 IVajon miről álmodik egy félvér szirén? A tenger hullámairól, amik hívogatják? Azokról a pillanatokról, amikor az emberek kínozták? Azutáni csendről? Medea nevetéséről? A haláláról?
Nem emlékszik, s ez lehet a legjobb. Nem ébred fel riadva esténként, mert egy régi emlék kísérti. Ő alszik, mélyen, míg az álmai el vannak feledve. Bármilyen pózban el tud aludni. Az alkalmazottai viccelődve megjegyezték már sok esetben, hogy állva is képes lenne elaludni. A megdöbbentő dolog, hogy nem is állnának messze. Ha leteszi a fejét a seprűre, el szokott, de csak egy kicsit, bóbiskolni. Amint valaki elmegy mellette, úgy tesz, mintha sose hunyta volna a szemét pihenésre.
Most ugyan nem feküdt valami túl kitekert pózban. A lába fel voltak húzva, hisz a beépített bőrülés azért nem olyan hatalmas, hogy az egész hosszával csak úgy kinyújtózzon. A feje alá pedig egy pulóver volt gyűrve, csak a megszokás miatt. Ez számára nem volt akadály, kisebb helyeken is csinálta már. Például, amikor egy széken sikerült, éppen Rehanra várt az irodában. Könyvelési dolgok miatt volt ott, természetesen, legmélyen más oka is volt ennek. Ő olyan keményfejű, hogy ez azt egészet ne is vegye észre. A fejével gondolkozik mindig, szokása mondani. Azért fáradt, elege van néha magából, s abból, ami a fejében zajlik, ezért is alszik el bárhol, csak ne kelljen saját magát hallgatnia.
Fel lettek kapcsolva a lámpák, a bár kulcsait pedig hozzávágták. Olyan gyorsan kelt fel, hogy a feje is megfájdult. A testvére volt az, aki megrázta a fejét.
- Szörnyű vagy - szólt a félig ülő bátyjához, aki még hunyorogva nézett csak rá, a fény még irritálta őt. - Meg a hajad is.
Med csupán megtapogatta, nem látta, hogy tiszta kóc így, nem mintha érdekelne is volna, hogyan néz ki. Ennek ellenére tudta, hogy nem nézhet ki úgy, mintha sose törődött volna magával kinézetileg, egy szebb, ápolt arc jobban vonzza a népet.
Seggfej, futott át a félvér agyán. Sose tudta hova tenni az öccse attitűdjét. Néhanapján bírta, valamikor pedig ki nem állhatta. Talán azért, mert túlságosan ráhasonlított. Ahogy felállt, megropogtatta a nyakát, ami nem hangzott túl jól. Sőt, azt lehetett volna hinni, hogy el is törte, de ez van, ha az ember nem ágyban alszik, párnával a feje alatt. Nyújtózott egyet, a felsője fel is csusszant. Szerencsére ruhát nem kell cserélnie, mivel még reggel váltott, amikor az őrültnek vége volt. Különben még mindig a cukros piáktól bűzlene, azt pedig nem szereti. Halál álmosan is átöltözik, ha kell.
- Sun-jun, merre? - vetette oda a kérdést, míg a másik, csak megvonta a vállát. Abban a pillanatban pedig elkezdte keresni a mobilját, ami a farmerje bal zsebében lapult meg. Nem kapott üzenetet tőle, ezután pedig a testtartása megváltozott, megkönnyebbült, hogyha nem árasztotta száz komoly üzenettel, akkor megvan. Neki pedig ennyi elég. Másoknak kellett volna válaszolnia, például egy bizonyos boszorkánynak is, de ővele nem volt épp kedve beszélni. Főleg a nem létező szerelmi életekről, ő nem az a fajta, aki csak úgy, megosztaná az érzelmeit, még ha az az ember egy jó barátja is. Őt aztán kell gyúrni emiatt, elég sokat.
Ha valamivel igazán törődik, akkor az az ő bárja. Még alvás előtt, ha lehet annak mondani (csak eldőlt, lehunyta a szemét, el is aludt), rendbe tett mindent, lecsekkolta az üvegeket, majd áttörülte a pultot. Azért, megint végrehajtotta ezt, még ha a testvére szúrós szemekkel is nézett rá. Nem arról van szó, hogy nem bízik meg benne. Ez egy kis rituálé, hogy megnyugtassa a lelkét, mindennel kapcsolatban. Amennyiben itt van a pultnál, akkor nem számít sok minden, csak az, hogy mindenki megkapta az italát és mennyire részegek. Ugyan, ő nem az a fajta, aki a sárgaföldig leviszi a vendégeket, azok csupán bajt okoznak.
Fel fogta a haját, hogy ne legyen útban. Általában megszokták kérdezni, hogy miért nem vágatja el, ha zavarja. Az benne a lényeg, hogy nem zavarja, csak hát a sürgés-forgás közben jobb ez így, nehogy valaki szájába kerüljön. Szinte az össze törzsvendég nevét tudta már fejből. Könnyebb így, próbálja őket arra invitálni, hogy tovább maradjanak. Többet rendeljenek, azonban nem a piából. A belépett fiút azonban nem ismerte fel, ami nem gond, de azért volt még egy óra a nyitásig. Fogalma se volt, mit keresett itt. Akkor jó, ha besegíteni akar.
- Kicsit korai még az iváshoz - szólalt meg. - Mit keresel itt?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
