Noel benefiel"It makes me . . . anxious . . . to be away from you."Állatszervezettan, sejtbiológia, humánbiológia…lehetne még sorolni mennyiféle tantárggyal kell megküzdeni ebben az évben is Noelnek, de ő egyáltalán nem panaszkodik. Nem egyszerű megjegyeznie mint izom, csont, testrész latin neveit de a boszorkány tudásának hála talán egy fokkal könnyebb dolga van, hiszen tud néha hová tenni pár kifejezést, illetve a kiejtése se feltétlenül borzalmas benne. Igaz a nyelvérzékével nem adódott eddig sem probléma, hiszen gyerekkorától kezdve a norvég és francia nyelvre volt nevelve, később pedig az angol úgy ragadt rá mint rágógumi a frissen mosott pulóverre. Szóval nem feltétlenül kellett így a latin szótárral feltétlenül aludnia, de még így is néha akadt kis problémája vele amire jobban rá kellett néha feküdnie, ám tisztában van a gyengeségeivel.
Ám egy dologban egyáltalán nem olyan biztos: határozottan eltűnt az életéből Xavier és ennek az okát egyáltalán nem tudja. Mindig próbálta az agyában visszapörgetni a legutóbbi beszélgetésüket, de abszolút nem rémlett neki, hogy megsértette volna, esetleg megbántotta volna őt. Akárhogy görgette a Facebook-os privát üzeneteiket egyáltalán nem lelt plusz információra. Minden úgy tűnt mintha rendben lenne, ám a zsigereiben érezte, hogy valami van a háttérben. Egyáltalán nem beszélgetnek annyit mint régen, a barátja nem ugrik csak úgy be az óráira, amikor meg legutóbb Noel tett így akkor érezte hogy a fiú feszült, így abbahagyta ezt a szokását mert nem akarta őt kellemetlen helyzetbe hozni. Úgy gondolta, hogy ő az oka a viselkedésének, így nem erőltette a dolgot. Ráadásul eljött a vizsgaidőszak is így még inkább betudta ezt az egész helyzetet ennek. Biztosan a vizsgadrukk, sok a tanulnivaló, egészségügyi pályán van ami még szivatósabb. Teljesen megérti, tudja és el is fogadja ezt.
Mégis egyetlen egy nagy probléma van: elmúlt már egy ideje a vizsga dömping és azóta sem változott a helyzet. Ez pedig kifejezetten aggasztotta a boszorkányt, hiszen ilyenkor rendszerint elmentek valahova inni vagy bulizni, hogy megünnepeljék a közös túlélésüket a vizsgák után. Ám semmi invitálás nem érkezett tőle, pedig egy hét már biztosan eltelt. Megnézte a telefonján a dátumot és konstatálta a tényt, hogy igazából már kilenc napról van szó. Szemöldökráncolva méregette bosszúsan a szobájának plafonját miközben az agyában vészesen pörögtek a fogaskerekek:
-
Faszom - morgott egyet majd feloldotta mobiljának a kijelzőjét és ujjai már mozogtak is hipergyorsan ahogy írta az üzenetet. Pont online volt Xavier, ritka pillanatok egyike az elmúlt időszakban szóval erre a lehetőségre le is csapott.
“Hé, minden rendben? Jó ideje nem beszéltünk és tényleg érdekel mi a helyzet veled tudod. Ha szeretnél beszélgetni mindig itt vagyok, átjöhetsz hozzám bármikor vagy találkozhatunk bárhol…”
El is küldte a sorait ám pont ugyanabban a pillanatban meg is rezzent a telefonja amin kérdően nézett a beszélgetésükre. Egy rövid pillanatra megijedt, hogy le lett tiltva és nem küldte el, ám hamar elillant ez az érzése és fel is nevetett egy kicsit megkönnyebbülten. Pont egyszerre írtak egymásnak és úgy tűnik, hogy Xavier végre tud vele találkozni. A véletlenekben nem igazán hitt, de ez most meglepetésként érte azért, de természetesen örült is.
Eljött a másnap mikor végre kopogtatott az ajtójukon a barátja így széles vigyorral be is engedte:
-
Kit látnak szemeim! Az eltévelyedett bárány csak hazatért - ugratta egy picit, de látszódott rajta hogy tényleg örül hogy viszontlátja a fiút. Beljebb invitálta, foglalja csak el a szokásos helyét és közben már kérdezte is:
-
Kérsz valamit inni? Akár lehet alkohol is, nincsenek itthon a szülők… - elgondolkodott egy kicsit majd vállat vont könnyedén -
…na nem mintha nagyon akadályoznák amúgy a piálást - kuncogott a végére, majd várta a döntést bármi is legyen az. Ha alkoholt kért a haverja akkor természetesen magának is azt öntött, hiszen nem hagyja hogy egyedül igyon mint egy rossz alkoholista. Ám üdítőkkel is fel volt szerelve a hűtő aminek az ajtaját lazán tárva hagyta, hogy a társasága be tudjon lesni a tartalmába. Ám amint visszatért a teletöltött poharakkal le is ült a sráccal szemben miután kiszolgálta és sokat nem kertelve meg is kérdezte tőle az első korty után:
-
Szóval mi történt veled? Tudom, hogy valami van mert egyáltalán nem úgy viselkedtél mostanában ahogy előtte, úgyhogy ki vele. Bármi is az nyugodtan elmondhatod és az sem érdekel különösebben ha hosszú a sztori. Időnk mint a tenger, végighallgatom - mindenki azt gondolja hogy Noel csakis laza és bohókás tud lenni, semmit sem vesz komolyan, de ez egyáltalán nem így van. Tud ő hallgatni ha kell, most is pont úgy fog tenni, egy büdös szót nem fog közbeszólni amíg a fiú végig nem mondja a sztoriját.
AJÁNLOM AZ OLDALT
