|
Témaindító hozzászólás
|
2021.06.27. 15:24 - |
Amikor a fagyi visszanyal...
Lezárt kör |
[9-1]
|
Szinte éreztem a zsigereimben, hogy a nő belül majd felrobban azért mert így beleköptem a szerinte rendesen megfőtt levesébe. Tökéletes lett volna a terve, de azzal nem számolt hogy én mégis milyen vagyok. Egykönnyen nem hagyom senkinek sem hogy csapdába csaljon, ha pedig hagyom magamat akkor lehet gyanakodni hogy valami más szándékom is van. Pontosan ez történt most is: kitervelte hogy egy üzleti vacsorára meghív ahol kénytelen vagyok szenvedni, ám hamar rájöttem hogyan tudok neki igazán visszavágni. Mondjuk kíváncsi lennék rá, hogy reagál majd az irataimra ahogy olvassa. Vajon élvezni fogja a sorokat és beindul a fantáziája közben? Minden bizonnyal, hiszen pontosan ez a céljuk azoknak az íróknak akik ezeket gyártják, csak ő konkrétan nem egy ember szivatása miatt csinálják. Van egy olyan érzésem már most, hogy bár a rajongóim nagyon is értékelni fogják a köteteket - főleg a női tábor - Lissandra a falra fog mászni tőle. Tudom, hogy direkt próbál különböző akadályokat elém állítani a szoros határidővel és még a melegtémával is ám az utóbbit is meg tudom majd oldani úgy vélem.
Elfintorogtam magam mikor mondta hogy segít anyagot gyűjteni a témában:
- Jézusom, csak azt ne. Mindegyik tele van sablonokkal egytől-egyig. Inkább leugrok az egyik melegbárba aztán érdeklődöm saját magam - előbb csinálok magamból hülyét mitsem a teljesen dilettáns idióták műveit olvasgassam ahol a páros egyik pasi tagja inkább csajos mert úgy viselkedik. Mert ez így reális...hogyne. Biztosan nem ha csak a többi férfitársamból indulok ki. Azért mert valaki meleg nem kikötés hogy nőies kinézete is legyen, pláne olyan attitűdje. Akár egy külsőre hozzám hasonlító faszi is vonzódhat a saját neméhez és igen, szeretheti a horrorfilmeket is, akár a véresebbeket. Igen, hallottam olyanról, hogy létezik egy kötet ahol a páros egyik tagja eltakarja a szemét mert jújj, csúnya véres jelenet és ijesztő. Még nőkre sem lehet ilyen merész általánosítást ráhúzni könyörgöm, férfiakra meg pláne.
- Ah, igen valóban egyszerűbb lenne, de nem bővelkedek ismeretségi körben ha fogalmazhatunk így - vontam vállat könnyedén. Nos igen, sok barátom nincs, haverom talán, legalábbis a tetoválómat annak tekintem, hiszen amíg szétvarrattam vele a testemet addig sokszor dumáltunk is. Kivéve első alkalommal mikor a hátamat dolgozta meg. Akkor nem volt kedvem cseverészni, inkább bealudtam a francba aztán mire felkeltem egy frankón kidolgozott mű virított a hátamon. Ő pedig hüledezett és röhögött felváltva hogy mégis hogyan voltam erre képes.
- Akkor lehet élnék majd az ismerősöd lehetőségével, de csak akkor ha neki ez nem okoz problémát. Senkire se akarok piócaként rászívódni csak azért hogy több információt megtudjak tőle - én sem szeretem ha valaki az időmet vesztegeti feleslegesen, mástól se várom el ezt hogy elnézze. Úgy vélem ez teljesen érthető. Ezért is vagyok pontos és csak olyanokat vállalok el amikről tudom hogy tudok teljesíteni. Legyen az a kéziratom leadásának a határideje, esetleg akár csak egy találkozón való megjelenés.
- Természetesen, úgyis szólni fogok. Ez lesz az első kötet démona, mivel a hivatalos felsorolás szerint ő az elsőszámú, szóval majd el fog kelleni előtte a kutatómunka - legalább túlesek a nehezén előbb. Az igazgató már teljesen be is lelkesült:
- Pompás, akkor duplán népszerű témakör köré épülő kötettel fogjuk zárni az évet! - csapta össze vígan a tenyerét mintha ezzel már előre elkapná az égből pottyant zöldhasúkat. Nagyon remélem hogy a fáradozásaimért kapok egy kis bónuszt karácsonyra ha már hozok ilyen szoros határidőt tőlem eléggé távol álló témával kapcsolatban. Na nem mintha a pénzre mint olyan nagyon rászorulnék, de úgy gondolom megérdemlem.
- A sok férjezett nő pedig megkapja a maga kötelező LMBTQ kötetét karácsonyra, csak hogy örüljön a férjük az újabb kockahas borító láttán - ironizáltam egy kört szemforgatva mire a férfiak csak legyintettek.
Valóban, nekik csak az eladási számok a lényegesek, abba már nem gondolnak bele hogy a sok anya hogyan fogja majd az idő haladtával a tini gyerekeinek megmagyarázni miért is van sok félmeztelen pasi a polcon. Nos, izé...anyu nem akar pornót nézni az interneten és ezért olvas ilyeneket. Mert hát az olvasás amúgy is szexi. Vagy valami hasonló sablonszöveg lenne a megoldás ha a logikám nem csal.
Szerencsére egyikünk se erőltette a témát amit eleve Lissandra meg is szakított, hiszen el kellett intéznie egy telefont. Különösebben nem fordítottam volna erre figyelmet ha utoljára nem rám tekintett volna szinte felvéve velem a szemkontaktust. Sóhajtottam egy picit, majd mondtam a társaságunknak:
- Én meg elszívok kint egy szivarkát. Úgyis idő lesz mire megkapjuk most a megrendeléseinket, hiszen ha jól hallom tompán a főszakács üvöltözik a brigáddal egyelőre kultúrált módon, mondjuk ez lehet változni fog. Nekem meg porzik a tüdőm - igazából nem annyira, de jól esett volna tényleg friss levegő és ha már ücsörgök valamelyik padon akkor miért ne füstöljek. Nem vagyok oda a nagy tömegért, csak elviselem, de tényleg jó lett volna szabadulni. Mondjuk lehet Lissandra inkább magányosan tette volna mindezt. Nos, annyi baj legyen: legalább még egyszer keresztülhúztam a terveit. Vessen magára, megint ő az okozója ennek. Ha nem néz rám úgy ahogy akkor én nem kísértem volna ki.
