ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

Káosz, megfűszerezve egy kis zsenialitással. Valahogy így lehetne őt jellemezni. Nevet a cicis vicceken, de fejbekólint amennyiben túl messzire mész vele. Röhög, ha elesel, a másik pillanatban pedig ő húz fel. Megvan benne az a kettőség - megölnéd őszintén, amilyen nagy a szája, azonban ott vannak a pillanatok, amikor a válladat simogatja sírás közben. Sose lesz egyik fél se túlzottan lenni. Sosem lesz az a seggfej, aki a saját szórakozásából kigáncsolja az embereket, az éles nyelvét nem fogja elrejteni ezeknek a tudatában sem. Nem ő lesz az, aki motivációs beszédeket fog mondani, amikor rossz kedved van, helyette kapsz egy hatalmas ölelést, amíg nem nyugszol le. Az élet titka számára az, hogy nem szabad túl komolyan venni. Munkába jár, főz, gondoskodik a házáról, takarít. Emellett fagyit eszik reggelire, semmi pánik, majd lefutja napközben. Az autóban maximum hangerővel nyomatja a zenét, énekel, kinyomja amint egy ügyön dolgozni kezd. Tudja jól, hogy az élet nehéz, de mindig keresi azokat a kiskapukat, amivel mindezt elfelejtheti. Talán egy kicsit gyerekes másoknak, ezt nem is fogja ám tagadni. Ugyan valamivel felnőttebb egy ismeretlennel, ez nam azt jelenti, hogy nem mehet mindenki agyára, ugyanis valahol ez a hobbija. Egy igazi bunkó tud lenni a felszínen, ha jókedvében találod. Neki egyszerűen szórakozás, amikor valakit tud heccelni. Felgyújtja a papírokat, hogy ne találd meg. Elrepteti a távirányítót, amikor épp leülsz. Ezeknek ellénere nem tudja letagadni a kanadai felmenőit. Vannak olyan napjai, amikor túl sokszor kér bocsánatot, szüksége van egy kis fizikai kontaktusra. Ilyenkor lehet azt mondani, hogy szeretetéhes, s kell valakinek a közelsége. Az a tehetség, ami neki van, számára sokszor nyomasztó. Mindenki irányítani akarta hogyan használja az erejét, neki ez egy fajta lázadás az ellen, akivé akarták formálni. Belül meg egy kedves srác, aki elfogadta, hogy az élet nem egyszerű. Ő akkor is fogja élvezni, ha minden rá is szakadna. Állítja, hogy a 188 centiméterével ő ugyan sose lesz egy igazi Napoleon. Bár átlagos - kék szem és szőke haj, az orráról, meg a kölyökkutya mosolyáról fel lehet ismerni.

 

KAPCSOLATOK

TÖRTÉNET

2003

Az igazgatóiban ültem, tiszta vörös fejjel, s könnyáztatott orcával. Fogalmam sincs mi történt, nem direkt csináltam, bár mindenki az ellenkezőjét állította. Bár lehet, hogy nem kellett volna veszekednem a tanárral, miszerint ez az egész nem vicc, magam is megijedtem. Persze, ki hinne nekem? Végülis arról a kisgyerekről beszélünk, aki szeretettel űzte a csínjait. Igazából először nem is bántam, nem volt nagy bűntudatom, ahogyan eleresztettem a mágiám, csupán akkor kezdett el a torkom szorítani, amikor meghallottam, hogy az anyámat behívják. Féltem tőle. Ez természetes volt, Belanger családban mindenkit vaskézzel neveltek, én sem voltam más. Vagy mondjam azt, hogy velem még annál is keményebben? Miután végeztünk az igazgatónál, még az iroda előtt felpofozott, ahányszor kinyitottam a szám. Ezt nevezték büntetésnek? Azt hiszem.

 

2009

Az élet sokkal könnyebb, mikor távol vagy a szülőktől. Nem is ellenkeztem a kijelentéskor, miszerint bentlakásos fiúiskolába fogok járni. Nem mintha a lányok nem voltak nagyon közel hozzánk, a szobatársaim azért hímneműek voltak. Emlékszem, Fred volt az, aki azt mondta, hogyha akarom azt a savanyú ízű cukorkát, akkor a szájából vegyem ki. Eleget tettem az ő kérésének, megkaptam, és a szájába nyomtam a nyelvemet. Hogy nevezhető ez elsőnek? Fogalmam sincs. Bár mindketten csak nézni tudtuk egymást, nem találtuk a szavakat. Pár hónap után visszatértünk erre. Az épület mögött csókolóztunk, távol a zajoktól, az emberektől. Majdnem idilli volt az egész, de ezek után nem is voltunk együtt.

 

2012

Káosz volt körülöttem, ahogy mindenki számon kért engem, hogy mi is történt abban az élő adásban. Nem értettem mit kellene magyarázni rajta. Egy velem egykorúval smároltam. Tinédzsertől ez kitelett. Igen, az volt a bajuk, hogy a saját nememmel csináltam ezt. Igen. Ez volt az egyetlen bajuk. Nem az, hogy olyan részeg voltam, hogy állni se bírtam. Egy ponton el is veszítettem az eszméletem. Egy pillanatra emlékszem csak a kórházból, amikor elmondták, hogy elvonóra kell mennem. Hihetetlen privát és eldugott helyre kerültem, nem volt rossz hely, mégis csak a gazdagoknak készült. Én nem voltam sokáig hajlandó a tervvel menni. A lázadás volt ez az egész azt hiszem. Akkor váltott át az agyam, amikor hallottam, hogy egy ivós barátom meghalt, mert ittasan vezetett. Nem az első pánikrohamom volt ezután, de akkor döntöttem úgy, hogy változok.

 

2019

Nem hittem volna, hogy valaha is idejutok. Hogy végre boldog lehet valakivel. Próbálkoztam már ezzel, megkértem egy lány kezét, aki azonnal visszautasított. A mostani meg olyan hétköznapian jött fel, hogy valahol nevetnem is kellett. Ezek vagyunk mi, éljük a szokványos életünket, a munkának szentelve, mégis szeretjük egymást, még ha nem is vagyunk olyan kifejezőek. Mégis megremegett a szívem, amikor kimondtam az igent, s felhúztam az ujjadra a gyűrűt. Mikor megcsókoltalak, úgy éreztem a világ helyén van. Amikor felvettem a neved - Wynte - nem érdekelt a családom. Marhatják egymást. Nem fogok félrelépni, de ott leszek nézve a káoszt.

KÉPEK