|
Témaindító hozzászólás
|
2021.08.07. 22:15 - |
A barátság nem arról szól, hogy milyen régóta ismered a másikat. A barátság az, amikor besétál az életedbe azt mondja "itt vagyok melleted" és ott is marad.
Lezárt kör |
[7-1]
 Niko Byun"A macskák a háziállatok világának primadonnái"Vállat vontam megjegyzésére a kanalat illetően. Amit megtanultam, hogyha valamit szeretnél, azt első sorban neked kell megpróbálni elérni. Már pedig a kanál megtalálása nem volt egy nagy was ist das.
- Gondoltam jár hozzá a szívószál, dehát, ha nem... - motyogtam hozzá téve kicsivel később. Bár mintha említették volna, hogy kivonják a forgalomból a műanyag dolgokat és manapság vagy papírból készült szívószálat adnak, vagy valami drágábbat, amit nem osztanak csak úgy.
Mondanom sem kell Ray egészen optimistán állt a dolgokhoz, bár a bizonytalanság ki hallatszódot hangján, amikor arról beszélt Darius mennyire volna elnéző vele szemben. Bár én nem ismerem annyira a vámpírt, és elsőre kedvesnek is tűnik, tudom, hogy sok sötét üzelme van, és biztos vagyok benne, hogy vér is tapadt már kezeihez. Kétlem, hogy ne találna még pár száz jelentkezőt a munkákra, bár biztosan nem tudhatom. Az viszont nem csak a vendégeknek előnyös, hanem a dolgozóknak is, hogy Mori épen hagyja a klubbot, és életben az itt lévőket.
- Furcsa, hogy fiatal vámpír létedre itt még nem jött rád a vérszomj... - jegyzem meg a tejszínt kevergetve. Nem sok újonc bírja ép ésszel ezen korszakot.
- Nem? Pedig én jobb szeretem, mint az esős, sötét időt... - néztem felé, mialatt kiadta az eddigi italokat és megállhatott egy pillanatra.
Aztán Morira terelődött a szó. Bánkódom, mert nem értem mi járhat a fejében, hogy mi végett vált ilyen ellenségessé velem. Vajon mással is ilyen? És ha igen, miért? Úgy védi azokat a rom maradványokat, mintha ténylegesen a saját otthona volna, hol eddig le se tojta igazán mi van vele. Eszembe jutott, hogy esetleg megfenyegette egy boszi vagy bukott, esetleg Ray párja, de mégcsak beszélni sem akar róla.
- Kétlem... még a romok közelébe sem jutok. Olyan, mint egy rossz kísértet, és ha nem volnának jók a reflexeim, könnyen ott hagyhatnám a fogam... - magyarázom, és túlzás nélkül, mert makacsságom árán ő is erőszakosabbá vált. - Dehát az emberek jönnek mennek... - sóhajtom visszafordulva a pult felé.
- Ördög szarva? - pislogtam rá meglepetten, mert nem egészen értettem a hasonlatot. Mindenesetre bólintottam, és amint elköszönt, én is lemásztam a székről és haladtam vele, minél közelebb érve a lenti bejárathoz, annál kíváncsibban.
Már a környékén is szállingóztak a különös alakok, és némi mászkálás után meg is találtuk az ajtót, mely eltéveszthetetlenül állt ott becsukva, de hívogatóan.
A folyosón végig szobák ajtajai sorakoztak, minden vörös fényben úszott. Nem is számítottam másra, ám valahogy mégsem azt kaptam, amit szerettem volna. Ezek volnának azok a dolgok, amik ide csalják a vendégeket? Az nem lehet... Eleinte félénken lépkedtem Ryan mögött, ám mikor rákérdezett, csalódottságomon erőt véve kiléptem árnyékából és macska füleim hegyezve néztem hol ide hol oda. Végül találomra benyitottam egy üresnek vélt szobába. Valóban üres volt, és lényegében még rendezett is. Csak óvatosan mentem beljebb, eleinte csak fejem bedugva. Nem tűnt különlegesebbnek, mint, más hotel szobák... Azt nem láttam a hátam mögött, hogy közben már több ügyfele Dariusnak szemezgetett velünk. Egy idő után pedig be is álltak a bejárati ajtó elé, hogy ne mehessünk ki rajta, illetve látványosan figyelték Rayt is várakozóan, mikor óhajtunk bemenni a szobába.