Elnézést kérve végül felálltam a székemből és már indultam is kifele kísérve a nőt szó nélkül, persze a formalitásoknak eleget téve azért kinyitottam előtte az ajtót amint végre megérkeztünk a kertbe. Előkaptam könnyedén a fém tartómat és a szivaromat, majd előre sétálva az egyik padhoz útközben rá is gyújtottam. Egyáltalán nem volt szándékomban az, hogy kihallgassam a beszélgetését, különösebben nem érdekelt én csak egy kis nyugalmat akartam. Leültem az egyik padhoz középtájon majd tűnődve felnéztem a csillagos égre miközben hátradőltem teljesen a támlának és felfele fújtam lassan és szórakozottan a vaníliás illatú füstöt. Elmerengtem a gondolataimban és hamar megint a múltban találtam magam mikor régen még fent volt a helyem. Vágyom oda vissza? Különösebben nem, de a maga szépsége meg volt azért a felhők felett. Kár hogy a társaság egy áruló bagázs volt és ez szerintem csak rosszabbodott. Sok angyal társammal nem tartom a kapcsolatot, bukottakkal sem, de biztos vagyok benne, hogy nem tévedek. Elég csak a fajtánkra gondolni. Az emberek képzeletbeli ideológiája az, hogy mi csakis tiszták vagyunk és kész. Hatalmas nagy hamis hazugság az egész ami köré épül a rendszerünk, tele irigységgel átitatva. Az angyalok is ugyanúgy bűnösök, csak nagyon jól elhitetik hogy nem. Olyanok mint egy hibátlan és páratlan gyümölcs amibe ha beleharapsz akkor belülről már teljesen rohadt és kukacos. A merengésemből Lissandra lépte szakítottak ki aki egyelőre nem szólt hozzám csak nézett én pedig úgy tettem mintha még mindig az eget bambulnám és nem vettem volna észre. Kis idő múlva lassan felé néztem mondva:
- Nyugodtan ülj le ha akarsz, nem harapok - annyira - Biztosan fájhat a lábad abban a magassarkúban ezen a kavicsos talajon - nem túl ideális az biztos. Én pedig kibaszott úriember vagyok, mert megengedem, hogy leüljön mellém. Egyelőre nem szóltam hozzá csak vártam, hogy mégis mivel kezdeményez beszélgetést. Lehet most kapom meg üvöltözés formájában a fekete levest? Nos, állok elébe. Változni már úgysem fognak a dolgok, szóval tőlem úgy dühönghet ahogy akar, pont nem fog meghatni. Sajnálom. Ó, azt gondoltam hogy sajnálom? Igazából nem. Kifejezetten szórakoztató számomra, hogy minden tervét teljesen összekuszálhatom. Tudom, borzalmas vagyok. Pedig amúgy tényleg nem lenne rossz parti, a stílusa is sokszor frappáns és határozott nő, pont az ilyeneket szeretem, nem pedig a bizonytalan kis ártatlannak tűnő fajtákat. Ám csak egy gond van vele még mindig... |
 Lissandra G. Dolan"I hate to lose more than I love to win."
A kiadóvezetőt elnézve kezdett arra gyanakodni, hogy ha Ace nem veti fel magától ezt az ötletet, akkor idővel a fickó maga próbálta volna valamilyen módszerrel belecsalni ebbe a műfajba, bár erős kétségei voltak afelől, hogy a férfi kötélnek állt volna akkor, ha nem épp az ő bosszantását teszi meg elsődleges célnak. Szerette volna azt hinni, hogy másoknak is olyan előszeretettel mond nemet, mint neki.
Szakmai szempontból nézve valóban lehet ez még sikeres is. Próbálkozhatott volna előhozakodni ellenérvekkel, de magát sem lett volna képes meggyőzni, hiszen Ace népszerű író volt, a téma felkapott, túl látványos lett volna, ha megpróbál akadályokat görgetni az útjába. Ennek ellenére minden tőle telhetőt megtett, hogy rávegye a férfit arra, hogy meggondolja magát – még egy szokatlanul és kényelmetlenül közeli határidő kijelölésével is, amiről biztosra vette, hogy kiveri nála a biztosítékot vagy egy olyan téma feldobásával, amiben feltehetően nem mozog otthon – de nem, Ace lazán legyintett, mint aki olyannyira eltökélt, hogy kár minden fáradozásért, hogy elrettentse ettől a tervtől. Az igazgatónak pedig ez láthatóan nagyon bejött. Nem mintha Mr. Hamilton eladási adatai ne lettek volna önmagukban elegek ahhoz, hogy az igazgató a kedvencei között tartsa számon, és ezt nem is vitatta volna el tőle sosem. De grr!
Szépen csendben belátta, hogy ebben a körben végleg alulmarad és kénytelen lesz elviselni a férfi diadalmas képét, minden egyes alkalommal mikor átadja neki a kéziratot. Mind a hét alkalommal!
Kezdett megfájdulni a feje…
De mint mindig, amikor munkáról volt szó, ilyesmire nem volt ideje.
- Segítek majd anyagot, esetleg irodalmat gyűjteni a témában – vetette fel és felírta ezt is a jegyzetei közé. Talán illett volna régimódinak éreznie magát, amiért ahelyett, hogy mindent a telefonjába jegyzett volna fel és teletűzdelte volna a naptárját emlékeztetőkkel, ő még mindig ragaszkodott a vaskos kis határidőnaplóhoz, amit kedvére telefirkálhatott és a saját memóriájához. Szerette pedig a technikát, rengeteg dolgot vezetett digitálisan a laptopján, el sem tudta volna ezt kerülni, de még mindig képes volt nosztalgikus ragaszkodást érezni a kézzel írt jegyzetek iránt. Kényelmesebb volt, természetesebb. És végleg az idegeire ment volna, ha még a telefonja is folyamatosan Ace Hamiltonra emlékezteti, ezért biztosra vette, hogy ez egy ideig nem is fog megváltozni.
A maximalizmusa miatt eszében sem volt hagyni, hogy a férfi egyedül szenvedjen meg a témával – talán azt hihetnénk, hogy a múlandó káröröm legalább egy rövid ideig megédesítette volna a napjait, de úgysem bírta volna ki, hogy a szerkesztőjeként ne tegyen meg mindent annak érdekében, hogy segítse a munkáját. Így inkább meg sem kísérelte.
