ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

Key csendes. Éber. Észreveszi, hogy amikor hazudsz, finoman megrándul a szád széle. Tudja, hogy csak akkor nézel az arcára, ha azt hiszed, hogy ő közben még az ölében lévő könyvre figyel. Azt gondolod, olvasás közben nem veszi észre, ahogy idegesen a gyűrűddel babrálsz, pedig másra sem tud figyelni. Mikor hagyod abba? Válaszokat keresel, vagy az arcán lévő régi sebhely kavar fel benned emlékeket? Végül rád néz. Még épp látja, ahogy a szemeidben a bűntudatot habozás váltja fel, mégis elmosolyodsz, és Key úgy tesz, mintha nem tudná, hogy ez mit jelent. A mosolyt eltanulta tőled. Szemtelen kis félmosoly, játékosnak tűnik, de valójában egy üres ígéret, ami jelenthet bármit semmit.

Key tudja, hogy minden viszlátban van egy csepp véglegesség, hogy mindenki hazudik, és hogy semmi sem tart addig, hogy igazi jelentősége legyen. De olykor épp elég ideig ahhoz, hogy fájjon, ha véget ér.

 

Igazi introvertált, akinek a szarkazmus komforttevékenység, az önirónia oldja a feszültséget, és aki ideges lesz, ha egyszerre egy embernél többre kell figyelnie. Könnyen kibillen az egyensúlyából, ha valaki a komfortzónáján kívülre kényszeríti és elveszi tőle az irányítást az események felett. Az érzelmei ösztönösek és nyersek, ez könnyen szeszélyessé és impulzívvá teszi, ha elfelejt odafigyelni arra, hogy kézben tartsa őket. De hiába a komor külső, ha érző szívet takar, és ez Key-re minden kliséjével együtt igaz. Egy igazi softie a felszín alatt, aki nevet a barátai legfélresikerültebb viccein is, odafigyel arra, hogy ne hagyd az asztalon a kocsikulcsod, megeteti a macskád – akkor is ha, nem a tied és fogalmad sincs, hogy került hozzád.

Imádja az esőt, a csendes délutánokat és a hideg kávét. Örül, ha egy kóbor macska betéved a könyvesbolt nyitott ajtaján. Azt hiszi, hogy csak akkor mosolyog, amikor más nem látja. Minden írható felületen otthagyja a jegyzeteit. Egy telefonszám, egy átok második fele, a dátum amikorra új könyveket rendelt az a helyes srác a szomszéd üzletből...

Ugyanakkor utálja, amikor valaki hazudik, vagy leplezni próbálja a fájdalmát. Feszültté teszik az ígéretek, megrémítik a könnyek és kiborul, ha valaki elolvassa a dalszövegeit. Szinte babonásan kerüli a vámpírokat, de az összes macskával összebarátkozik, amit az útjába sodor az élet.

A saját elveit követi, és azokhoz ragaszkodik.

 

A törött emberekre jellemző óvatossággal hiszi, hogy távolságot tartani könnyebb, mint szembenézni azokkal a dolgokkal, amit egy másik személy hozhat az életedbe. Éppen emiatt olyan mogorva és elutasító - odafigyel arra, hogy mindig megtartsa a két lépés távolságot. Képes erre egészen addig, amíg valaki szándékosan vagy véletlenül át nem hidalja ezt az árkot, mert onnantól kezdve képtelen úgy kezelni, mint egy idegent. De meg fogja próbálni.

Ha meglátja az igazi arcod, késztetést fog érezni arra, hogy ő is megmutassa az övét. Talán észre sem veszi, hogy egyre többet beszél a társaságodban és olyan dolgokra is emlékszik, amire csak azok, akik törődnek. Mi történik, ha felhívod erre a figyelmét? …Arról inkább nem beszélünk.

 

Key nehéz eset. Vagy épp baromira nyitott könyv. Halálra idegesít. Vagy az egyik legkedvesebb idegen, akivel összefuthattál. Mindenki mást fog meglátni a csendes álca mögött, de távol áll tőle, hogy magyarázkodjon. Inkább úgy tesz, mint akit nem érdekel, hogy mit gondolsz róla.

Már-már megszállottan keresi az "átlagosat", a hétköznapit - unatkozni akar, aludni és felejteni. Írni, zenélni és tanulni. A zene és a mágia talán az egyedüli olyan dolog az életében, ami segít neki helyrerakni a saját személyiségét, és amin keresztül képes megbirkózni az érzelmeivel.

A stílusa is hétköznapi, főleg amióta maga mögött hagyta a családját, de ez is a célja, szívesebben olvad be a tömegbe, minthogy felhívja magára a figyelmet. Még fiatal és sokat kell tanulnia, de elég magabiztos a már megszerzett képességeiben és erős bizonyítási vágy is lapul benne, ami miatt szinte kiolthatatlan a tudásszomja. Más boszorkányokhoz és a többi fajhoz elég közömbösen viszonyul és szándékosan nem szívesen folyik bele az ügyeikbe. Ez alól talán csak a vámpírok a kivételek, akiket ha csak teheti, inkább messzire elkerül…

 

KAPCSOLATOK

 

TÖRTÉNET

„(...) Az apró, poros kirakatú könyvesbolt egy lepukkant kocsma és egy nyitvatartás nélküli tetoválószalon között helyezkedett el. Még csak neve sem volt, az egykor kékre festett ablakkeret fölött egy megkopott felirat árulkodott csupán arról, hogy ez egy BOOKSTORE, bár a K betűt csak a jóindulat sejttette oda. Key pár pillanatig kétkedve ácsorgott az utcán, végül belesett az üvegajtón - sötét homályba burkolódzó, roskadozó könyvespolcok - majd a kilincsre nehezedett és a bejárat ellenkezve ugyan, de kinyílt.

