Fajtámhoz híven mindig is erős jellem voltam. Sokáig egy magunkban jártuk a világot a húgommal és már sok helyen megfordultunk. Szinte a föld minden típusú emberével találkoztunk már az életben ez számomra pozitív hatással lett hisz így a személyiségem is határozott és harcias lett. Amit meg akartam kaparintani azt meg is szereztem, ha kellett akkor vért is ontottam érte. Nem kergetett őrületbe a vér illata se nem a látványa. Olykor magunkat kellett megvédeni mert az életünk múlott rajta. Nem volt sosem bűntudatom. Mindig is domináns farkas voltam és a magam ura. Élvezni akarom az életemet ezért mindig szántam időt a szórakozásra. Na meg a piálásra, de persze csak mértékkel hiszen az nem rám vall, hogy addig igyak míg az árokba nem esek. Érzelmeimet olykor nem tudom irányítani és hamar robbanok, ha felidegesítenek. Jobban szeretem viszont az őszinteséget. Igen... hiába mutatom magad olykor kemény fiúnak/kutyának van egy másik oldalam is. Ez az oldalam mindenképpen akarja a szeretet minden formáját és a törődést, amit a múltam miatt nem tudtam megkapni. Az iszogatás mellett mást is szeretek még hozzá igen a lányokat. Aki számomra szimpatikus volt szívesen vittem ágyba majd hagytam ott másnap reggel. Nem éreztem semmit akkor sem irántuk. Ám egy napon éppen Tokióban szálltam meg pár hétre terveztem csak maradni. Betértem egy szimpatikusnak tűnő bárba, ahol megtorpantam az ajtóban. Akkor találkozott tekintetem azzal a lánnyal, akinek hajkoronája jobban emlékeztetett engem egy cseresznyéhez. Mint sem egy emberi alakhoz. Éreztem, hogy ártatlan és friss, de még is más. Nem mutattam érzelmet amíg szinte farkasszemet néztem vele. Annyira megtetszett nekem, hogy meghívtam egy italra, de azt hittem nemet fog mondani. Ám meglepődtem, hogy szinte szó nélkül velem tartott. Nem akartam magamból semmit kimutatni titokzatos voltam és éreztem, hogy ő is az. Ez tetszett számomra. Pár ital után pedig a szakadó hóban foglaltam el egy szobát az éjszakában. Szinte semmit nem tudtam róla a nevén kívül, de nekem azon az estén nem számított hiszen erősebb volt nálam a vágy, amit megmagyarázhatatlanul éreztem iránta. Azért neveztem el Cherylnek mert úgy éreztem számomra ő egy tiltott gyümölcs, akiből sosem elég. Máshogy éreztem magad azon az estén még is korán reggel léptem le és igazából nem szándékoztam visszatérni hozzá. Illatát már abban a pillanatban megjegyeztem mikor megláttam őt a bárban. Viszont teltek a napok és hiába voltam más nőcskékkel egyik sem tudta azt nyújtani, amit az a lány. Vagy elfeledtetni velem azt az éjszakát. Többet akartam tőle így felkerestem. Majd mindig visszatértem hozzá egyre többet követelve. Míg meg nem tudtam a korát. Elkapott a düh, hogy hazudott nekem és persze azért, hogy egy kiskorúval bújtam nem egyszer ágyba. Mérgesen még is visszafogottan elküldtem őt azt hazudva, hogy nem érdekes a számomra csak egy pár menetet akartam tőle. Hol ott látszott rajtam, hogy ez nem így volt hiszen minden porcikáját akartam. Amint elmentem igyekeztem tovább lépni. De nem igazán sikerült amint nyitottam egy kis kávézót Fournemouth városában. És az ő becenevével tettem híressé a helyet. Innentől kezdve feladtam, hogy valaha is elfelejtem és sokat meséltem egy olyan néninek róla, akit szívesen neveztem ki üzletvezető helyettesnek. Ám a kávézóba igen ritkán járok mert tudom, hogy minden ami ott van rá emlékeztetne, ha betérnék oda.