Egyébként nem ez volt az első kiadó, ahol kipróbálta magát, még az ideköltözésük előtt bedolgozott előbb egy kisebb, jogi kiadványokkal foglalkozó kiadóhoz, később pedig egy nagyobb, országos kiadóhoz és hamar megtapasztalta, hogy ahány kiadó, annyiféle rendszer. A kisebb kiadóknál jellemző, hogy egy ember nem csak egyféle feladatot lát el, hanem mindent is csinál a szerkesztéstől a nyomdai előkészítésig, míg a nagyobb kiadók könnyebben megengedhették maguknak, hogy az embereket specifikusan a saját pozíciójukban tartsák. Lissa a maga részéről egyik végletet sem látta optimálisnak, és sokkal jobban élvezte, ha többféle dolgot is csinálhatott egyszerre: ha nem csak egyszer fut át a keze alatt a könyv, ugyanakkor nem is ő volt az egyetlen, aki foglalkozott a szöveggel az írón kívül. A mostani kiadója viszonylagos szabadságot adott neki abban, hogy milyen részfeladatokat vállal magára, miután sokadjára is bizonyította a rátermettségét és emiatt még Mr. Hatchert is hajlandó volt elviselni. De amikor megengedte magának, hogy álmodozzon, határozottan szerepelt a hosszútávú tervei között az, hogy egyszer egy saját kiadója legyen.
- A legegyszerűbb és a legjobb talán az lenne, ha az ismeretségi körödben lenne valaki olyan, aki érintett és beszélne veled ilyesmiről, de ha nincs ilyen, azt is meg tudjuk oldani. Vannak ilyen csoportok és én is ismerek pár embert, aki segíthet, ha majd mélyebbre ásnál a témában – ajánlotta fel.
A becsületére legyen mondva, csak futólag fordult meg a fejében az, hogy rá kellene eressze Haydenre, nehogy a bátyja bármi jóból is kimaradjon, de hamar elvetett az ötletet. Túlságosan is elborzasztó volt a gondolat, hogy esetleg kijönnének, és a férfiaknak megvolt az a különleges képessége, hogy azonnali hatállyal világi haverokként viselkedjenek más, addig ismeretlen férfiakkal is. Ezt inkább nem kockáztatta volna, ha nem muszáj.
- De majd szólsz, ha bármire szükséged van – csukta össze a jegyzeteit és csak utólag vette észre, hogy a kelleténél passzív-agresszívebb hangsúllyal sikerült lezárnia ezt a témát. Az eredeti szándéka nem ez volt, pusztán csak ismerte már annyira, hogy tudja, feltalálja magát a segítsége nélkül is és puszta megszokás volt részéről, hogy biztosítsa arról, hogy ha szeretne időt spórolni az írásra, akkor a kutatómunkából szívesen kiveszi a részét… Ő ajánlotta fel a kötött határidőt. De Ace maga hozta a nyakára ezt az egészet...! Nem is tudta, mégis miért kéne aggódnia, nagyfiú már, valahogy majd úgyis megoldja.
Az a baj, hogy bármennyiszer próbálta meg eljátszani a jégszívűt, pont annyiszor bukott el csúfosan. Nem volt képes beletörődni abba, hogy ha valami kitelik a képességeiből azt ne tegye meg, mondjuk olyan kicsinyes okból kifolyóan, hogy épp rosszban volt az illetővel. Egyszerűen nem volt rá képes. Nem mindig tudta eldönteni, hogy ezt a lelkiismeretére vagy a munkamániájára kenje, esetleg tudja be a mazochizmus egyik fajtájának… Hayden biztos az utóbbira szavazott volna.
- A pincérek nemsoká kihozzák az ételt, de előtte még el kellene intéznem egy telefont – mentette ki magát, abban a reményben, hogy szívhat egy kis friss levegőt. De ahogy felállt, elkövette azt a hibát, hogy Ace volt az utolsó személy az asztalnál, akivel felvette a szemkontaktust, amit szinte azonnal meg is bánt. Sosem tudott semmit sem kiolvasni a tekintetéből és ez egy volt a bosszantó, de egyben irritálóan vonzó tulajdonságai közül.
Talán legyen az inkább két telefon…
|
Sejtettem, hogy az igazgató úgy rá fog kapni erre az ötletre mint légy a szarra...de hogy ennyire? Arra még én se számítottam. Ám tény, hogy ennek az erotikus zsánernek most nagy rajongótábora van, más kérdés hogy a többség valami borzalmas ponyva. Elég csak ugye a Szürke ötven árnyalatára gondolnunk ugye ami akkoriban nagyot ment, így minden ami csak egy kicsit is hasonlít ahhoz nagy figyelmet kap. Nem tudom minek, de engem nem is érdekel. Egyértelmű, hogy nem azért írom meg ezt a pazar ötletet mert annyira vágynék rivaldafényre. Így is van nekem bőven rajongói bázisom, főleg nők akik valószínűleg oda meg vissza lesznek ezért a váltásért. Főleg inkább Lissandra idegein szeretnék ezzel táncolni, elvégre röhejes belegondolnom ahogy végig kell majd rágnia magát ezeken a könyveken. Te jó ég, hét kötetet kell írnom ilyen stílusban. Az biztos, hogy letudom azt a sorozatot és utána visszatérek a gyökerekhez hiszen nem akarok leragadni ennél. Vicces a nőt szivatni ezzel de az agyamat nem akarom ennek az árán túl hosszú távon leamortizálni. Így is bőven elég lesz majd ennyi idő. Amúgyis ki tudja mi lesz ennek a vége, lehet ő fogja megunni az egészet és lelép, lehet hogy én.
Egyébként semmi bajom nem lenne vele, hiszen kifejezetten szórakoztató társaság számomra és nem utolsó szempontból vonzó is. Talán túlságosan is, hiszen benne is vannak kicsit sötét energiák ami számomra érthetetlen hiszen elf. Nálam még rendben is van ez mert bukott vagyok ugye. Mondhatni ez hozzám tartozik, ám ez nála nem mondható el. Kifejezetten érdekes és csábító fordulat aminek kénytelen vagyok ellenállni sajnos, hiszen bármennyire hívogató a neve már taszít. Erről ő nem tehet hiszen a szülei választottak neki ilyen nevet és valóban kár őt ezért büntetnem, ám mégis...sajnos a múlt sötét árnyéka még mindig ott van a fejemben így efölött nem tudok szemet hunyni. Fél szemmel figyeltem ahogy fellapozza a határidőnaplóját így sejtettem, hogy valamivel már elő fog állni, de arra nem számítottam hogy már arra tervez hogy év végén kerüljön boltokba a még csak fejben létező könyv. Te jó ég!
