|
Témaindító hozzászólás
|
2021.06.06. 16:52 - |
Nem mindenki vágyik drága selyemre, csillogó gyémántra és hideg márványkőre
Lezárt kör |
[11-1]
(megette a gp a végét sry :D)
- Igazából már most környezettudatos a hozzáállásod, hiszen led izzók vannak a lakásodban amivel nagyon sok áramot spórolsz eleve és ezeknek az égőknek jóval hosszabbak az élettartalmuk. Az ablakodban kis kertet nevelgetsz, a meglévő bútorokat nem dobnád ki hanem inkább felújítanád, a tűzhelyed pedig szintén alacsony fogyasztású lesz, ráadásul villany alapú nem is gáz. Újfajta nyílászáróid vannak ami szintén jó dolog, hiszen kevesebb lesz a fogyasztásod ami nem csak pénztárcakímélő. Talán a vízzel lehet még kezdeni valamit, vízszűrőt rakni a csaptelepekre ha szeretnéd, de amúgy úgy vélem nincs semmi gond az öko-lábnyomoddal. Esetleg egy intelligens termosztát beszerzése sem rossz dolog ha esetleg feledékeny vagy, hogy lekapcsoltad-e a fűtést vagy sem. Ez magától kikapcsolja - úgy gondolom az üveg ételedények és fém szívószálak kérdéskört nem részletezem mivel ilyen hozzáállással szerintem ez teljesen alap dolog részéről ahogy a nejlonzacskók lecserélése vászon megoldásokra.
- Hm, amúgy nem sok szó esett a nappaliról ha jól rémlik - néztem át a jegyzeteimet majd folytattam - Oda is be lehet hasonló jellegű rusztikus berendezéseket csempészni egy nagy pihe-puha szőnyeggel. Akár azt a régi komódot is betehetjük amit említettél. Milyen színeket preferálnál abba a helyiségbe? - érdeklődtem felőle kíváncsi tekintettel. |
Akaratlanul is megmosolyogtatott mikor kijelentette, hogy szereti a praktikus dolgokat. A magyarázatára végül bólintottam és egy újabb plusz információt firkantottam a jegyzettömbömbe:
- Ahogy óhajtod, neked kell hogy kényelmes legyen - ez a lényege az én feladatomnak, hogy a lakás gazdájának az ízléséhez és életmódjához igazítsam a lakást. Nem véletlenül teszem fel ezeket a kérdéseket, hiszen ezekből pontosan meg is tudom, hogy miben gondolkozzak. Egyre jobban lehet így szűkíteni a kört hogy mégis miből gazdálkodhatok.
Láttam, hogy elmerült egy picit a gondolataiban, így én is megengedtem magamnak pár szabad percet, hogy megint a múltba révedjek. Minden újabb ügyféllel való találkozásom és puhatolózásom a régi férjem emlékét idézi fel egy kicsit. Hiába teljesen mások mint ő, a kérdezgetés, személyiségek megfejtése mind rá emlékeztet ilyenkor. Őszintén szólva még mindig hiányzik a hideg kék tekintete és minden érintése vagy csak pusztán a jelenléte, amivel biztos pont volt az életemben. Egészen addig amíg egy vadász nem végzett vele. Bár már vagy tíz éve volt ez, de még mindig levágnám az illető fejét és könnyűszerrel karóra tűzném.
A hirtelen gyúlt bosszúvágyamat inkább a konyha kialakításán vezettem le, hogy előre gondolkodtam hangosan hogy mégis miféle megoldás lenne jó Laranak. Szerencsére minden tetszett neki, sőt a reakciója még jobb volt a kelleténél, hiszen ezermester jelzővel illetett amivel akaratlanul nevetés tört ki belőlem, a megkönnyebbült fajtából. A rég elvesztett társam is pont így reagált pontosan ezt a kifejezést használva, azért is bukott ki ez belőlem hirtelen. Rég nevettem egy jót ez igaz és kifejezetten jól esett, még akkor is ha egy kicsit keserédes pillanat volt ez számomra.