- De Ray... hiszen ez a hely unalmas... - motyogom kilépve, fel sem nézve, így figyelmen kívül hagyva a tekinteteket, mik ránk szegeződtek. Épp elég csalódott voltam ígyis. - Szerinted használnak valami mágikus szert? - kérdeztem felpillantva rá, majd véletlen kiszúrva egy-két méregető tekintetet Ray mögé húzódtam és a felsőjébe kapaszkodtam egyik kezemmel a felkarjánál. - Ray... rossz előérzetem van... - motyogom halkan. |
 Ryan Hyland"Csak amikor sötét van, Látod meg a csillagokat."Niko kérdésére, miszerint nem-e rúg ki Darius a sok lógásért igazából én sem tudtam. Így csak aprót rántottam vállamon, kezeimet felemelve, miközben hátra dőltem vele szembe az italos pultnak. Végül pedig karjaimat mellkasom előtt összefonva. Körülnéztem egy percre a tömegen. Csak hogy kell-e valakit kiszolgálni. Ugyan is most volt egy kis pihenőm. Nagyjából már mindenki megkapta a kért italát, szóval most egy kis ideig nyugtom lesz, így nem fognak belezavarni a beszélgetésbe sem Nikoval.
Előszőr mondjuk nem tudtam, miért hajol be a pulthoz, de később rá jöttem amint a kanalat vette ki. - Mondhattad volna, hogy kell kanál is. - Szóltam rá, egy apró mosoly kíséretében. - Hogy őszinte legyek, nem tudom. Kell az ember, vagyis azt hallottam hogy elvileg valami mindig történik a clubban ami nem végződik jól. - Rántottam ismét vállat. - Meg hát, tudom hogy látja mennyire igyekszek nap mint nap. - Válaszoltam meg végül kérdését. Ha meg netán kirúg, nem esek kétségbe. Van más éjszakai meló is.
A srác kijelentése viszont kicsit meglepett. Pislogtam is párat, de aztán félmosollyal az arcomon vállat rántottam.
- Ugyan. - Kezdtem bele. Igazából, ha nem csinálnék magammal valamit, szerintem ott helyben őrülnék meg a négyfal között. Hiába van ott Thaddeus, olykor ő is bosszant néha... főleg ha valami magyarázkodásba kezd. Így meg valamilyen szinten jó, hogy dolgozok éjszaka. Abban a szempontból is, hogy így nem vagyok a nyakán mert ez miatt ritkán találkozunk. - Nekem ez így teljesen jó. A napot emberként sem szerettem. - Hiszen így legalább láthatom a csillagokat. Az idő sem forró, hanem pont kellemes. Persze lassan már beköszönt a rossz idő. Az hogy nappal alszok, sem mindig így van. Van mikor csak 2 nap után alszom el, amikor már tényleg elfáradok. Akkor meg leginkább kint töltöm az időt a nappaliban könyvet olvasva, vagy játszva amíg Thaddeus alszik, vagy munkában van. Volt olyan alkalom, amikor a kanapén aludtam el ülve, majd csak akkor keltem fel amikor ő haza ért. Igazából bárhol el tudtam aludni. Még a konyha pulton is ülve, karjaimat használva párnaként.
Így ez miatt mindig érdekes látvány lehettem a számára.