- Ah igen, a karácsony közeledte mindig megdobja a kiadásszámokat, hiszen kerüljön is valami a fa alá… - ingattam a fejemet szórakozottan. Azt a dolgot szerintem inkább engedjük el, hogy mennyire illik ilyen ajándékot adni az egész család szeme láttára. Ám ha anyucinak ez kell ugye...akkor nincs mese. Nem csak tinik veszik ezeket, sőt meglepő módon a középkorúak is. Erre csak azt mondanám, hogy talán túl lapos a házasságuk, vagy a fene se tudja. Nem voltam még sosem házas, de nem is tervezek az lenni. Végül eszébe jutott, hogy talán lehet hogy egy kicsit közeli a határidő és inkább megkérdezi, hogy vállalható-e. Nos igen, ez eléggé kulcskérdés mire legyintettem:
- Szerintem meglesz, majd igyekszem vele - csak össze tudok dobni egy ponyvaregényt kicsit kevesebb mint egy év alatt. Ezek az írok félévente szarják azokat, még így is több energiát fogok belefektetni mint kellene. Bár meglepő módon már nem a haragos tekintetével kellett szemeznem egy rövid pillanat erejéig, hiszen arra számítottam, hogy még mindig felnégyelne a nézésével ami kifejezetten szórakoztató számomra. Ám az igazgató elérte nála, hogy egy bosszús sóhajt azért megejtsen a hét kötet említésére.
Ó, igen ezzel már azért én is tudok azonosulni. Nyújtom a kisujjam és a fél karom már egyből kell neki. Ám legyen, hét köteten keresztül táncolok a szerkesztőm idegein aztán addigra már csak lenyugszik végre ő is. Mint említettem baromi egyszerű a megoldás, vagy megszoksz vagy megszöksz alapú igazából. Ki melyiket fogja csinálni? Nos, az még a jövő zenéje. Hamarosan teljes gázzal már át is váltott a komoly és precíz üzemmódjába így el is engedtem ezt a röpke pillanatot, hogy egy kicsit elveszhettem a kék szemeiben.
- Tudom-tudom - szinte sejtettem, hogy már kéri is a vázlatokat, hiába mondtam el az előbb egy kis betekintést, ennyi nem elég ez egyértelmű, pláne hogy most már hét részben is kell gondolkodni.
- Ó, igen lesz vele meló az biztos - értettem vele egyet mint mindig amikor munkáról van szó. Tudom jól hogy nem csak nekem kell ezért megdolgoznom, hanem azért neki is, de ha már belőlem nyerészkednek akkor mindenki dolgozzon meg a maga pénzéért, hiszen ez így tisztességes. Ám hamarosan elő is hozakodott olyan ötlettel amivel elérte azt, hogy majdnem visszaszívjam a kijelentéseimet gondolatban, bármi jó is volt. Persze igaza van, hiszen ez a réteg is felkapott, így kis gondolkodás után végül eszembe jutott, hogy mégis hol lehet azt a vonalat kamatoztatni:
- Hm, a kevélység és a hiúság kéz a kézben járnak szinte. Lehetne olyan hogy az ottani főszereplő a saját hasonmásába szeret bele, persze nem lenne egyszerű folyamat - kicsit túlzott önimádat ez már, de ettől függetlenül a saját neme lenne és ha már ez a kategória is előkerült akkor miért ne lehetne. Az tény, hogy nekem is kell kutatást végeznem ilyen témában hiszen én nem vonzódom a férfiakhoz ugye. Nem biztos, hogy készen állok erre lelkiekben. Lehet egyszerűbb ha az ilyen könyvek helyett inkább megkérdezek meleg csoportokat, hiszen bármibe fogadok hogy a legtöbb ilyen jellegű írás erősen diszkriminatív.
- Úristen, ez pompásan hangzik és igazából logikusnak is! Ha valaki csak magát szereti ilyen szinten akkor csak hozzá nagyon hasonlót tudna hosszútávon elviselni maga mellett - találta meg örömködve az igazgató a lényeget. Még a végén több ész szorult belé mint gondoltam. Mondjuk ha pénzről van szó akkor talán ennyi elvárható tőle, még a végén kiderül hogy túl alacsonyra teszem a mércét. |
Lissandra G. Dolan"When things begin accelerating wildly out of control, sometimes patience is the only answer. Press pause."
Szóval az a helyzet, hogy ez az őrült – igen, rólad van szó, Ace Hamilton – valóban komolyan gondolja. Pedig bízott benne, hogy a légbőlkapott kijelentése, miszerint kipróbálná magát az erotikus zsánerben – ha-ha – csakis valami ellene elkövetett ízléstelen vicc lehet, és majd hármasban jót nevetnek azon, hogy egy pillanatra úgy tett, mint aki komolyan veszi. De nem, Ace úgy döntött, hogy ha már belekezdett, akkor nem csinál semmit sem fél gőzzel. Ez egy nagyon dicséretes tulajdonság lehetne, ha nem az ő bosszantására használná.
Egészen eddig le merte volna fogadni, hogy a műfajhoz még csak bottal sem nyúlna – legalábbis írás terén, egyébként feltehetően szívesen lubickol benne. Na, nem mintha tapasztalatból beszélhetne… De úgy néz ki, hogy amíg az ő idegein táncolhat, addig egy klímaváltozást is hajlandó bevállalni. Nagyon imponáló. Igazán fordíthatták volna másra is ezeket a kreatív energiákat, de valakinek ez nem tetszett, és most egymás bosszantásában élik ki perverz vágyaikat. Kezdett eljutni arra a szintre, hogy már Haydennek sem tudja, hogyan fogja mindezt tálalni, anélkül hogy a testvére ne tartaná komédiának az egészet. Mindenestre most Hayden ironizálására is szívesen elcserélte volna ezt a vacsorát, ami rohamos gyorsasággal átfordult Ace Hamilton sajátos kis játékába.
Látta a lelki szemei előtt, hogy milyen kaján örömmel adja majd át neki kéziratot, abban bízva, hogy majd az asztalt kaparva és szitkozódva szenvedi át magát rajta. Erős kísértésnek tűnt, de azért ennél jobban bízott a saját professzionalizmusában. Ennek ellenére ha tehette volna, szívesen megkíméli magát ettől a helyzettől, de nagyon úgy nézett ki, hogy ez nem fog összejönni.
A francba, mégis miért van igaza?!
Valóban volt abban potenciál, hogy az olvasók és a kritikusok rákapjanak erre a nagy műfajváltásra, és ne süljön el katasztrofálisan a dolog - Ace írásainak volt egy masszív rajongóbázisa, nők is nem kis számmal, szóval nem volt egy teljesen halálra ítélt ötlet. Sajnos. Ha nem az ő bosszantására találta volna ki, talán még ő is hajlandó lenne értékelni.
Mikor látta a kiadóvezető felcsillanó tekintetét, tudta, hogy kár lenne tiltakozni, ez az üzlet gyakorlatilag már megköttetett, és mondhat bármit, legfeljebb a szenvedéseit tudja elhúzni vele. De nem engedhette meg, hogy ez letörje. Elővette a határidőnaplóját és félretette a saját bosszúságát. Majd Haydennek kidühöngi magát, itt nem adja meg senkinek sem ezt az örömöt.
