NÉV Freyr Lindstörm

BECENÉV Med

SZÜLETÉSI ADATOK Skandináv-félsziget mellett, rohadt régen

NEM Férfi

BEÁLLÍTOTTSÁG pán, de úgy sincs esélyed

FAJ/CSOPORT szirén, akiből félvér lett

FOGLALKOZÁS Med’s tulajdonosa

PLAY BY Emil Andersson

TÍPUS keresett ( Med )

Betértél egy bárba. Azt hitted, hogy a haverod csak meg akart öletni, hisz a bejárat nem volt valami barátságos. Már készültél arra, hogy a veséd el lesz adva. Helyette egy egész érdekes hely tárult fel neked. A barlang, az akváriumok furán hívogattak téged. Talán még otthon is érezted magad. A pult felé vetted az irányt, ahol egy szőke, hosszúhajú srácot találsz, aki éppen felfogta a haját. Italt akartál kérni, amikor leültél, de azzal a kölyökkel foglalkozott, aki a legszélső széken volt. Nem volt merszed odaszólni, hisz úgy látszott, ha ebbe valaki beleszól, ő is a tányéron fogja végezni. Mégis, amint elment tőle, esküdni mertél volna, hogy egy apró, halovány mosoly volt az arcán. Pár másodpercre láttad csak, ahogy veled szembe állt, vissza is került a fapofa. Kicsit meg is ugrottál, úgy érezted magad, mintha egy állásinterjún lennél. Kisebb szünet után, miután érezted, hogy tudsz levegőt is venni, megrendelted az italt. Nem kaptál semmilyen rossz pillantásokat, mintha most voksoltál volna a leghülyébb válaszra valaha. Miközben ittad a meglepően jól elkészített koktélod, egy pincér felé fordultál. Érdeklődni akartál, milyen a hely, mit gondolnak róla a többiek, de csak is egy kérdés jött ki belőled. A tulaj mindig ilyen? A lány pedig felnevetett, a válasz csak annyi volt - majd hozzászoksz.

Jó barátok vagytok, vagyis azt gondolod. Soha nem lehet biztos az ember, ha Medről van szó. Azért néha ott maradsz zárás után, ami reggelt is szokta jelenteni. Segítesz neki a dolgokban, de azt állítja nem kell neki, miközben a szeme lassan lecsukódik minden másodpercben. Hallottad már mástól, hogy képes a bárban aludni, az egyik széken vagy az egyik beépített kanapén. Te még nem láttad így, de úgy érezted, hogy sajnálod. Talán nincs senki, akihez betérhetne, vagy nem is akar? Mi van Sun-junnal? Azzal a könyvelővel, akit olykor meg is látogat, még műszak közben is? Arra a következtetésre jutottál, hogy talán túlságosan félti ezt a helyet, hisz járnak ide minden féle egyedek. Elég védelmező fajta is, így nem is lepne meg téged, ha ez a helyzet lenne. Felröhögtél, ahogy megkérdezte tőled minden rendben van-e. Nem értette mi olyan vicces a kérdésben, így inkább vissza is tért a megszokott érzelemmentes arcához, s a legtávolabbi pontot terülgette. Nem tudod eldönteni, hogy egy kis gyerek vagy szimplán öreg. Lehúztad azt a vizet, amit időközben öntött neked, pedig nem is kérted. Törődik ő, csak minimálisan és a maga módján. Igaza is van, minek ide a klisé? Tegyük azt, ami kényelmes.

Nem tudod mi történt, csak az ordításokat vetted észre. Odanéztél. Így már érted. A kedves főnököd beleállított egy kést a vendég kezébe. A káosz nem volt neked meglepő így. Bár az fura volt, hogy az igazi áldozattal csupán egy ember foglalkozott, aki vele jött. Aztán megláttad Med arcán a vércseppek. Ő sebesült meg elsőnek. Abban már biztos vagy, hogy ez ráad azokra a teóriákra, hogy Med igazából Mad, de ő nem őrültebb annál, mint akik itt szoktak megfordulni. Ő csak sokkal csendesebb az átlagnál, s talán ez a meglepő, főleg úgy, hogy egy bárt vezet, de valahogy megy neki.