Lett egy kis csend közöttünk, ahogy azt figyeltem Niko körül néz a tömegen. Amint kimondta Mori nevét, rögtön én is kiszúrtam őt. Nem volt nehéz, hiszen éreztem is az illatát. Egy aprót megvontam a vállam, ahogy Niko visszafordult felém. Nem tudtam miért jár ezen az esze, bár teljesen megértem. Éltem már át hasonlót én is. - Én már egy ideje nem beszéltem vele. Nem keressük egymás társaságát. - Szólaltam meg. - Nem kell foglalkoznod vele. Biztos megtudjátok majd beszélni idővel. - Próbáltam egy kis jó kedvet sugározni felé, mivel láttam kissé szomorú lett ez miatt. Végül aztán szóba jött a lenti részleg, ahova hirtelen Niko menni akar. Én tudtam hol van, hiszen megmutatták nekem akkor mikor ide jöttem első nap betanulni. Végül is nem mondták azt, hogy tilos oda lemennem. Szóval ezért sem tiltakoztam előtte sem, hogy márpeddig én nem megyek. De volt bennem egy kis feszült érzés. Mármint a kuncsaftokkal kapcsolatban. Egytől egyig megvetettem őket a szemembe. Mert tudtam, hogy mind olyan. Mindegyik egyre mocskosabb fanziákkal megáldva. Hiába más hely. Hiába nem Washington, bárhova mész mindenhol ilyen emberekkel lehet összefutni. Csak itt annyi a különbség, hogy lények egyvelege jár le oda.
Elmondta végül, hogy milyen okból akar lemenni oda. Én személy szerint csodálom, hogy még mindig bírja. Hogy úgy kezeljék, mint holmi babát csak hogy pénzt kapjon. - Nem valami kellemes, ezt te is tudod... - Néztem végül szemeibe komolyan, rezzenéstelen arccal. De egyben egyet tudtam érteni a pénz kapcsán is. Főleg az ő helyzetébe képzelve magam. Hiszen nincs saját lakása, és hiába fogadták be, ritkán jár haza. És persze, a szolgálatért nem kis pénzt fizettek. Én már nagyon is undorodom miattuk. Nem hiába szöktem el abból a városból is.
De legyen... - Jól van. - Bólintottam aprót végül. - Akkor menjünk. De ha lehet, engem hagyjál ki belőle, ha rád jön az ördög szarva. - Löktem el magam a pulttól, hogy aztán oda lépjek a mellettem álló lányra, akivel együtt kellett dolgoznom a pult mögött. - Mára én végeztem. Holnap majd én váltalak le. - Beszéltem meg vele a dolgokat. Cserébe amiért engem is helyettesít. Köszöntem el végül, majd levéve derekamról a kötényt kiléptem a tömeghez, majd intettem Nikonak hogy jöjjön. Amint oda ért, elindultam vele az egyik ajtóhoz ami oda vezetett.
Végül pár lépcsőn leindulva elérkeztünk ahhoz a részleghez. Egy pillanatra Nikora néztem, amikor megálltam az ajtó előtt. De nem szólaltam meg, csak kíváncsi voltam vajon készen áll-e.
Kinyitottam hát az ajtót. Amint az kinyílt, egy kissé halvány vörös fény fogadott minket. Hosszú folyosó keresztezte a szobákat. Mint ha egy szálloda lenne az egész. Legalább is nekem ez jutott eszembe. Olyan volt számomra, mint ha újra a múltban lennék. Mintha megint ott rekednék. Voltak már rossz álmaim a múltammal kapcsolatban. Olyan dolgok amiket nem akarok újra megélni. Így én egy kicsit feszűlt is lettem, és nehezen akart indulni a lábam. Igaz, ezt igyekeztem nem kimutatni. De hát, még sem állhattam itt örökké így hát elindultam elsőnek befele. Amint Niko is beért mögöttem, becsapódott halkan az ajtó. Hátranéztem rá. - Szóval, mit akarsz nézni elsőnek? - Intéztem felé kérdésem.
Közben halkan ugyan, de tökéletesen hallani lehetett a nyögéseket, nevetéseket. Amitől kicsit mérges is lettem. Persze nem mutattam ki egy csepnyi jelét sem ennek.
Miért is mentem bele ebbe? Jobb lett volna a séta, azt hiszem. |
Niko Byun"A macskák a háziállatok világának primadonnái"Sokat nem kellett babrálni a mindentől mentes tejszínnel, így, amint kézhez kaptam, picit behajolva a pultba megcirmosítottam egy hosszú nyelű kanalat és mintha csak egy tál fagyinak látnék neki, elkezdtem kanalazni. Közben pedig természetesen feltártam előtte gondolataim. Ha nem is mindet.