Fellapozta a jegyzeteit, leginkább csak feszültséglevezetésként, hiszen az egész éves menetrend ott volt a fejében.
- Van még nálam egy másik szignó alá tartozó kéziratod, az két hónapon belül megjelenhet, és nem igazán befolyásolja egy új regény megjelenését – lapozott előre a naptárban és bekarikázta az említett könyv várható megjelenési dátumát. - Ha prioritást adunk ennek a projektnek, akkor év végéig nyomdába kerülhet. Kiadás szempontjából az év vége elég erős mezőny lenne, olyankor megugranak az eladások is – mondta elgondolkodva, a toll hegyével a lapokon dobolva, fejben a saját menetrendjébe is beleillesztve a kéziratátnézést, a korrektúrát, a borítótervezést és a nyomdába kerülést.
- Szerinted vállalható határidő? – pillantott fel végül egyenesen a mellette ülő Ace-re. A füle mögé utasította az előre hulló tincseit, a szemeiből eltűntek a korábbi villámok és borongós felhők szürke árnyékai maradtak csak, de már a kihívásra koncentrált a saját problémái helyett. Ha csinálják, csinálják rendesen.
Egy mennydörgés azért jutott még Mr. Hatchernek a sorozatos felvetéséért - nem elég, hogy egy regényen keresztül el kell viselje a drága bukott angyaluk sajátos szívatását, de mindjárt hét köteten keresztül…? Nem tudta elképzelni, hogy mégis mit ártott szeretett igazgatójuknak, de hogy nem fizetnek neki ezért eleget, az biztos. Aggodalomra semmi ok - be fogja hajtani még a fickón a neki járó fizetésemelést. Ha Ace részesedéséből, akkor onnan.
A férfi kérdésére nagyot sóhajtott, de már inkább bosszús beletörődéssel, mintsem idegesen. Szeretett egy lépéssel mindig előrébb lenni, mint leragadni a problémáknál. Ezt a kört talán Ace nyerte, de ha azt hiszi, hogy a megfelelő pillanatban nem nyúl majd evőkanállal az édes bosszú után, akkor még nem ismeri eléggé.
Szerkesztőüzemmódra kapcsolt, és innen nem volt megállás.
- Majd szeretnék egy vázlatot kapni a koncepcióról. Ahogy szoktuk – belülről még emésztette a bosszúság, de a munkája mindig is fontosabb volt. Még Ace Hamilton kedvéért sem csinált hisztis picsát magából, pedig biztosra vette, hogy remekül szórakozna a helyzeten. A helyében ő is ezt tenné, ha tudná, hogy milyen piackutatást kell végezzen őszeszélyessége kedvéért...
- Ha megvan egy kezdetleges történetváz, akkor még összeülhetünk megbeszélni a részleteket. Ha valóban sorozatban akarunk gondolkodni, akkor több dolgunk lesz vele – tekerte a tolla végére az egyik hullámos tincsét, ami rossz szokása volt, ha valami nagyon lekötötte a gondolatait. Inkább letette a tollát.
- Hét kötet elég sok. Ha nem akarjuk, hogy ellaposodjon, akkor nem elég ha a hagyományos receptnél maradunk... Egyre népszerűbb az LMBTQ téma is, egy-két kötetbe ilyen szálban is gondolkodhatnál – vetette fel hirtelen angyali mosollyal. - A kiadónak is jót tenne egy ilyen sorozat. Olyan réteget célozna be, ahol még bőven van felszívóképesség. Mi a véleményed erről? - dobta vissza a kérdést.
|
A műmosolya a nőnek tökéletes üdvözlés volt számomra amin csak somolyogtam. Jaj, felesleges úgy tennie mintha nem élvezné a fölényét amit fölöttem aratott. Pontosan tudom jól, hogy ez az ő ötlete volt, pláne most hogy ez ténylegesen ki is derült, hiszen a főnökség el is szólta magát. Na nem mintha az ő társaságuk kifejezetten érdekelt volna. Nem csak az átlagos kinézetükre utalok ezzel, hiszen a személyiségük sem olyan, hogy megragadná az embert. Ám mégis az egyikük igazgató, a másik pedig a nyomdáért felelős. Lehetne sablon mondatokat dobálni azzal kapcsolatban hogy mikre nem képesek az átlagemberek, hiszen ilyen magas pozícióban is ülhetnek...ám tudom, hogy ez kamu. Mindketten a családi hátszélnek köszönhetik azt ahol vannak. Fogalmuk sincs arról, hogy mégis milyen megdolgozni a sikerért, ahogy azt sem tapasztalták meg, hogy milyen érzés a gödör aljáról kezdeni, hogy először magadat majd az életedet is nagyjából rendbe tedd. Ők beleszülettek a jólétbe és csak a számokat nézve nőttek fel, ez volt az életük fő mozgatórugója.
Honnan tudom mégis mindezt? Túl régóta létezem a Földön ahhoz hogy a fajtájukat ismerjem ennek a rétegnek. Arról nem is beszélve hogy nap mint nap velük kell hogy dolgozzak. Szerencsére azért ez egy kis túlzás, hiszen a mindennapjaimat ezek a sügérek nem teszik ki. Nem is tudnék így haladni a könyveimmel, hogy lenne mégis bevétel így? Hamar ki is kötöttünk annál, hogy mégis mik a terveim, hiszen nekik csakis a pénz és a sok szám a fő mozgatórugó a kis agyukban. Ám hamar meg is született egy pompás ötlet hirtelen az agyamban amivel a nő “kedvére” tehetek ráadásul. Fel is csillant a kis pénzmágnes csávó szeme és pont szóra nyitotta volna a száját, ám hamar megelőzte őt a nő akinek a szemei villámokat szórtak a kijelentésem után. Észrevettem ám! Ha csak a tekintetén múlna akkor én már a véremben fuldokolnék. Szerencsére ilyesmi nem fog bekövetkezni, ám vicces belegondolnom, hogy már most a plafonon lehet a pulzusa. Persze hamar helyrerázta magát és jöhetett is az aggódó színjáték ám tudom, hogy ezzel csak azt akarja elérni, meg meggondoljam magam. Nem szeretne tőlem ilyen jellegű dolgokat olvasni. Nos, ez végtelenül szomorú ám nem fogok elmorzsolni egyetlen egy könnycseppet sem miatta.
