ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

A visszahúzódó emberek, valahogy mindig is visszataszítóak voltak a világ szemében. A társadalom nem, hogy megbékélt s elfogadta volna, hogy ők csupán csendre és nyugalomra vágynak, de sokszor a gúny központjává tették őket. Ez általában komoly lelkisérüléseket okoz. Most azonban életeket tett egyenlővé a semmivel. Kérdem én, megérte?
- Mégis kinek képzeled magad, te büdös kis csitri?! - ordította a vörös, szeplős, de a mondata vége már elnyelőben volt, ahogy másodjára is a wc kagylóba nyomta a West lány fejét, ki az előző okozta fulladástól sem igazán igazán tudott ráeszmélni mi is történik. Biztosan egy fiú miatt kell most ezt itt elszenvednie, de ez már sosem fog kiderülni. Mert ha még a vöri egyedül lett volna, talán le is birkózza, esetleg egy alapos hajtépés után döntetlenre fordult volna a dolog, de jelenleg egy-egy lány, két oldalt majd hogy nem kicsavarta a kezeit, míg a szószóló a wcből itatta az áldozatot, aki éppenséggel nem is tudott semmit. De alkalomadtán azért mindig történt vele hasonló. Ellopták a ruháit vagy bezárták az öltöző szekrényébe. Noha, az különös módon magától kinyílt.
- Sienna, elég... megfullad. - szólalt meg az egyik karját kis híján kitörő lány elbizonytalanodva. De a rákvörössé vált lány meg sem hallotta. Valóban akkora bűnt követett volna a fulldokló, hogy eképp végezze? Ki tudja. De ő nem akart meghalni. Noha próbálkozásai a szabadulásra semmit érők voltak, az oxigén megvonás végett pedig igen kétségbeesett. Nem akarok meghalni. Ismételgette, míg nem eljött az a pont, ami bár más esetben el sem jött volna, de itt és most, megállíthatatlanul söpört végig.. nos az egész iskolán. Az épület egy pillanatra megingott, a víz a pohárban megremegett, ahogy a kréta is az asztalon, s ahogy az elektromos dolgok is egy másodperc erejéig zavart jeleztek. Ennyi volt mindössze, se több, se kevesebb, és az épület, mintha a falak hirtelenjében porrá váltak volna, összeomlott. Jót és rosszat is maga alá temetve. Egy sikoly nem hangzott el. Egy név se. Mindenki a romok alatt halt. Mindenki, egyet kivéve.
Borzalmas baleset egyetlen túlélóje. Ám mielőtt az újságok után, könyvek írtak volna róla valóságnak megfelelő, de ferdített sztorikat, kiderült, hogy, a szörnyűség okozója maga a lány volt. Nem tudtak mit kezdeni a megmagyarázhatatlannal, de megölni mégsem ölhették volna. Amit pedig nem ismer az ember, attól fél. S amitől fél, azt vagy elpusztítja, vagy tudomást sem vesz róla. Nem akarták megérteni, az emberiség nem érett meg még erre, ezért diliházba zárták. Végtére is ő az őrült, nem a többi, nem?

 

KAPCSOLATOK

 

TÖRTÉNET

Óvatos léptekkel, de határozottan haladt végig az intézet leégett romjai közt, puha cipője alatt ropogtak a szénné égett üvegcsék törmelékei, melyek egykoron olyan kapszulákkal és tablettákkal volt teli, melyeket nem azért adtak nekik, hogy segítsenek rajtuk, hanem, hogy elnyomják azt, mi bennük van. Harag, fájdalom, öröm... remény.
Az elszenesedett testek a bizonyítéka annak, hogy a beszélgetés nem volt elegendő. Nem ilyen segítségre szorult volna. Hibát hibára halmozott, de akaratlanul. Ártatlanok is haltak meg, de nélkülük a rosszak is élnének. Nem tudta volna, csak egy valakire irányítani azt a lángra kapott haragot, amit érzett, inkább hagyta, hogy felrobbanjon benne. Az eredménye? Első körben egy gimi és jó pár száz élet. Most meg egy pszichiátriai intézet ápoltakkal és ápolókkal együtt véve. De már jó ideje véget akart vetni ennek az egésznek. Az orvosok süketelésének, a torkán lenyomott kártékony gyógyszereknek, a szabadsága elvesztésének.
Teljesen véletlenül és váratlanul következett be az a  bizonyos fordulópont. Egy öreg szenilis férfi által, aki válltig állította a társalgóban, hogy ő bizony veszedelmes lényekre vadászot, mindaddig, míg bele nem botlott egy igazán rosszba és az fel nem nyársalta alsó végtagjait. Nos, az tény, hogy deréktól lefelé valóban hiányos volt a fickó, de meséje hagyott némi kivetni valót maga után. A kérdésekre adott válaszai azonban hihetően részletesek voltak. Sokat emlegette a várost. Fournemouth. És még be is karikázta a térképen, nos... a nagy semmit.
De az orvosok nem engedték el, mégcsak egy parkbéli sétára sem. Szuperman pedig nem jött megmenteni, ellenben a fortyogó láva, mi benne szunnyadt kitört és bizony vitt magával mindent.
A buszon ülve nem tudta mit várjon majd az egésztől. Hogy egy őrült szavaira támaszkodva találhat e ott bármit, vagy csupán a nagy semmi fogadja majd. De minél jobban közelített a bekarikázott semmihez, annál inkább vonzotta a hely.
Késő volt már, és meglepően hűvös. A busz prüszkölve nyitotta ajtaját, míg ő az utolsók közt szállt le. Elsőre semmi különös, csupán egy város.

Város a bekarikázott semmi közepén...

KÉPEK