- Nem is félsz, hogy kirúg, mert sokat lógsz? - pillantottam el felé egy hörpintésnél. Persze, ha úgy vesszük én adom alá a lovat, de csak, mert jó cimborák vagyunk, s mert úgy gondolom, ha eme szabadidejét nem velem töltené, akkor mással. Így adja magát a dolog, hogy én legalább izgalmas programokkal is készülök neki.
- Szívás lehet vámpírnak lenni. Éjjeled munkával tellik, a nappalod meg jobbára alvással és a négy fal közt. Nem csodálom, hogy mindegyikőtök annyira ki van éhezve a társaságra. - jegyzem meg csak úgy, félig meddig főleg neki szánva. Persze, ha akad lehetősége, nyilván használ naptejet meg ilyeneket, amiket a boltban polcokon látni, de szerintem így sem szívesen teszi ki nappal a lábikóit, amit megértek. Ha abban a tudatban kéne élnem, hogy a főellenségemtől csupán egy vékony rétegnyi krém nyújt védelmet, én is bizonytalan volnék.
Amíg pedig kiszolgálta a soron következő ittas és elég türelmetlen vendégeket, én körbenéztem, milyen a mai felhozatal. Nem áll szándékomban elcsábítani a tulajdonos kuncsaftjait, de miért ne ismerkedhetnék, ha csak egy éjszakára is a bulizókkal? A nagy nézelődés útféljében ki is szúrom a már mindenki által jól ismert, minden értelembe vett harsány démont, aki bár néhány hete jó és csendes társaságnak tűnt a romoknál, manapság a közelébe sem enged. Ennek oka pedig kész rejtély, mert a semmiből vált felém ilyen ellenségessé.
- Már Ji-Woon sem akar velem lógni... Fogalmam sincs mivel bánthattam meg. Olykor mégis olyan nehéz megfejteni mások gondolatait. - forgattam szemeim panaszkodásom közepette, és eme dolgot letudván, némi szomorúsággal a szememben vissza is fordultam Ryan felé. Bízom benne, hogy megesik rajtam szíve, és sajnálkozva enged a kísértésnek. Már, ami a lenti dolgokat illeti.
- De, ha nem aggódsz, akkor nem baj, ha megtudja, nem? - vontam vállat, némi értetlenséggel hangomban. Nyilvánvaló, hogy, amint átlépnénk a különös hely küszöbét, már informálódna róla. Dariusnak sok helyen van füle és szeme, és ez alól a saját klubjának minden szeglete sem kivétel. De, ha nem volna nyakig a rossz üzelmekben, nem volna mind erre szükség. Ám gyanítom, hogy mindezek még csak nem is a fajtájára korlátozódik le, lévén, hogy a démon is napi szinten látogatja és sosem a levegő rontásáért. Biztos a paranoia beszél belőlem, de nem tartom kizártnak, hogy Darius úszította ellenem, amiért elutasítottam az ajánlatát.
- Csak körbenézni. - húztam fel vállaim. - Olyan jól mennek az üzletei, és kíváncsivá tett. Jó volna valamivel feldobni az én munkám is, hogy több legyen a bevétel, de azért egy klubbot nem nyitnék hozzá. Med nem örülne neki. - motyogtam őszintén. A valóság azonban tényleg az, hogy egyre kevesebb a jól fizető kuncsaft, noha azok visszatérőek, de jobb volna valami pénzesebb kört is oda csalni.
Belement, noha szigorú feltételekkel, de végtére is ígyis rendben van. Bólintottam egyet, bár nem tudtam miért jobb az esti séta, ha rosszalkodhatunk is. Közben szépen be is fejeztem a tejszín majszolását, így már csak rá vártam. |
Ryan Hyland"Csak amikor sötét van, Látod meg a csillagokat."Meg is láttam Niko mosolyát, amint egyből hozzá fordultam az egyik vendég után. Mosolya pedig valahogy jó érzéssel tölt el, hiszen ez egy őszinte mosoly. Nem az a szokásosan megjátszott, amit jómagam is folyton folyvást ejtenem kellett főleg olyan személyeknek akiket gyűlölök, vagy megvetek.