- Nos, a többi szakmabeliről nem tudok nyilatkozni, de úgy vélem mindegyik igyekszik követni az aktuális trendeket meg a többit. Lehetséges hogy vannak olyan elhivatottak mint én, nem tudom - válaszoltam végül amint rendeztem az arcvonásaimat kis idő múlva - Ezt akkor tudod csak kitapasztalni ha útközben esetleg mást fogadsz fel helyettem - vontam vállat könnyedén.
Őszintén szólva tényleg nem érdekeltek a többiek én csak végeztem mindig a munkám úgy ahogy azt én is elvárnám ha valakit felfogadnék a lakásom berendezésére. Én például nem azért fizetnék kemény pénzeket hogy elejétől a végéig csak én mondjam meg, hogy mégis mi legyen pontosan a lakással. Ha ezt tenném akkor azonnal szakikat fogadnék és velük valósítatnám meg az elképzeléseimet. Asztalos meg a többiek. A székeket viszont jól megjegyeztem magamnak, hátha találok nekik párokat esetleg egy egész szettet. Néha látok hasonlókat szóval remélhetőleg bele tudok futni megint néhány példányba. Elmosolyodtam halványan ahogy teljesen fellelkesült a bazár említésére a nő és szívesen velem is tartana.
- Szerintem megoldható lesz egy olyan időpont ami neked is jó. Eleve van rá időnk, hiszen ez nem holnap fog megvalósulni mivel nem vagyok boszorkány aki pikk-pakk elintézi ezeket - sok munka lesz a lakással de egyáltalán nem bánom, sosem sajnálom ha van mit csinálnom és az ügyfélnek is tetszik. Igazából egy boszorkány se tudnám szerintem mindezt egy nap alatt elővarázsolni, szóval az előbbi megszólalásom enyhe túlzás volt, de szerintem kellően érzékeltettem vele, hogy körülbelül három esetleg négy hónap alatt lesz ez lezavarva. Ez csak tippelés részemről, de úgy vélem közel lesz a valósághoz a tapasztalataimból kiindulva. A nagyobb házakon egy évig melózom körülbelül, de azok már villa kategóriák inkább.
Hamarosan fel is hozta Lara, hogy igazából a szülei régi dolgai is meg vannak mentve és ott is lehet esetleg pár darabra vadászni. Hümmögtem egy picit beleegyezően majd mondtam:
- Akkor a bolhapiacozás előtt inkább ott kéne kutakodni. Szerintem jobb ha előbb olyan tárgyakat keresünk amikhez személyesen is kötődsz. Persze ha ez neked nem probléma. Ha szeretnéd akkor veled tartok, de ha nem természetesen tiszteletben tartom a döntésedet - tudom jól, hogy milyen ez. Sosem könnyű a szeretteid régi emlékei és tárgyai közt kutatni, nekem sem volt akkoriban egyszerű, hiszen végig patakokban folytak a könnyeim és sosem bírtam fél óránál tovább csinálni. Nagyon sok szünetet kellett tartanom mire el tudtam dönteni, hogy mégis mit szeretnék megtartani. Valójában mindent magaménak akartam tudni mert hozzá kötődnek, ám tudtam hogy annyi minden nem fér el nálam. Szinte szívfacsaró volt válogatnom, hiszen közben folyamatosan rohamoztak meg az emlékképek is. Maradhattam volna a régi házunkban is és a hellyel akkor nem lett volna problémám, de nem voltam rá képes úgy folytatni tovább az életemet ott. Pláne mással idővel megosztani ha túllépek. Egyszerűen az emlékének a beszennyezése lett volna ez számomra. Jobbnak véltem ha elköltözöm egy lakásba és ott élek tovább nélküle.