Scylla - Anyja fia, bár ezt Med nem is akarja bevallani. Őt otthagyta egy olyan apa mellett, aki nem is törődött vele. Medea haláláért, pedig őt okolja. Ennek ellenére vele voltak a legjobb évei

 

Rehan - A gyengepontja, de ezt nem fogja elmondani senkinek, hisz magának se vallja be ezt. Miután keletkezett köztük az a rés, Med nem beszél vele annyira, pedig szeretne. A büszkesége azonban nem ereszti ezt az egészet, de úgy is meg fog ez az egész törni, és ki fogja nyitni a száját.

 

Lee Sun-jun - A fogadott kabalaállata, vagy ahogy jobban lehetne mondani, a fogadott fia. Valahol azokra emlékezteti, akiket eddig szeretett, s emellett nem tudott elmenni. Nem tökéletes szülő, ami azt illeti, sőt nagyon is messze van tőle, de ha valami baja esne, mindent felforgatna érte.

 

Pán Péter - Bár naívnak hívja úgy minden percben, nem bánja, hogy nála fogadja a kuncsaftjait, hisz ez biztonságosabb, mint bármelyik másik hely, vagy esetleg az utca. Ennek ellenére már inkább kifizetné az egyetemet, mint nézné, hogy kínlódik az egésszel

Egy gyerek kiben bízik meg a legjobban? Persze, a szüleiben, viszont mi történik, hogy ha még ők sincsenek erre ott? Be tud ezután fogadni az ember valakit a bizalmába? Erre keresik mai napig a választ, akik fontosak neki. Még sok száz év után is elég kemény dió. Bár a fajából kiindulva is sok falat fel tud húzni, de Med ezt extrémen tudja csinálni. Éppen ezért is olyan ismeretlen azok az évek, amit teljes szirénként töltött. Pedig lehetne róla eleget mesélni, s talán őt magát is meg lehet így ismerni. Legalább csak annyit, hogy miért ilyen. Pedig el kéne már engednie...