- Igen, biztos vagyok benne és tudom, kötött a zsáner, de talán azért is lehet benne igazán jót alkotni mert a többség borzalmas - inkább ponyvaregény ahogy én fogalmaznék. Valójában be sem vállalnék ilyet ám vagyok olyan kicsit mazochista hogy saját magamat is kínozzam egy kicsit miközben írom majd a sorokat ott. Legalább ezzel bizonyíthatom, hogy hiába van ő fölöttem igenis tudom ilyennel “kínozni”. Parádés lesz megírnom azt a könyvet, főleg úgy hogy neki kell majd átolvasnia.
- Természetesen azon a néven adnám ki amivel a legutóbbi is megjelent. A kritikusok amúgyis imádják ha egy író más műfajba is belekóstol - vontam vállat könnyedén a nő komoly kérdésére. A könyvkiadó már teljesen extázisban volt és szinte a szemeiben láttam a dollárokat mint ahogy a rajzfilmekben is ábrázolják.
- Ez egy pompás ötlet Mr. Hamilton! - azt egyből gondoltam, főleg hogy gondolatban már számolja is magában a bevételből befolyó szép kis summát amit szépen zsebre tehet. Na nem mintha smucig lenne vagy esetleg sikkasztana. Ám mindig is tény volt hogy a kiadók kaszálják a nagyobb összegeket ha egy könyv jól fut. Amit én kapok az zsebpénz ahhoz képest amit az igazgató nyerészkedik rajta. Persze választhatnám a magánkiadás kanyargós ösvényét is, ám mégsem teszem, biztosabb egy ilyen háttérrel elindulnom, ráadásul ők foglalkoznak a marketinggel, nyomdával meg a többivel. Nekem pedig így csak egy dolgom van: az írás. Amit mindig is szerettem csinálni.
- Mi lenne a koncepció? Természetesen ha van egyáltalán - érdeklődtek tovább, ám most a kis ürgefejű aktivizálta magát. Nos, mit mondhatnék? Ennyire alaposan nem gondoltam át ezt a furmányos tervet amit nem olyan rég eszeltem ki csakis a nő szivatásának céljából. Ám hirtelen megint felötlött pár gondolat a fejemben:
- Pontos elképzelésem még nincsen, de olyanban gondolkodom ami kicsit fantasy, hiszen azt is szeretik az emberek. Talán a főbűnök démonai lehetnének egy-egy emberi testbe zárva akik feloldozásra vágynak ilyen-olyan formában - mondanom se kell, hogy főleg mi a lényege ennek. Megtalálják a maguk mellé tartozó nőt aki kiegészíti őket és a többi. Az igazgató nem is hagyta ezt kommentár nélkül, hiszen totálisan bezsongott már ettől az ötletfoszlánytól is:
- Lehetne így belőle akár sorozat is! Mindegyik rész egy-egy főbűnt mutatna be - vállat vontam rá hanyagul majd bólintottam. Persze, bármi lehetséges. Igaz egy kósza idióta ötlet volt ez, ám bevallom kifejezetten csábító is, hiszen így tényleg jó pár köteten keresztül tépázhatnám a drága szerkesztőm idegeit aki ezzel az idióta vacsorával vágott vissza mikor elutasítottam. Ráadásul ki más érthetne jobban nálam a főbűnökhöz? Ugyan jómagam egyáltalán nem vagyok démon, ám mégis bűnt követtem el, így is lett belőlem bukott angyal. Utána meg már nem érdekelt, hogy mégis mit csinálok, tudtam jól hogy úgysem lesz megint hófehér a szárnyam.
- Mi a véleményed erről? - érdeklődtem az eddig mélyen hallgató nő felé, hogy végre neki is jusson terep és ne csak a két lelkes idiótát hallgassam akik amúgy teljesen hidegen hagynak. Jobban érdekelt inkább az ő reakciója, hogy belülről mennyire robban fel, esetleg öl meg a tekintetével miközben vígan somolygok az orrom alatt. |
Lissandra G. Dolan"I’m not saying I hate you, what I’m saying is that you are literally the Monday of my life."
(...)
Előre engedte magát, bejelentkezett a foglalásukra, és asztalhoz kísérte a társaságukat majd a legnagyobb természetességgel foglalt helyet a kedves írójuk mellett. A rendelések már előre le voltak adva, így a pincérek hamar megtöltötték a poharaikat, nekik pedig semmi mással nem kellett foglalkozniuk, csak azzal, hogy tartalmasan teljen az este. Számára ez nagyjából azt jelentette, hogy színes éke lesz a férfitársaságnak. Ace jelenlétében nem tervezte, hogy a kelleténél többet ragadja magához a szót, had izzasszák meg kivételesen őt. Milyen kellemes gondolat!
Nos, ehhez a tervéhez nem sokáig tudta tartani magát.
A „Mégis mi a fenéről beszélsz?!” összes magán- és mássalhangzója leolvasható volt az arcáról, ahogy villámokat szóró szemekkel lassan a férfi felé fordult. Legalábbis ajánlotta, hogy az üzenete elég egyértelmű legyen. Visszatette az asztalra a poharát, amibe még bele sem ivott, de határozottan úgy érezte, hogy rövid időn belül újratölthetik. Nem engedhette meg neki, hogy már a vacsora előtt kikészítse az amúgy is zilált idegrendszerét, így vett egy mély levegőt és elmosolyodott.
- Most először hallok erről – pislogott ártatlanul, mint aki mindjárt fontolóra veszi az ötletet. Erotika, a francokat!
Időt sem hagyott a kiadóvezetőnek, hogy hozzászólhasson.
- Jól átgondoltad? Ebben a műfajban elég könnyű felejthetőt alkotni. Kár lenne, ha a kedvedet szegné a zsáner... kötöttsége – gondolkodott hangosan, tettetett aggodalommal. Ace tud jót írni ha akar, de több okból is bökte a csőrét ez a légből kapott felvetés.
Nem akart erotikus regényt olvasni Ace Hamiltontól. Talán abban a kivételes esetben támogatta volna az ötletet, ha a főszereplő a végén minimum brutális körülmények között életét veszti egy orgia közben. Annak lett volna szenzációértéke. Az, hogy azzal hozakodik elő, hogy szexkönyvet ír, őt ismerve az év poénja is lehetett volna, de ha poénkodásra utaló jeleket keresett az arcán, legfeljebb a saját kárára talált.
Seggfej.
Ám legyen, a kedvéért úgy fog tenni, mint aki komolyan veszi.
- Milyen néven adnád ki? – a hivatalos hangsúlyára váltott. - Elég telített a piac, így egy ismeretlen, vagy kevésbé ismert névvel nem biztos, hogy eredményes eladásokat érnénk el. De ha azon az alteregón jelenne meg, amin a legutóbbi regényed is…? Sokan ismerik, népszerű és elég sikeres címei vannak ahhoz, hogy érdeklődést válthasson ki.