- Szerintem tudok találni rá módot, hogy az a komód is menthető legyen. A rusztikus stílushoz amúgy is nagyon jól állnak a régiesebb dolgok, főleg amik a természethez közeliek anyaghasználatban - a régi bútorgyártás sosem spórolt a rendes fa használatával. Manapság már sok modern bútor inkább törmelékből meg hasonló dolgokból készül, mégis túlárazottak főleg azért mert divatosak. Nemsokára mutattam is egy elképzelést a konyhabútorral kapcsolatban ami kifejezetten elnyerte a tetszését így sokáig nem kellett azon gondolkodnom, hogy mégis mi legyen ennek a szobának a sorsa. Az asztalra vetettem egy pillantást majd eltűnődtem egy picit:
- Ha szeretnéd akár ez a darabot is fel tudjuk dobni, tudok hozzá jó asztalost ajánlani aki baráti áron el tudná végezni vele a munkát. Ketté is tudja vágni és a lapok közti rést fel tudja tölteni bármilyen színű epoxy gyantával ami csak tetszik neked. Várjál, mutatok pár példát, hogy lásd körülbelül milyen lehet majd - gyorsan fel is oldottam megint a kijelzőt és villámgyorsan pötyögtem behozva az ismerősöm oldalát ahol sok munkája fent volt, így böngészhetett köztük. Kör alakú megoldás is volt, de különböző komódokat is fel tudott így újítani. Akár a régi emlegetett bútorba is lehet így új életet lehelni. Egyáltalán nem fog ez problémát okozni.
- Az árakat ne nézd mert egyáltalán nem azokat fogja kérni mivel ő jó ismerősöm és sok ügyfelet nekem köszönhet. Arról nem is beszélve hogy a házának a berendezésével is foglalkoztam egy időben - ingattam egy picit mosolyogva a fejemet a magyarázatra. Tűnődve figyeltem ahogy közben nekilátott az alkoholmentes mojitónak majd egy picit el is kuncogtam magam a megszólalásán:
- Egy valamire való mixer nem kéne hogy üdítőnek titulálja, hiszen ő is kezdte valahonnan a szakmát. Illetve léteznek alkoholmentes koktélok is. A limonádék pedig kifejezetten jól tudnak esni a nagy nyári melegekben, szóval ne becsüld le a képességeidet etéren - biztattam egy picit majd átvettem az időközben elkészült italt majd bele is kortyoltam és elégedetten felsóhajtottam a kellemes citrusos-mentás hűsítő ízvilágra.
- Nagyon finom így is, köszönöm - mosolyodtam el hálásan, majd a következő téma felvetésén picit gondolkodtam, majd pillogtam tűnődve:
- Igazából már most környezettudatos a hozzáállásod, hiszen led izzók vannak a lakásodban amivel nagyon sok áramot spórolsz eleve és ezeknek az égőknek jóval hosszabbak az élettartalmuk. Az ablakodban kis kertet nevelgetsz, a meglévő bútorokat nem dobnád ki hanem inkább felújítanád, a tűzhelyed pedig szintén alacsony fogyasztású lesz, ráadásul villany alapú nem is gáz. Újfajta nyílászáróid vannak ami szintén jó dolog, hiszen kevesebb lesz a fogyasztásod ami nem csak pénztárcakímélő. Talán a vízzel lehet még kezdeni valamit, vízszűrőt rakni a csaptelepekre ha szeretnéd, de amúgy úgy vélem nincs semmi gond az öko-lábnyomoddal. Esetleg egy int |
 Lara Okane"i learn a little more and i change a little bit."
