ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

" - Mit tud elmondani Ren Aoyami-ról? - Nem egy egyszerű pasi azt már tudni lehetett. Az első benyomásom az volt róla, hogy bunkó. Ez nem is változott, hisz jól ismert a mi... vitánk. - Igen. Mr. Aoyami elég durván megmondta magának, hogy a terméke, idézem: szarok. - Nem esett jól, és kollégám is ilyen hasonló tapasztalattal rendelkeznek. Aoyami nem az az ember, akivel lehet normálisan tárgyalni. Bár azt mindenképp meg kell köszönnöm, hogy valahol így reagált, hisz a gyártmányainak így lettek azok, amiket olyan rég el szerettünk volna érni. - Szóval valahol egyetért vele? - Ezt nem mondhatom. Szebben is meg lehetett volna kifejezni"

 

Ebben a beszélgetésben elhangzott dolgok csak féligazság a vámpírról. Igen, tud durva lenni, de csak a saját népének akar a legjobbat, és nem egy selejtes naptejet kiadatni valakivel. Amúgy szinte egy kezesbárány, ha egy vérszívót nevezhetünk annak. Extrémen introvertált, több feltöltődés kell neki egy-egy munka után és társasági összejöveteleknek, mint a legtöbbeknek. Ezeknek ellenére se tudnám azt mondani, hogy Ren egy olyan személy, aki csak rosszat akarna. Elég okos ahhoz, hogy ne nyúljon bele olyan dolgokba, amihez már rég nincs is köze. Valahol mélyen viszont ott van az az oldala, aki még szeretne harcot, azonban ezt mélyen elnyomja. 180 centiméterével nem olyan kitűnő, viszont nem is tűnik el. Tetoválásaival, és valamikor hosszú hajával, nem is lehet elképzelni, hogy a legjobb barátja jelenleg a macskája. Hazugság lenne azt feltételezni, hogy nem lehet vele barátkozni, csupán ő nem enged senkit közel magának. A miértjét meg csak találgatni lehetett már. Ha kell valaki neked egy kávé mellé, beszélgetni, valószínűleg ő lesz a te embered, vagy vámpírod. Már elég öreg ahhoz, hogy hozzá tudjon szinte szólni mindenhez, bár nem állítom, néhol igazán megmaradt a régi gondolkozása, miszerint csak neki lehet igaza. Nem a legjobb az ő vállán sírni, mert ő mindenképp meg akarná oldani a helyzetet, nem képes csak olyanra, hogy végighallgatni valaki keserűségét..

 

KAPCSOLATOK

TÖRTÉNET

Képek. Vér mindenhol, holtestek, kigúvadt szemek, amik ránéznek. Hangok. Sikolyok, ordítások, könyörgések, ostorcsapások. Ez a város sose alszik, mégis csak is ezek villannak fel neki. Felnézve az égre, hagyja, hogy az esőcseppek az arcára kerüljenek. Eszébe jut egy teljesen más helyzet, amikor a víz, vér volt. Megrázza a fejét. Nem ezzel kéne foglalkoznia. Azok már többszáz éve történtek, mégis belette magát az agyába, és mint egy kukac, féreg néha lyukat váj, hogy ne felejtse el mi is volt régen. Hogy mire is teremtetett. Azóta is azon dolgozik, hogy ezeket lerombolja és a saját élete szerint éljen, ami még remekül is megy. Hazafelé indult, abba a kis lakásba, amit bérelt. Pedig megtehetné, hogy a legjobb ház az övé legyen, medencével, és hatalmas ablakokkal. Mégis, neki ez nem kellett. A negyedik emeletre kellett felmásznia, zsebében egy levél, egy szatyrot visz, tele halkonzervvel és másmilyen konzervvel. Fáradt volt, ma elég sokat dolgozott, s gondolta, hogy az ismerőséhez is beugrik, aki éppen egy kutató volt az egyetemen. Főleg a naptejes ötletét vetette fel Rennek, meglepően jól fogadta az egészet. Mégis elfáradt, neki ez a nap már tényleg sok volt. Márcsak azt szerette volna, hogy elterüljön a kanapé előtt, és esetleg nézze a mostani hokimeccset. Kinyitotta a lakás ajtaját - Azazel, a macska, rögtön köszöntötte őt, hozzábújt a lábához, még nem is engedte, hogy beljebb lépjen. Egy nagy nyögéssel felkapta őt is, hogy azért ne egész nap álljon ott. A két tál mellett tette le őt, majd öntött is macskakaját. Pár pillanatig csupán guggolt mellette, néha meg is simogatta, de nem volt kellemes a helyzete, így fel is állt most már. A tévé ment, elfelejtette kikapcsolni, de csak legyintett rá, azt gondolta, hogy az a fekete szőrgombóc biztosan élvezte a sport csatornát, ha nem kapcsolta éppen át valamilyen pikánsabb adásra. Röhögött ezen, megrázta a fejét, nem ezen kéne szórakoznia. Levágta magát a régi kanapéjára, amin már minden megtalálható volt, foltok, karom nyomok, imádta ennek ellenére, így nem is volt hajlandó megválni ettől. Ahogy feküdt, kinyitotta a levelet. "Kedves Izanagi Ren! Remélem hamarosan találkozhatunk. Az a pár év sok volt nélküled, ideje lenne feleleveníteni a régi dolgainkat. Tudom, hogy imádod a leveleket, ezért is írom ezt neked. Legalább lesz időd elgobdolkozni azokon a kérdéseken, amiket most felteszek. Hogy vagy? Jól vagy egyedül abban a városban? Már sokáig nem leszel egyedül úgyis, mivel miután megírtam ezt, veszem is repülőjegyet. Remélem készen állsz." Ren elmosolyodott, letette a kávézó asztalra a levelet, majd elaludt.

KÉPEK