Tudni akarta, hogy csak baromi jól szórakozik, vagy tényleg elég komolyan gondolja ezt ahhoz, hogy a legismertebb neve alatt adjon ki ilyesmit a kezéből. Ha igen, fontolóra kell vegye, hogy esetleg egy szórakozott kedvű hasonmásról van-e szó, vagy gonosz erők szállták-e meg.
Nem biztos, hogy visszakéri az eredetit, de azért nem árthat tudni.
|
Lissandra G. Dolan"I’m not saying I hate you, what I’m saying is that you are literally the Monday of my life."
El tudta volna intézni, hogy Ace-nek ne kelljen részt vennie ezen a vacsorán. Számtalanszor megtette már, volt egy pár kedvenc írója, akiknek nem esett nehezére néha hasonló szívességeket tenni. Értékelte a munkásságukat és azt, ahogy a munkához álltak, ezért feleslegesen senkit sem fárasztott ehhez hasonló formalitásokkal, főleg ha tudta, hogy úgysem szívesen ülnek le a kiadó nagykutyáival bájcsevegni. Az esetek többségében ez az ő dolga volt.
Kedvelte Ace Hamiltont, mint az írót. Szakmailag nem esett nehezére felismerni és elismerni a tehetségét, a kéziratait átnézni olyan kihívás volt, aminek mindig szívesen nézett elébe, és ezt még nem is tagadta volna le. Keményfejű volt, mint az írók többsége, de még a jobbik fajtából.
De Ace Hamilton, mint férfi... Duhh! Agybajt kapott tőle.
És nem a vizuálisan érzékelhető tulajdonságaival volt problémája, ennyire azért még nem zavarta össze a fejét a vörös köd, bár közel állt ahhoz, hogy a legkisebb szemöldökvonogatásától is kisebb idegbajt kapjon, pedig kevés ember viselkedése bosszantotta ennyire.
Ő is tudta, hogy nem kellett volna mellre szívnia azt, hogy visszautasította. Nem egy önbizalomhiányos kamaszlány volt, akinek ennyitől romokba dőlne az önértékelése, simán megrázhatta volna magát, és kárpótolhatta volna a veszteséget egy szimpatikus másikkal. Vagy kettővel, ha nagyon teátrális akart lenni.
De egyszerűen az agyára ment, hogy a csávó teljesen ellentétes jeleket küldözgetett felé! A férfiak indítékait soha sem volt valami nehéz megfejtenie és az esetek többségében teljesen hidegen hagyták. Megszokta már, hogy a nagy részük a kölcsönös szimpátia teljes hiányát sem tekintette lohasztónak és csak a kellően határozott – vagy erőszakos – fellépés képes őket leszoktatni arról, hogy a dekoltázsába zuhanjanak. De az Ace-szel kapcsolatos problémái teljesen ellentétes jellegűek voltak.
Na jó, tisztázzunk valamit: Lissának nem volt szokása olyan pasik után rohangálni, akik nem akartak tőle semmit. Se ideje, se energiája nem volt erre, és egész egyszerűen nem tudott elképzelni olyan férfit, aki képes lenne ilyen elkeseredett lépésre késztetni. Nem. Mindennek van egy határa. Amennyire utálta, ha utána rohangált valaki kéretlenül, sosem tett volna ki hasonlónak semmilyen szerencsétlent sem.
Ace esetében határozottan biztosra ment, különben eszébe sem jutott volna kikezdeni egy olyan íróval, akinek a műveit ő kezeli. Volt pár íratlan szabálya, amikhez tartotta magát. De ez a pasas úgy pattintotta le, hogy közben mindketten tudták, hogy igazából nem gondolja komolyan. A szavai totál ellentmondásban álltak azokkal a fránya nonverbális jelekkel, amiket a megismerkedésük elején még kémiának nevezett volna – abból a jóféle, koktélkeverős-roppanós cseresznyés verzióra gondolva, és nem erre a kémcsőrobbantós, kénszagú változatra.
Hát, benézte.
Tudta, hogy a férfi okkal utasította el, de nem kötötte az orrára, hogy mégis mi a problémája, így ez egy lezáratlan aknamező maradt kettejük között.
De igazából nem az bosszantotta a legjobban, hogy kapott egy kibaszott nagy nemet - előbb utóbb majd bedobja a többi zsákutca közé, amikbe élete során belefutott. Az idegesítette, hogy hogyan bakizhatott ekkorát. A maximalizmusa őrjöngött, mert hiba csúszott a számításaiba, és utált hibázni. Bepróbálkozni a drága bestseller szerzőjüknél pedig elég méretes példány volt. Sértette a büszkeségét és rászedve érezte magát. Emiatt pedig egy kiskanál vízben is hajlandó lett volna megfojtani a pasit.
De bájos mosolyt erőltetett magára, mert a kiadó igazgatója nem a kis magánéleti bukkanóira volt kíváncsi, hanem az eladási statisztikákra és a legújabb piaci trendekre. Szerkesztőként szigorúan véve nem tartozott a munkaköri leírásába, hogy asszisztensi precizitással kövesse ezeket a számokat - elég lett volna, ha csak képben van, de nem egy élő adatbázis, az legyen csak a marketinges munkatárs - de elkövette azt a hibát, hogy a saját íróival kapcsolatban mindig maximálisan naprakész volt. Nem esett nehezére, de a stílus, ahogy ezek az öltönyös pasasok, úgy kezelték, mintha csak az ő dolga lenne ezekről egy időjós mosolyával tájékoztatni őket, és nem pedig a saját munkájuk része, kezdte frusztrálni.
De még mindig jobb volt, mint az arra irányuló megjegyzéseik, hogy miért nem csípte így ki magát gyakrabban? A legszívesebben rávágta volna, hogy nem az ő kedvükért fogja (és nem is Ace Hamiltonéért, természetesen), de csak megköszönte a bókot(? jóindulatúan annak vette) és megjegyezte, hogy a munkája nem kívánja meg, hogy a szokottnál is elegánsabban öltözködjön.
Túl jól ismerte mindkét fickót, és nem szívesen töltött velük hármasban a szükségesnél több időt. Egyszerűen csak rémesen unalmasak voltak.
Az egyetlen mentsvára az volt, hogy tudta, hogy Ace nem fogja felültetni. Nem tehette meg, hiszen a levelében szándékosan kihangsúlyozta, hogy az igazgató mennyire számít a személyes megjelenésére és hogy milyen rég vett már részt hasonló üzleti beszélgetésen – ellenben vele, akik az összeset kénytelen volt végigszenvedni. Ajánlotta, hogy még az est gondolata is vérnyomásproblémákat okozzon neki.