Ma valamiért sok vendég várt, a club majdhogynem tele volt. Darius biztos örül a bevételnek, és ezt köszönheti Morinak, és annak a bizonyos alkunak. De hogy mi volt az a bizonyos alku, az nagyon nem is érdekelt. Nem az én dolgom, és igazából megvannak a saját dolgaim is, vagy a bajaim. Figyelmesen hallgattam végig milyen italt kért, és hát persze hogy a szokásosat, amit már jól ismerek. Elmosolyogva bólintottam egyet, és már neki is álltam elkészíteni azt a bizonyos italt. De sürgettek a vendégek, amit egy szájhúzásnál többet nem tudtam mit felelni. Türelmetlenek, de csak már bevannak így is rúgva. De semmit sem szoktam elsietni, különben valamit elvétek és már lőttek az egésznek. Letettem Niko elé a már elkészített italt, majd mentem a következő vendéghez. Fél füllel természetesen hallottam mit mond, és fél mosolyra kúszott a szám. Niko mindig unatkozott, ha nem volt társasága. - Nem tervezek sokáig lenni igazából. - Feleltem, amikor már a mixes üvegbe ráztam össze az egyik italt, és felé fordulva, ismét megszólaltam.
- Általában, van személy aki be tud helyettesíteni. Főleg, mert néha gyalog megyek haza. - És hát igen... Thaddeus háza egy lakónegyedben van, távol kissé a belvárostól így még gyalog is messze van innen. Így hát gyorsnak is kell lennem, hogy időbe oda érjek még napkelte előtt. Persze volt, amikor Thaddeus jött el ide kocsival. Busz lehetőség meg ugye éjfélkor nem vehető igénybe.
Kiöntöttem egy koktél pohárba a kevert italt, majd letéve a pultra egy pillanatra megálltam. Nikora nézve, pedig nem tudtam mit feleljek. Az első lehetőség, hogy sétálni megyünk az még jó opciónak tűnt, de a második... hogy lemenjünk a club alatti részlegbe tűnt veszélyesnek, és kicsit baj jóslólag. Tudtam jól, hogy mi folyik ott lent de igazából sosem gondolkodtam el rajta hogy meg is nézzem magamnak milyen az a hely. És kicsit számomra nem öntött el jó érzéssel, hogy ismét olyan férfiak közt legyek, akik égnek a vágytól hogy követeléseiket máson töltsék ki. De láttam rajta, hogy valóban érdekelte mi van odalent. Persze tudtam, minket észre sem vesznek talán, hiszen akik ott vannak mint szexmunkások, azokkal vannak elfoglalva. Elé lépve, kezeimet a pulton támasztva néztem rá. - Nem aggódok miatta. - Utaltam itt Dariusra, hogy nem tudná meg. Ha meg is tudná, igazából az sem foglalkoztatott volna. - De szerintem van esély rá, hogy már másnap megtudná hogy lent jártunk. - Hiszen voltak emberkék Darius számára, hogy minden szar dolgot elmondtak neki. Akár a szart keverték mások alá, akár pletykáltak de mindent elmondtak. Nagy levegőt véve szólaltam meg. - De mit is akarsz ott lent csinálni? - Fújtam ki a levegőt a végére.
- Nincs ellenemre, de nem akarok lent tölteni sok időt... utána pedig egyből menjünk sétálni. Mit szólsz? - Reméltem így megfelel neki. Hiszen ha így beleegyezik, már rögtön tudok is szólni, hogy álljanak be a helyemre. Onnantól kezdve pedig nem lesz visszaút, ha már leértünk oda. |
Niko Byun"A macskák a háziállatok világának primadonnái"Mióta Ji-Woon démona folyton folyvást elüldöz a romoktól, nem maradt más hely számomra, mint a tömegben köddé válás a Pandemoniumban. Dariussal ugyan volt némi súrlodásunk, de nem bánom. Mármint, hogy oda járok. Mert megismertem valakit, akivel viszont jól megértjük egymást. Alethea óta talán a srác a második, akivel el tudok dumálni.