- Szeretem a praktikus dolgokat és csempe is kevesebb kell, ha nem burkoljuk be az egész falat. Legyen csak a kabin tetejéig – gondolta át gyorsan a fürdőszobát illető kérdést. Nem tartotta magát ügyetlennek, nem okozott volna gondot egy kis létrás mutatvány a nagytakarítások során, de ha őszinte akart lenni, a takarítás nem szerepelt a kedvelt hobbijai között. Ügyelt arra, hogy ne csináljon maga körül káoszt, de ezt egy alap igényességnek tartotta, ami messze állt attól, hogy örömét lelje a takarításban. Mivel elég sokat dolgozott, nem töltött otthon olyan sok időt, hogy túl nagy rendetlenséget teremtsen maga körül így a takarítás se okozott akkora gondot, bár egy robotporszívó beszerzésén határozottan elgondolkodott. Kíváncsi lett volna, hogy jönnének ki Pablóval.
Minél több mozaikdarabka került az ötletekkel a helyükre, annál lelkesebb lett és már a leendő fürdőszoba képzete is elég volt ahhoz, hogy megbocsássa a helyiség mostani, lelombozó állapotát. Raven csúszós megjegyzésére szélesen elmosolyodott, tetszett neki, hogy a dizájnon túl minden másra is gondol. Sietős reggeleken ez határozottan áldásos tulajdonság lesz.
- Ohh, ez nagyon jól hangzik! – helyeselt szinte azonnal a konyhabútorral kapcsolatos felvetésére, úgy gondolta, hogy látott már korábban hasonlót valahol – egy ismerősnél, vagy egy magazin hasábjain? Már nem emlékezett, de úgy képzelte, hogy nagyon illene az eddig ötleteik közé. – Minden lakberendező ilyen kreatív ezermester, vagy tényleg a legjobbhoz van szerencsém? – cinkos mosollyal fordult egy pillanatra Raven felé mielőtt a konyhapulthoz ment volna.
Való igaz, hogy nem sok lakberendezővel volt eddig dolga és emiatt nem is nagyon ismerhette, hogy általában hogyan dolgoznak vagy mik a legújabb trendek a szakmában, de nagyon tetszett neki, hogy a lánynak mindenre volt egy eredeti ötlete és nem ragaszkodott a konyhakész dolgokhoz, vagy ahhoz, hogy mindenre külön embert találjon. Kész volt belevetni magát a sűrűjébe és saját kézbe venni a dolgokat. A hozzá hasonló emberek mindig könnyen lenyűgözték.
- Ha találsz egy jó bazárt, szívesen veled megyek – ajánlotta fel a bolhapiacos ötletét hallva. – Nem ígérem, hogy biztos össze tudjuk egyeztetni a rendelésemmel, de ha nem bánod és megoldható, akkor örülnék.
Kislány korában imádta az ehhez hasonló garázsvásárokat, ahol mindenféle egyedi kacatra lelhetett, vagy ahogy Raven is fogalmazott, igazi kincsekre. Biztos volt benne, hogy az ő szakavatott szeme sokkal hamarabb lel értékes darabokra, mint az ő kíváncsisága, de a lelke mélyén lakozó örök gyerek élni akart egy ilyen lehetőséggel.
- Ah, erről jut eszembe! Mikor eladtam a szüleim házát, négány holmit megtartottam. Bérlek egy kisebb garázst ezeknek a dolgoknak - és az apja öreg motorjának, amin nem volt szíve túladni, inkább megpróbált olykor életet lehelni belé – azok között lapulhat pár dolog, ami esetleg illene az újraálmodott lakásba. Bútorok nem igazán maradtak, de pár dísztárgy és régiség talán menthető…
Még emlékezett rá, hogy bedobozolta anyja imádott vázáit és az apja lemezgyűjteményét. Sokáig ezeknek a közelébe sem ment, mert úgy gondolta régi sebeket tépnének fel, de elég sok idő eltelt már ahhoz, hogy továbblépjen. Mikor legútóbb rendbe tette a motort újra elővette ezeket és rájött, hogy a legfájdalmasabb az emlékek kapcsán az, hogy megpróbált úgy tenni, mintha nem léteztek volna. És sajnálta volna, ha ezek a dolgok ott porosodnak örökre, sokkal tisztesebb módja lenne úgy adóznia a szülei emléke előtt, hogy új életet szán nekik. Egy Raven által megtervezett lakásba talán lesz is módja rá.