Nem késett, és ezt kénytelen volt értékelni: mindig pontos volt, és ez egy volt az egyik olyan tulajdonsága, ami miatt Lissa szívesen dolgozott vele. De ettől még nem zavarta kevésbé, hogy bosszantóan jól festett öltönyben – de azért ne tekintsük ezt akkora teljesítménynek, valakitől, aki ilyen genetikával rendelkezik.
Hatalmas műmosolyt szánt neki köszöntésül, de csak hogy bosszantsa, egyelőre – még – nem volt ideges. Akár jól is elsülhet az este, ha kellően kiszórakozhatja magát a férfi szenvedésén.
Előre engedte magát, bejelentkezett a foglalásukra, és asztalhoz kísérte a társaságukat majd a legnagyobb természetességgel foglalt helyet a kedves írójuk mellett. A rendelések már előre le voltak adva, így a pincérek hamar megtöltötték a poharaikat, nekik pedig semmi mással nem kellett foglalkozniuk, csak azzal, hogy tartalmasan teljen az este. Számára ez nagyjából azt jelentette, hogy színes éke lesz a férfitársaságnak. Ace jelenlétében nem tervezte, hogy a kelleténél többet ragadja magához a |
Mennyire gyűlölöm a puccos éttermeket! Ráadásul ez a hely ahol most vagyok valami elitek gyülekezete ahova rendesen ki kell öltözni öltönybe meg minden. Mondjuk a pingvinszereléssel pont nincs bajom, hiszen tudom jól, hogy az is nagyon jól áll rajtam, főleg mert feketét előszeretettel viselek. Pont illik is hozzám és kifejezetten értékelik is ezt a nők. Ám most nem egy “randira” vagyok hivatalos ahol az a lényeg, hogy a kiszemelt nőnek az este végén a lábai közt legyek. Akkor még el is viselném ezt a helyzetet. Ami bosszant igazán, az bizony az hogy valószínűleg a szerkesztőm vezényelte le ezt az “üzleti vacsorát” ami a kicsinyes bosszúja azért mert a múltkor elutasítottam őt. Ezzel is akarja valószínűleg jelezni azt, hogy tőle olyan könnyen nem szabadulok nehogy azt higyjem. Igazából könnyedén elszakadhatnék ettől, hiszen a kiadóváltás tökéletes gyógyír lenne. Ám ez az egyetlen itt ebben a városban, ahol sok lény is él. Nem kell különösebben titokban tartani a kilétemet és pont tetszik ez benne. Szóval nem szívesen szakadnék el ettől, ám mostanában már megfordult párszor a fejemben a kisasszony miatt.
Bosszúsan szívtam a vaníliás szivarkámat miközben a kocsimban ültem nyitott ablakkal. Tűnődve néztem a kavargó füstfelhőket és konstatáltam, hogy lassan indulnom kellene. Nem vagyok késésben, sosem voltam az a típus, így most sem fogom ellógni ezt sem. Főleg azért mert nem csak ketten leszünk, hanem...a fene se tudja mennyien. Ott voltak a résztvevők az emailben, de rohadtul nem olvastam el mert feldurrant az agyam már az első sort is olvasva és gyakorlatilag azonnal töröltem mérgemben. Igen, a kukában megtalálhatnám és visszaolvashatnám, de őszintén szólva kurvára nem érdekel.
- Na essünk túl rajta - morogtam halkan magamnak és laza mozdulattal elpöccintettem az ujjaimmal a félig elszívott szivarkát amit eltapostam könnyedén a cipőmmel mikor kiszálltam végre a járműből. Hangos pittyogással be is zártam majd ahogy közeledtem a bejárat fele akkor láttam meg besétálni a nemrég magamban emlegetett díszes bagázst. Azonnal kiszúrtam Lissandrát, bár egyáltalán nem volt nehéz a sok férfi közt, főleg abban a ruhában amit felvett. A fenébe, hogy tudja mégis hogyan kell öltözködni, hogy beinduljon valamennyire minden pasi.
- Jó estét Mr. Hamilton! - üdvözölt a hátam mögül egy ismerős hang engem frankón lebuktatva. Hátra se kellett néznem, hogy tudjam mégis melyik ürgefejű szólt hozzám.
- Jó estét Mr. Aldrich! - köszöntem neki vissza a tőlem telhető legvidámabb hangsúllyal, bár gondolatban megfojtottam volna amiért megszólalt. Csodásan kezdődik már most ez a vacsora mit ne mondjak! Hol a desszert?! Ám mikor azt hittem nyugtom lesz végre ekkor pillantottam meg a körasztalt ahol lesz ez az üzleti vacsorának nevezett bohóckodás. Természetesen nem a terítékkel volt a gond, hanem bizony a névtáblákkal. Azonnal kiszúrtam, hogy mégis ki fog mellém kerülni, ráadásul pont a jobb oldalamra. Igen. A drága szerkesztő kisasszonyom. Bármibe fogadnék, hogy ez is az ő műve direkt és kurvára milliárdos lehetnék ezt biztosra állítom. Persze ezt nem tehettem szóvá így belül fortyogva de leültem és igyekeztem érzelemmentes arcot vágni.
- Tudom, most jelent meg a műve Mr. Hamilton ami nagyon jól teljesít, de kíváncsiak vagyunk, hogy van-e valami terve a következőre. Tudja, mindig egy lépéssel szeretünk előre haladni, de ne értse félre, nem siettetni szeretnénk. Ezért is gyűltünk mi most össze négyen, hogy egy ízletes vacsorával megünnepeljük az eddigi és a jövendőbeli sikereket is. Természetesen mindez Ms. Dolan érdeme is - mosolygott rá halványan a nőre az imádnivaló kiadóvezetőnk akit Mr. Hatchernek hívnak. Az előző sügérfejű pedig a nyomdáért felelős. Nos, mit mondhatnék: pontosan tudtam jól, hogy ez a “kellemes” meglepi vacsora mégis kinek az érdeme. Ezért se volt kedvem eljönni, de hát muszáj. Ám ekkor ugrott fel egy brilliáns ötlet a fejembe, hogy mégis milyen könyvet fogok írni:
- Ah, mostanában nagyon megy ez az erotikus jellegű zsáner, szóval úgy gondoltam kipróbálom benne magamat aztán meglátjuk hogy fog menni - valószínűleg csodásan. Főleg ha a drága mellettem ülő szerkesztőnő át is kell hogy nyálazza. Azt mindenki fantáziájára bízom, hogy mégis mit. A könyvemet, a száját esetleg mást. Még a gondolatra is majdnem elkapott a röhögés ahogy olvasnia kell majd azokat a sorokat tőlem. |
Amikor a fagyi visszanyal...
Lezárt kör |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