Az anyja, Scylla, megannyi szirént nemzett és engedett el. Med, vagyis még akkoriban Freyr, nem volt különböző a testvéreitől. Nem ő volt az első, de az utolsó sem. Nem szokott sokáig maradni a gyermekekkel, csak addig amíg szerinte önállóan nem lesznek. Mindenki szeretné azt gondolni, hogy ez az eset más lesz, de a nő nem volt ennyire jószívű. Annyi volt benne azért, hogy ne rögtön a születés után hagyja őket magukra a vízben. Bár némelyik ivadék kívánta már azt is, hogy ne lennének emlékeik a kedves édesanyjukról. Freyr, nem tudja ezt magának úgy eldönteni. Egyik nap tagadja, hogy ő szülte meg, másnap már felidézi magának a szebb pillanatokat. Végülis ő volt az, aki megtanította az altató dalokra. Néha még mindig elhümmögi magának, hogyha stresszes vagy képtelen elaludni. Odáig volt nyugodt az élete, amíg az apjához nem került volna. Angharral nem volt meg az a szint, mint a másik szülőjével. a férfi nem is akarta a kisgyereket, azonban Scylla túl szabadszellemű volt, hogy végig maga mellett tartson egy porontyot. Na meg félt is az átoktól, miszerint minden utódja vagy félvér lesz vagy szimplán halott. Ő meg egyiket se volt hajlandó végig nézni, így nem volt más választása, mint az egykori szerelmével hagyni. A családfő nem úgy viselkedett, mintha az lenne. Maga mellett tartotta a fiát, de ennyi volt. A fiú önerőből tanult meg vadászni, s azt is megtapasztalta, hogy a kinézete nagy előny is lehet. Mikor már a tinédzser évei végén volt, megkörnyékezett egy embert, aki a csónakban halászott. Nem is kellett a hangját annyira használnia, a figyelem könnyen rászegeződött. Amikor pedig volt esélye is, behúzta a vízbe. Akkor jött rá, hogy a halandó hús mennyire is finom, és többet is akar belőle. Ezután nem is ált meg természetesen, persze erre a szárazföldiek is felfigyeltek, így volt egy pillanat, amikor elegük lett. Az apjától kérték el a fiút, ő pedig simán oda is adta. Azt gondolta, ha Freyr-t találja nekik, akkor ő meg lesz mentve. Nem meglepő, hogy a reményei nem váltak valóra ezzel kapcsolatban. Őt megölték, míg a fiatalabbat inkább csak elfogták. Igazából szórakozásnak szánták. Kevés vízzel teli kádba rakták, bár legalább nem rácsok mögé. Beletelt egy kis időbe amíg valamit kitalált, de az egyik halász már így is elég megszállott volt, úgy gondolta, hogy ezt kihasználja. Az énekét eléggé szerette ahhoz, hogy rászedje a szerencsétlen férfit, hogy engedje ki. Ez pedig sikerült is, amit hagyott maga után az egy átharapott torok volt. Ezután vált csak harcossá. Nem engedte senkinek, hogy megint áldozatot csináljon belőle. A szirének közt híre ment, hogy egy medúza uszonyú szembeszáll az emberiséggel. Hogy ez mennyire nemes is, azt mindenki maga döntötte el. Sokuk segített neki, hisz így még több táplálékhoz is jutottak. Freyr-t ez nem is annyira érdekelte. Ezt az egészet saját dühe rendezte, ő csak ment azután, amit az súgott. A tetteire felfigyelt valaki a régmúltból. Ez nem más volt, mint az anyja, Scylla. A féltestvérét akarta rábízna, Medeát, mint anno Angharra őt. Freyr pedig úgy volt vele, hogy megpróbálkozik. Nem követi el azt a hibát, amit az apja is. Igazság szerint elég jól megvoltak ketten. A férfi megtanította vadászni, míg a lány szórakoztatta őt. A piszkálódás is benne volt ebben. Ő kezdte el a bátyját Medusának hívni, azzal az okkal, hogy jobban hasonlít egy sziszegő kígyóra, mint egy szirénre. Persze, ez nem volt más, mint egy kis csipkelődés. Nem is bánta. Kellett neki a társaság, hisz nem volt neki jó sokáig. Talán az anyja is látta. Ebben nem biztos. A tragédia hamar megtörtént azonban, hisz a lányt meglőtték. A másik szirén képtelen volt segíteni rajta, ez nem volt az ő hatáskörében. Így csak annyit tehetett, hogy a holttestét elrejtse, nem akarta, hogy az emberek megtalálják. Pár év eltelt azóta, ő következett a sorban, hogy megsebesüljön. Ez súlyos is lett, ha az angyal nem lett volna ott, aki később Rehanként mutatkozott be, akkor bele is halt volna. Med nem volt épp vele kedves, mégis megmentette az életét. Úgy érezte, hogy ezzel tartozott eggyel a szárnyas lénynek, mégis kért tőle még valamit. Változtassa át félvérre. Nem kért már a vízi csatákból, a vadászatokból, csak nyugodtan szeretett volna már élni. A másik megtette, amire kérte, ő pedig elég fura módon hálálta meg, de úgy gondolta, hogy mindenki erre vágyik...

Már elég rég van Fournemouth városában, s nem is szándékozik elmenni. Neki itt kellemes. Van egy köre, amit az évek alatt felépített, nem is enged belőle. S úgy látszik, meg is puhult egy kissé az évek alatt. Befogadta Sun-junt, aki valamiért emlékezteti Medeára és talán Rehanra is, még ő se tudja, de az biztos, hogy van benne valami. Annak ellenére, hogy sokszor gondolkozok rajta, hogy felrakja a menüre, igazából sose tenne ilyet vele. Nem lenne meg a szíve ehhez. Sziréneknek ajánl lakhatási helyeket vagy éppen munkát. Érti, ha valaki szenved ebben a sötét városban, a maga módján segít mindenkin. Persze ő sem tökéletes. Ritkán beszél az angyallal, pedig még mindig az életében van. Akar vele beszélgetni, de a büszkesége nem engedi. Ehelyett néha szóváltás nélkül meglátogatja. Sok vendég sérüléssel távozott a bárjából, volt olyan, aki csak irritálta őt, beszólt neki vagy egyszerűen csak nem volt hajlandó őt elviselni. Mindenki találgat miért Med a beceneve. Valaki őrültnek hiszi, lehet az is. Valaki azt mondja, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy mindenki becézi őt és a bárt. Az okot sose fogja elmondani senkinek. Csak ő tudja, hogy jól esik neki, levetkőzheti így a régi énjét, s mégis valami kedves megmarad.