Fejembe csuklyát húzok, mert manapság sem szívesen fogadnak sok helyen, illetve van, aki a fajtám miatt feljogosítva érzi magát, hogy erőszakoskodjon velem, amiből köszönöm, nem kérek. A klub előtti sor most is kilóméterekre nyúlik, a tömeg türelmetlenkedve toporog. Nem csoda, hiszen a héten a második hely zárt be a démon léte miatt, így Darius vendégei igencsak megsokasodtak. De éppen ezért inkább a tetőtéri bejáratot választom. Kicsit körülményesebb, de előbb bejutok, mint a sorban állók többsége.
A lépcsőzés már nem fáradság, hiszen a korlátokon jó móka lecsúszni, míg persze meg nem üti magát az ember. De ilyen még nem fordult elő... Belépve a terembe pedig már nem félek letolni fejemről a csuklyát és előbújtatni homok szőke tincseimben lapuló macska füleim. A láthatatlanságnak azonba azaz ára, hogy átkell préselni magad a tömegen, ami viszont korántsem egyszerű, ha a nép egyszerűen nem hajlandó vagy nem tud elmozdulni. De a küzdelmeim végül célba érés koronázta és még egy üres bárszéket is találtam magamnak, amit azonnal britokba is vettem.
Ray előbb kiszúrt, mint én őt, de jó érzéssel töltött el, hogy van, aki olykor vár is rám, vagy egyáltalán tudja, hogy létezem, és nem, mint szexrabszolga. Elmosolyodva figyeltem, ahogy kiszolgálja a vendégeket, csak akkor köszöntem rá, mikor úgy láttam tud rám egy pillanatot szakítani.
- Szia... - mosolyodtam el haloványan követve kezeinek mozdulatát, ahogy hol az egyik poaharat tölti meg jég kockákkal, hol egy másikat szörppel.
- A szokásost... White Russian, semmi jég, hagyd ki a vodkát és a kahluat. - könyököltem fel egyik kezemmel a világító pultra, és kézfejemre hajtva állam figyeltem a srácot.
- Gondolom ma is sokáig bent leszel... - jegyzem meg kissé unott hangnemben, mert igen, unatkoztam.
- Pedig elmehetnénk egyet sétálni, mint jó mútlkor... - motyogtom tovább magam elé nézve, amikor ő épp nincs előttem, mert a vendégeket szolgálja ki. Nem is biztos, hogy hallja, de mindenképp meg kell jegyeznem neki. A múltkor épp szabados volt és jártunk egy nagyot. Közben beszélgetünk és a végén az egyik parki szökőkútban kötöttünk ki, ahol elnevetgéltük az időt. Jó móka volt. - Esetleg itt is elüthetnénk az időt... Leszökhetnénk a klub alatti részlegbe... Úgyis kíváncsi voltam rá... és szerintem te is. Nem tudná meg a főnököd... - néztem felé, amiatt nem aggódva, hogy esetleg meghallják a vendégek. A legtöbbet úgy sem érdekli, a többi pedig nem is hallja vagy nem tudja miről van szó. |
 Ryan Hyland"Csak amikor sötét van, látod meg a csillagokat."Ki nyitottam szemeim, és máris a fal fehér plafonnal találkoztam. Éreztem Thaddeus egyenletes szívverését, ami mondhatni megnyugtatott. Ugyan is munkából tért vissza, én meg elaludtam az ágyban így nem tudtam fogadni őt. Hogy mit keresek itt? Nos hát konkrétan már itt lakom. Azóta az este óta, szinte ragaszkodott hogy maradjak és költözzek ide hozzá. Meg is lepett vele ettől a kijelentésétől ugyan is azt hittem annál több nem fog történni, és már nem akar látni. De talán tudtam rá annyira hatni, hogy végre belássa valódiak az érzelmeim, és nem csak egy fellángolás. Akkor este, mondhatni kibékültünk. Bár ő még nem érez úgy irántam, ezt tisztán érzem de idővel biztosan változhatnak a dolgok. Nem sietek el semmit. Az már egy pont, ha ott akar tudni maga mellett.