- Bútorokat nem nagyon mentettem a régi házból, de van ott egy régi komód… Lefotózhatom majd, hogy szerinted beilleszthető lesz-e valahova – vetette fel. Úgy gondolta, hogy ha bárki, akkor Raven képes lehet új életet lehelni belé.
Szemügyre vette a képet, amit a konyha és a csaptelepek kapcsán mutatott neki és meg sem lepődött azon, hogy ösztönösen is beleegyezően bólogat: - Tetszik, legyen ilyen! – Kezdett arra gyanakodni, hogy Raven már most nehezen tudna neki olyat mutatni, ami ne illene az ízlésvilágába.
Szórakozottan elmosolyodott az italra adott reakcióján, esze ágában sem lett volna munka közben alkoholizálásra biztatni, de kíváncsi volt a véleményére.
- Én sem iszok túl gyakran – kezdett csevegni miközben nekilátott a limonádénak - főleg a barátaim miatt tartok itthon alkoholt. Egyedül a rum alapú koktélokat kedvelem, egy-egy szabad estén szívesen csinálok magamnak valami gyümölcsös variációt, amit egy valamire való mixer biztos üdítőnek titulálna. De ennek köszönhetően remek limonádékat csinálok!
Elővett két tiszta poharat, megmosta a gyümölcsöket és a kis kertből frissen leszedett mentaleveleket, amiknek már csak az illatát is imádta és gyakorlott mozdulatokkal összeállította a nagyon egyszerű frissítőt. A hűtőből még pár apró jégkockát is elővarázsolt, bár ezzel szeretett szerényen bánni, hogy a végére is maradjon íze az italának. Egy kis fémtálcára helyezte végül a poharakat és azzal együtt tette le az asztalra Raventől nem messze.
- Te biztos jobban képben vagy ebben a témában, de nyitott vagyok minden olyan megoldásra vagy akár helyettesítőre, ami kicsit környezetbarátabbá tenné a lakást – ült le vele szemben. – Az eldobható dolgokat például eléggé igyekszem kiszorítani az életemből amennyire lehet, de ha van bármi, ami lakásszinten megoldható, annak is örülök - bízott benne, hogy ezzel a kéréssel nem okoz túl sok fejfájást újdonsült lakberendezősjének, de úgy ítélte meg, hogy személyében könnyen nyitott fülekre találhat.
|
Sejtettem hogy azért valamennyire tetszeni fog neki az előszobába szánt elképzelésem, hiszen tényleg ilyen apróságokkal az ember közelebb tudja magához hozni a természetet. Nem mindenki stílusa a végletekig letisztult modern vonal. Van akihez illik, ám úgy gondolom hogy hozzá talán annyira mégsem. Elmosolyodtam azért halványan mikor kijelentette hogy már látatlanban is imádja:
- Szerintem jól fog kinézni, párszor már csináltam hasonlót, szóval van benne tapasztalatom - gondoltam itt a falfestésre kézzel. A konyhát említve csak bólintottam egy picit:
- Természetesen a konyha is megvalósítható hasonló stílusban, bármi lehetséges, csak jól kell bánni az anyagokkal és a helykihasználással - nem nagyon van lehetetlen, csak ötletesnek kell lennie az embernek - kiegészítőkben és akár bútorokban is könnyen el lehet érni hasonló hatást.
Hamarosan ecseteltem tovább a fürdőt, hogy mégis miket lehetne ami ötletes és megint nem teljesen olyan mintha az ember egy kórházban lenne. Mert most körülbelül úgy festett az egész hely, de inkább ilyen legyen mert azzal egyszerűbb bánni.