Mindig is nehéz eset voltam ezért a szüleimnek bőven megvolt a bajuk velem már igen fiatal koromban is. Kamaszkoromra egy igen rossz természetű fiú lettem, aki minden balhéban - minden verekedésben benne volt ez pedig egy idő után rendszeressé vált az életemben, de mit lehetett volna ezzel tenni akkoriban még naiv hülye gyerek voltam, aki nem gondolkodott éppen tisztán. Akkoriban a húgom még nagyon kicsi volt mindössze 4 éves imádtam mindennél jobban és neki mindig a lehető legszerethetőbb nagy tesó szerepében díszelegtem hiszen ő volt a legjobb kettőnk közül sokan azt mondják egy testvér mellett nehezebb főleg, ha fiatalabb mert akkor ő kap minden egyes figyelmet, de én sosem panaszkodtam miatta mert tőlem is megkapta ezt mindig úgy éreztem meg kell őt védenem végül is erre vannak a nagy tesók. A szüleimmel nem meglepő, hogy a nem ápoltam jó viszonyt és ez igazából mára se változott semmit főleg, ha apámról van szó tőle hidegültem el a leginkább és egészen anyám hirtelen bekövetkező haláláig és temetéséig nem is találkoztunk, vagyis évekig mivel én tizenöt éves koromban úgy döntöttem, hogy elhagyom a „család idillt” és sosem tértem haza legalább is addig a napig. Az anyánk hirtelen távozott és csak én maradtam a húgom életében hiszen apánkra nem számíthattunk mivel a temetés után szinte rögtön köddé vált magára hagyva mindkettőnket a gyász közepén egyszerűen úgy döntött hátat fordít nekünk. Ez után vált minden nehezebbé és bonyolultabbá hiszen ekkor még én se voltam húsz éves és hirtelen már ketten voltunk éhes szájak, akikre oda kellett figyelni így hát dolgozni kezdtem elvállaltam minden egyes munkát, ami csak szembe jött velem majd egy évvel később egy barátomnak hála állást kaptam az egyik közeli építkezésen, ahol egész jól kerestem a körülményekhez képest és végül hamar lábra tudtunk állni abból pénzből, amit. A napi tizenkét és tizennyolc órás munkában nem volt sok időm rendesen pihenni és ezt több mint három évig csináltam, ami nem meglepő módon kikészítette az idegeimet a főnök pedig egy paraszt volt így egy este amikor a férfi felpiszkált felment bennem a pumpa és neki estem és nem meglepő, de el is veszítettem az állásom. Igen egy jó tanács, ha megakarod tartani a munkádat „Ne verd szét a főnököd és akkor minden rendben lesz.” Akkor este úgy éreztem szükségem van egy pohár italra… vagy egy egész üvegre. És ezért kötöttem ki akkor este abban az átkozott bárban, ahol végül találkoztam a végzetemmel. Az a kibaszott irónia úgy döntött kibaszik velem és olyat tettem, amit nem lett volna szabad, de ezt akkoriban még nem tudtam csak élveztem az italt a társaságot na meg persze az éjszakát, de úgy döntöttem nem megvárom meg míg felébred így egyszerűen csak hagytam neki egy üzenetet és leléptem. Bár volt valami a lányban, ami mégis vonzott és kísértett, de visszafogtam magam mert ez kellett tennem legalább is akkor ezt hittem, de tévedtem. A napok… azok az átkozott napok csak teltek én pedig még mindig csak rá tudtam gondolni nem tudtam kiverni a fejemből pedig annyi más nő van a világon viszont egyszerűen nem számítottak a velük töltött idő mert nem kaptam meg azt a teljes érzést, amit ő nyújtott azon az estén. Talán még egy kicsi… annyit talán megengedhetek magamnak, hogy ismét megízlelhessem és megérinthessem. És így is tettem felkerestem őt hiszen az illatát sosem lennék képes kiverni a fejemből ahogy azokat a tüzes lombkoronákat se mik bekeretezték arcát. Mikor rátaláltam olyan volt mintha a szíve mélyén várt volna rám így nem volt kétség, hogy ugyanazt akarjuk, hogy mindketten vágyunk egymásra így hát kezdetét vette a játék. Ez a játék addig tartott míg meg nem tudtam az igazat róla a korát, ami a mi helyzetünkben egy elég komoly dolog nem csak azért mert hazudott, hanem mert illegális és nem leszarom a rendőröket és az embereket, de gondolnom kell a húgomra és arra, hogy ez helytelen minden szempontból még szinte gyerek és ezért döntöttem úgy, hogy véget vetek ennek. Így kell lennie. Ezt kell tennem azért, hogy mindkettőknek könnyebb legyen. Akkor este mérgesen, de mégis visszafogottan elküldtem őt és elmondtam, hogy semmit se érzek irántad és hogy csak egy menetet jelentett ő semmi többet, de ez nem így volt hiszen sokkal többet éreztem és ez talán látszott is de már nem számított én távoztam először és vissza se néztem többé. Ez persze nem azt jelenti, hogy elfelejtettem csak így ez kibaszottunk nem ilyen egyszerű hiszen ennek ellenére is csak rá gondoltam, de tovább kellett lépnem. De nem igazán sikerült amint nyitottam egy kis kávézót Fournemouth városában. És az ő becenevével tettem híressé a helyet.