelem azzal, hogy értelmes válasszal állok elő… És nem valami mással.

- Szerintem azzal, hogy átvettem a megállapítási diplomámat elértem karrierem csúcsát – magyaráztam olyan komoly fejjel, amilyenre csak képes voltam, egy pillanatra sem pillantva félre. Ő pedig csak zavartan annyit kérdezett: Megállapítási diploma? Ezt, hogy kell értelmezni?

- Látod ott azt a pincért? – kérdeztem a fejemmel az egyik fekete fehérbe öltözött srác felé bökve, aki épp különböző italokat egyensúlyozott méretes tálcáján. Csupán egy biccentéssel biztosított arról, hogy látja és figyel. Ajkaim sunyi vigyorra húzódtak, mielőtt megadtam a kegyelemdöfést. – Na, hát én is.

KÉPEK