A színes kövekből font szélcsengő csilingelése a világ legidegesítőbb hangja lehetett volna, amennyiben a bejáratot gyakran használják, de a kintről beszűrődő fényben megcsillanó porfelhő nem erről árulkodott.

Key megköszörülte a torkát - hogy a dohos levegő, vagy a növekvő kényelmetlensége miatt, még ő sem tudta.

Furcsa volt, hogy az álláshirdetésben mindössze a bolt címe szerepelt, se egy név vagy telefonszám, amiből kiderült volna, hogy a hely egy létező személy tulajdona. És nem is úgy nézett ki, mint amit az utóbbi ötven évben látogatott volna bárki. Egy pillanatig elgondolkodott azon, hogy vajon birtokháborításnak számít-e, hogy bejött az (egyébként nyitott) ajtón, nem mintha ez lett volna az első eset, hogy betört valahova (de máskor legalább szándékosan tette), mégis volt valami a helyben, ami nyugtalanította. Talán az az izgatott kis érzés, ami a bolt hátuljába csalogatta volna.

Kíváncsiság?

A magas polcok labirintushoz hasonlóan hálózták be a helyet, ami belülről sokkal nagyobbnak tűnt, mint amiről az utcafront árulkodott. A bolt hátulja sötét volt, a könyvek is régebbiek, már-már antikváriumba illő, viseltes darabok voltak. Mielőtt jobban szemügyre vehette volna a megfakult gerinceket a padlólap megreccsent a háta mögött és a fiú egy macska fürgeségével fordult sarkon, felkészülve arra, hogy szembetalálja magát egy félelmetes... Nénivel.

Egy rettenetesen ősz és rettenetesen aprócska asszony állt előtte, átható szürke szemeivel úgy fürkészte őt, mintha azon töprengene láthatta-e már a betolakodót egy körözési plakáton vagy az eltűnt személyek között a tejesdoboz oldalán. A válasz: ’nem’ és ’aligha’. Az öreg hölgy mégis olyan magabiztosággal biccentett, mintha felismerte volna.

- Mondta, hogy jönni fogsz.

Furcsa mosollyal nézett a fiúra, majd elindult vissza a bolt előterébe.

- Mikor akarsz kezdeni...?”

 

Abban a helyzetben sok mindent mondhatott vagy kérdezhetett volna, ami indokoltabb lett volna, mint hogy "holnap?", de utólag belegondolva kétli, hogy Mrs. Odds bármilyen más válasszal elégedettebb lett volna. Az elmúlt fél évben egész pontosan háromszor látta az öreg hölgyet, aki állítása szerint csak takarítani járt a boltba és eligazítani az új alkalmazottakat. Key furcsállta ugyan, hogy sosem látta a bolt tulajdonosát (az állítólagos főnökét) de nem zavarta annyira, hogy megküzdjön Mrs. Odds titoktartási fogadalmával a témát illetően. Sok furcsaságot átélt mielőtt Fournemouth-ba költözött volna és a tapasztalatai alapján ezt is helyi jellegzetességnek könyvelte el.

Neki tökéletesen megfelelt, hogy egy alig látogatott, eldugott, sötét helyen húzza meg magát, varázskönyvek és bestsellerek között, ahol még egy bosszantó felettes miatt sem kell aggódnia, csak egy kísértetre hajazó boszorkány ellenőrzi őt néha. A bolt hátuljában lapuló ritkaságok még egyébként is sok felfedeznivalót tartogatnak számára.

 

Key egy hagyománytisztelő, régimódi boszorkánycsaládba született, valahol Thaiföldön. Ez több generáción át öröklődő tradíciókat, kőbe vésett értékrendet és rengeteg tanulást jelent, ami előre kijelölte volna az ő és a testvérei sorsát. A rokonai vándorboszorkányoknak tartják magukat, akik sosem maradnak egy helyben, változó időközönként új országba költöznek, hogy kultúrákról tanuljanak és új ismereteket szerezzenek. Vagy menekülnének valami elől, mintha letelepedni veszélyes és kerülendő dolog lenne. Ahogy az is kerülendő, hogy a család tagjai semmiféle érdeklődést ne tanúsítsanak a fehér mágia iránt. A Saengkaew család ugyanis évszázadok óta a tehetséges fehérboszorkányairól híres - és egy átok miatt hírhedt, amit egy nagyhatalmú sötét boszorkánymester vetett ki rájuk még évtizedekkel ezelőtt, elmélyítve ezzel a családjaik közötti ellentétet és a Saengkaew-ek megvetését a fekete mágiával szemben. Key tehetsége azonban a sötét varázslatokban mutatkozott meg, emiatt előbb titok, majd ő maga is egyfajta átok volt, ami rengeteg konfliktust okozott a családon belül és idővel azon kívül is. Többek között ez vezetett ahhoz, hogy nagyjából egy éve Key úgy döntött, maga mögött hagyja a vérét és a saját útját járja.

Új név, új város, tiszta lap.

KÉPEK