Egy pár nap eltelt azóta az este óta, és úgy voltam vele hogy valami más munkát kell hogy keressek. Hiába dolgoztam akkor annál az őrsön - az is egy igen érdekes nap volt... na és fárasztó - de jól tudom Thaddeus nem akarná, hogy mellette dolgozzak mint asszisztens. Ez legalább is az egyik ok. A másik, hogy leginkább nappal kellene mennem, ami vetekszik vámpír kilétemmel így mind a két esetben ez teljesen kizárva. Nehezen tudok hozzá szokni még ehhez az egészhez, de végül is nem olyan rossz. Tudom, majd hozzá szokom. Még jó múltkor hallottam Moritól, hogy van ez a Pandemonium hely, ahol hozzánk hasonló jár oda inni és mindig keresnek bárpultost mert vagy nem bírják, vagy... nos a lényeg valami mindig történik. De én úgy voltam vele, hogy miért ne próbálhatnám meg. Szerencsére mikor még Whashingtonban laktam egyedül, mellékállástként eltudtam fogadni pár alkalmat, így tapasztalatom az bőven van belőle. Amikor ezt Thaddeusnak is elmondtam, először nagy ellenvetése volt de valahogy még is beadta a derekát. Jobbnak láttam, ha először elmondom hogy szeretném azt a munkát megpróbálni, és nem akkor amikor már ott jártam. Ennek az lett a vége, hogy ő hozott el kocsival oda. És végül ott találkoztam először Dariusal, akit igazából nem kellett nagyon győzködni hogy felvegyen. Inkább a maga módján örült, hogy van jelentkező. Két nap próbaidő után, végül fel is vettek. Most lesz a negyedik napom. Egész jól megy, és igazából a maga módján nyugis. Persze vannak érdekes alakok, de ez ezzel jár... nem mindenki ártatlan.
Egy kis hajtincset elkotortam Thaddeus arcáról, ami a szemébe lógott. Nem akartam felkelteni, úgy is mindjárt mehetek dolgozni. Halkan ki is másztam az ágyból, majd előkerítettem valami ruhát. Zuhanyozni nem akartam, mert azzal is felkelteném. Úgy hogy csendben átöltöztem. Nem volt valami nagy szám az öltözékem, csak egy egyszerű póló, és nadrág és legalább egy térdhajlatig érő nyitott pulcsi volt, aminek újjait feltúrtem könyökig.
Mikor mindennel megvoltam, halkan sétálva az ajtóig mentem. Egy pillanatra még visszatekintettem a férfira, aki még békésen aludt. Nem tartunk ott, hogy még egy jóéjt puszit is adjak a homlokára, így ezt az ötletet elvetettem. Kiléptem hát, de nem csuktam be az ajtót csupán résnyire hagytam nyitva. Majd végül csak kisétáltam az ajtón. A nap már bőven lement, így azzal problémám sem volt. Félúton kaptam egy smst, amire meg is torpantam és elő is kaptam a telefonomat. A férfitól jött, amire egy halovány mosoly kúszott az arcomra.
- Felébreszthettél volna.
- Neharagudj, nem akartalak. Majd gyere be, ha szeretnél. - És azzal elküldtem a küldés gombot. Igazából bármikor betévedhet, mondjuk most van egy ügye ami miatt sokat dolgozik.
Beletelt egy kis időbe, de kezdés előtt bőven ott voltam a Pandemonium ajtajánál. Köszöntem egyet Dariusnak, majd a többi kollégáknak... bár annál több eddig úgy sem történt. Amikor ki nyitott a hely, ideje volt hogy betérjek a pult mögé, így annak eleget is tettem. Később már szállingóztak is befele az emberek, és már kérték is az italokat amit én el is kezdtem készíteni őket, majd kiszolgálni.
Később betévedt egy ismerős, legalább is pár napja ismerem de nagyon jól kijövök vele. De talán azért is, mert hasonló múltunk van, és ez miatt jól kijövünk egymással. Mikor odaért a pulthoz, halvány mosolyra húztam ajkaim.
- Már azt hittem meg se jelensz. - Köszöntöttem. - Mit kérsz mára? - Tettem fel a kérdésem, majd mikor már mondta hogy milyen italt szeretne, el is készítettem azt és letettem elé a pultra. |
A barátság nem arról szól, hogy milyen régóta ismered a másikat. A barátság az, amikor besétál az életedbe azt mondja "itt vagyok melleted" és ott is marad.
Lezárt kör |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
