Eleinte természetesen egy érzelmek nélküli, parancsokat teljesítő pokolkutya volt, de ez nagyban megváltozott, amikor úgy döntött, hogy a földre jön és itt fog szolgálatot teljesíteni. Gyorsan és könnyen tanul és szeret mindent is tudni, hála kíváncsiságának. És ez a kíváncsiság a szexualitás kapcsán sem torpan meg, előszeretettel bújik ágyba azzal, aki érdekelni kezdi, legyen az nő vagy férfi. Földi élete során már elkezdett megismerni jó pár érzelmet, de ezek annyira nem foglalkoztatják. Alapköve nyilvánvalóan a hűség, védelmezés, és hogy mindenekelőtt fenntartsa a rendet a városban, így abszolút jó helye van az USA Különleges AlakulatábanParancsot általában gondolkodás nélkül teljesít, hiszen ehhez szokott, ugyanakkor, ha parancsok adogatásáról van szó sem panaszkodhat, hiszen egy iskola Igazgatójaként szükséges, hogy ehhez is értsen. A munka kapcsán remekül meg van csapatban, de inkább egy magányos alkat, Fournemouth utcáit szívesebben járja egyedül. De azért a földi élet egyre inkább beférkőzik a bőre alá és egy egészen jópofa, majdnem, hogy humoros egyén vált belőle. Na jó ez talán túlzás lehet, de előszeretettel humorizál, hol sikeresebben, hol pedig katasztrofálisan. Külsőre elég hűvös, távolságtartó természetű lehet, de ez a külső valójában egy igencsak hű barátot takar, aki jó humorú - mármint saját bevallása szerint – és aki abszolút nem közömbös a szenvedés iránt, hiszen pokolkutyaként ez az élete része, csupán csak közel kell kerülnöd hozzá, hogy mindezt felfedezhesd benne, ami nem biztos, hogy könnyű feladat lesz. Sok jó barátot szerzett az évek alatt, amit a Földön töltött. Ha sikerül közel kerülnöd hozzá, akkor egy nagyon védelmező, és hűséges barátra lelsz a személyében, hajlandó nagy erőfeszítéseket tenni azokért, akik számítanak neki. Jószívű és gondoskodó, de kizárólag csak azokkal, akik közel állnak hozzá, mondhatnánk azt, hogy szereti őket, habár ezzel az érzéssel még erősen csak ismerkedik. Rendkívül ügyes, és a kilátástalan helyzetekben is képes gyorsan cselekedni. Talán az idők során egy kissé megfáradt, de mindig talál valamit, ami után újult erővel tudja folytatni mindazt amire teremtetett.
Az esetek többségében lehetne közönyös, egykedvű, hiszen már sok-sok évszázada tapossa, hol a Poklot, hol a Földet. Sokszor cinikus és hát egy pokolkutyához mérten fenyegető.
Emberi alakjában 180 cm magas, természetesen fekete hajjal, és kék szemekkel. Általában a fekete bőrdzseki elválaszthatatlan tartozéka az öltözékének, illetve a különböző ezüst ékszerek, amik valamilyen formában a poklot és a halált jelképezik. Általában mindig van nála fegyver, a munka hatása, nem mintha szüksége volna rá.

Azt nem mondhatjuk, hogy nehéz lehet érzések nélkül élni, inkább csak olyan semmilyen. De igazából nincs is szükség érzésekre, egy dolog számít, hogy őrizzék a Pokol kapuját, a lelkeket, hogy ne szökjenek meg. Erre teremtetett, így hát tökéletes volt a feladatra. Az, hogy született, az költői túlzás, teremtették, a Pokollal egy időben, szóval már nagyon régen.
De amikor csak egy feladatod van, és azt minden további nélkül teljesíted is, hiszen ezért létezel, és még érzéseid sincsenek, amik esetleg másra sarkallnának, akkor mégis mi az, ami végül a felszínre hív? Hogy döntesz úgy, hogy te most itt és most ezt befejezed és valami másba kezdesz, hiszen nincs is más, amihez értenél? Killian esetében ez nem egy döntés volt – eleinte – hanem egy parancs, sok-sok évvel ezelőtt. Anglia területein bukkant fel, lelkekért jött a felszínre. Semmi rossz szándék, csupán parancsot teljesített. Mindeközben érezte mások lelkét is, a jót és a rosszat. Egy idő után, amikor egy-egy lélekért jött fel, „munka” közben vállalt egy kis „mellékest” is, a jókat éjszakánként kísérte, védelmezve őket, a rosszakra pedig gyakran ráijesztett, de hagyta, hogy az életük úgy folyjék tovább, ahogy annak kell. És ez így volt hosszú-hosszú évezredeken keresztül, mígnem újra csak a Pokol kapuit őrizte. De addigra már valami megváltozott benne. Továbbra is úgy tartotta, hogy érzései nincsenek, és nem is voltak, de vágyni kezdett a felszínre. Mint kiderült mégsem csak arra teremtetett, hogy a Pokol kapuját őrizze, de arra is, hogy a lelkekre is vigyázzon, különösképpen a jókra. De mindaddig nem volt arra lehetősége, hogy újra a felszínre jöjjön, mígnem a természetfeletti erők el nem burjánoztak a Földön, kicsit bezavarva ezzel az általános, megszokott rendbe. Ekkor már Killian döntése volt, hogy újra a felszínre akar jönni, hogy ott őrizze a lelkeket, míg el nem jön az idejük. Az emberek világában meg kellett tanulnia, hogy sok múlik a beilleszkedésen, azon, hogy jól helyezkedjen, így hát testhezálló feladatot kerített magának, az USA Különleges Alakulatában. Nem is kérdés, hogy hova helyezték ki, nyilvánvalóan Fournemouthban, ahol pezseg a természetfelettiek élete, amit nem árt néha napján megzabolázni.
Hosszú évekig csak a várost őrizte, amíg szép lassan meg nem fogalmazódott benne a gondolat, hogy a rossz, már-már gonosz természetű lények ellen talán a legjobb védekezés az lenne, ha már az elején nem hagynák, hogy a rossz irányba fejlődjenek, ha valaki megmutatná nekik, hogy erőszak nélkül jobb lehet. Így hát elhatározta, hogy megalapítja a Fournemouth Bentlakásos Iskolát a természetfeletti lényeknek, hogy ott biztonságban és legfőképpen helyesen teljesedhessenek ki, hogy azt tanulják, hogyan legyenek jók, hogyan éljenek együtt másokkal. Éppen ezért az iskola nem csak egy fajnak ad otthon és tanulási lehetőséget, hanem a városban megforduló összes lény otthonául szolgálat arra a pár évre, amíg megtanulnak bánni képességeikkel. Habár Killian ritkán tanít, inkább csak az Igazgatói teendőket látja el, azért néha beles az órákra és szívesen segít a tanulóknak, igazán a szívén viseli az ottaniak sorsát, még ha ez sokszor olyan furcsa érzés is.