ÁLTALÁNOS ADATOK

JELLEMZÉS ÉS KAPCSOLATOK

Nem egy tipikus tündér jellem, főleg, hogy a tündérek egy teljesen más alfajához tartozik, egy nagyon kevés egyedszámból álló, ennek okán igen ritka alfajához, akik személyiségükben sokkal inkább talán az elfekhez állnak a legközelebb. Mivel Alethea ennyire kilóg a sorból igencsak megfontolt, ugyanakkor határozott is, tudja, hogy mit akar. Talpraesett, muszáj, hogy az legyen, különben a többi faj gúnyolódása talán fel is emésztené. Ennek okán mindig is különc volt és ebből adódóan magányos alkat. Intuitív, ösztönösen ráérez dolgokra. Kitartó, hiszen túlélt sok ezer évet már, és sosem hagyta, hogy bármi is megállítsa, még ha az a valami az volt, hogy olyasmihez kellett alkalmazkodnia, ami abszolút nem állt közel az egyéniségéhez, mint például, hogy egy városban éljen, messze a természettől. Őszinte és egyben kedves is, szóval, ha esetleg valami rossz véleménye lenne, azt is igyekszik kedvesen a másik tudtára adni. Tündér mivoltának köszönhetően mindig körül lengi valamiféle varázslatos, de mégis titokzatos aura.

Külsőjét tekintve nem éppen magas, 165 cm körüli, hosszú fekete, olykor hullámos haja van. Rengeteg tetoválás tarkítja, ami egy tündérre nem lenne éppen jellemző, de még a piercing sem, neki mégis van. Abszolút mértékben a nőies ruhákat részesíti előnyben.

Ami pedig a nem olyan hétköznapi megjelenésit illeti, nos ennek a sötét tündér létnek nagyon is vannak árnyoldalai, kezdve az abszolút ördögi kinézetű szarvakkal, és a hatalmas szárnyakkal. Ezeket persze el tudja rejteni a kíváncsi szemek elől, de akárhogy is nézzük kényelmesebb neki ha önmagát adhatja, de mivel nem olyan világban élünk így marad a rejtőzködés. Szárnyai rejtett formában hatalmas szárny tetoválásként jelenik meg a hátán.

 

KAPCSOLATOK

 

TÖRTÉNET

Származását tekintve a mai Svédország és Norvégia területén született valamerre, sok-sok évvel ezelőtt. Fajtája abban az időben még igencsak elterjed volt a Földön, nem fenyegette őket semmilyen veszély. Mindig is békés nép voltak, akik a természetben érezték otthon magukat és inkább távol tartották magukat mindenki mástól, ami nem is olyan meglepő, hiszen megjelenésük abszolút nem volt hétköznapi, a szarvaikkal és szárnyaikkal együtt. Családjával a csodás erdőkben éltek sok-sok évig, amíg az emberek el nem kezdtek fejlődni és teljesen át nem venni az uralmat. Ennek köszönhetően életterük egyre inkább visszaszorult, ennek ellenére ők boldogan éldegéltek és nem háborgattak senkit.

Az Ókorban még könnyű szerrel el tudtak rejtőzni, azonban a középkorban már sokszor akadtak össze emberekkel, akik főleg szörnyetegként kezelték őket. Azonban akadtak olyan területek, ahol tisztelték őket varázserejük miatt. Leának és családjának ebben szerencséje volt, hiszen a Vikingek a sámánjaik közé sorolták őket. Ebben az időszakban kezdődött el a vadászatuk, ami sokáig hasztalan folyt, míg az emberek rá nem jöttek, hogy a vas ezeknek a lényeknek a legnagyobb gyengéje. Thea szülei is ilyen vadászok áldozatául estek. Békés természetük miatt azonban ők sosem támadtak az emberekre, csupán csak védekezni próbáltak. Varázserejük segítségével sokszor igyekeztek beolvadni az emberek közé, azáltal, hogy szarvukat és szárnyaikat láthatatlanná tették az emberek számára, de nyilván, ha tehették, akkor inkább kerülték őket. A vikingek kora után, a középkor végével fajuk eltűnt az emberek világából és csendesen, meglapulva éltek, vagy éppen köztük rejtőztek. Thea ekkor határozta el, hogy ha már így elrejtőzve kell élnie, mindig félve, akkor legalább hadd láthassa a világot, ami körül veszi, így jutott el Amerikába, még mindig rejtőzködve. Ezalatt az idő alatt folyton nőtt benne a düh és a tehetetlenség érzése és sem segített a helyzeten.

Ő azok közé tartozott, akik nem szívesen rejtik el valódi természetüket, így sokszor igen magányos volt, amit tulajdonképpen annyira nem bánt, mindig is egy kicsit magának való teremtés volt.

Szinte nyilvánvaló volt, hogy mikor jelentek meg újra, bízva abban, hogy békésen élhetnek együtt az emberekkel. Ekkortájt kezdődtek meg a boszorkányüldözések és fajuk száma jelentősen megcsappant. Azelőtt Lea bármikor egy fajtársába botolhatott az erdőket járva, mostanra azonban olyan szinten eltűntek a Föld színéről, hogy kérdéses, hogy rajta kívül maradt-e más sötét tündér a világon. Persze előfordulhat, hogy a nagyobb erdős részeken élnek még páran meglapulva, vagy éppen igazi megjelenésüket titkolva az emberek között találták meg a helyüket.

A világ fejlődésével azonban Lea is kénytelen volt néhanapján feladni igazi mivoltját és elvegyülni az emberek világában, ha túl akart élni, de még így is különcnek számított misztikus kisugárzása miatt, mintha valami olyasmihez tartozna, amit mások nem érthetnek. Ennek kapcsán egyre inkább kezdte őt is érdekelni az emberi természet, annak mibenléte, helyük az univerzumban és maga az élet természete úgy általában. Így lelkes megfigyelőjévé vált az emberi fajnak, annak ellenére, hogy a hosszú évek során kis híján kiirtottak a fajtáját. Ugyan mindig is volt benne emiatt neheztelés, harag is nem kevés, de ezek sosem kerültek úgy igazán felszínre, főleg így, hogy egyedül volt, csak túlélni szeretett volna. Egyszerű virágkötő lett belőle, később pedig kertész, mert igen jól ért a természet dolgaihoz. Illetve szándékosan választott egyszerű és hétköznapi munkát hiszen ahogy a nem hétköznapi dolgok és lények egyre nagyobb figyelmet kaptak, úgy Ő is. Hiszen egy nagyon ritka fajról volt szó, így gyakorta került fejvadászok célpontjává, hogy trófea legyen belőle, esetleg élve ketrecbe zárják és mutogassák, de nem csak az emberek, hanem más fajok is, akikről azt hitte, hogy esetleg ha nem is a barátai lehetnek, de legalább olyasvalakik, akik nem törnek az életére. Így Alethea élete a bujkálás maradt, itt, Fornemouthban és igencsak kettős érzéseket táplál az emberek iránt. Habár sokkal közelebb áll hozzá az a lehetőség, hogy egy napon, majd nem neki kell rettegnie, hanem majd ők fogják félni a Sötét Árnyat

KÉPEK