- Lehet egész falas is, de ha nem preferálod akkor természetesen lehet alacsonyabb is ami mondjuk körülbelül addig érne mint a kabin teteje. Ez rajtad áll, amelyik kézenfekvőbb neked. Ha a takarítás miatt inkább az utóbbit szeretnéd az is érthető - tény, hogy a faltól-falig érő csempéket fent nehezebb takarítani és nem árt hozzá sokat létrán állni ha mindent el akar érni az ember. Ami a zuhanyzóig érne azt még kényelmesen el tudná érni szerintem. Amint megmutattam a mosdókagylót szinte egyből felcsillant a szeme és láthatóan nagyon örült ennek a kis változtatásnak amitől kicsit egyedibbé lehetett ezt a helyiséget is varázsolni.
- Ó igen vannak már egy ideje, ráadásul nem kell aggódni amiatt hogy a fának baja esik mert olyan anyaggal van bevonva, hogy ne jusson oda a víz - ezzel megakadályozzák azt, hogy idővel elrohadjon a fa. Kellemetlen lenne ha kezet mosna az ember és arra eszmél hogy kettétört a mosdókagyló.
- Hm, nem is rossz ötlet! Lehetne picit sötétebb is és akkor már tényleg olyan lenne mintha valami közeli folyóparton lennél. Ráadásul zuhanyzás közben a járólap egy kicsit masszírozhatja is a talpadat mert olyan a textúrája. Plusz pont ezeknek, hogy nehezebben csúszik el rajta az ember - mosolyodtam el a végén halványan. Ráadásul még az előszobával is picit harmonizálna, szóval miért ne lehetne ezt. Gyorsan fel is írtam a jegyzettömbömbe a plusz információt, hogy majd mikor csinálom a látványterveket akkor ez is rajta legyen. Nemsokára be is mentünk a nemrég emlegetett konyhába ahova könnyedén elférne a mosógép ahogy így első blikkre felmértem. Alapos körbenézés után konstatáltam, hogy bár semmi probléma nincs ezzel a konyhával, mégis olyan semmilyen egy kicsit. Hamarosan felírtam azt is, hogy a régi tűzhelytől megszabadulna, de a hűtő maradhat:
- Egyikben sem látok kivetnivalót. A hűtőnek nincsen semmi baja ahogy nézem - felesleges lenne ha a kukában végezné. A bútor állapotát hamar felmértem és ingattam a fejemet:
- Igazából ha szeretnéd a rusztikus vonalat a konyhába akkor nem is kell átfesteni. Leszedem a mostani festéket róla, egy kis gyalulás és esetleg egy sötétebb páccal bevonom, így előjön a szép fa színe meg a mintája. Persze majd kerül rá a végén plusz védőréteg, hogy az évek során ne sérüljön - talán jobb is lesz így, meg természetesebb. Ráadásul még olcsóbb is úgy vélem. Ha nem lehetne ilyen megoldás akkor úgyis mondanám neki. Én sem szeretek kidobni bútorokat amik még menthetőek. Ez hatalmas pazarlás és a modern világ mostani nyavalyája, hogy mindenből csak a legújabbat és a legjobbat. Oké a technikánál persze, de a lakberendezés pont ettől szép, hogy a régi dolgokba új életet is lehelhetünk. Alaposan megnéztem a székeket amiket most használt és hümmögtem:
- Mostanában ilyeneket nem találok a boltokban, de szerintem fel tudok kutatni pár bolhapiacot ahol biztosan vannak hasonlóak. Bár ha szerencsénk van akkor lehet pont ugyanolyanok is. Néha olyan kincsekre is lelhet ott az ember amire még csak nem is számít - ingattam meg a fejemet egy halvány mosoly keretében. Talán más kiegészítőket is lehet találni amik tökéletesen felhasználhatóak a rusztikus stílushoz. Picit eltűnődtem majd vázoltam ide is pár ötletet azért:
- Szerintem a csaptelepek amik most vannak simán megmaradhat. Picit modern és nagyobb részt rusztikus vonal lenne. Azért a teljesen régi technológiát ne vonjuk be a képbe. Keresek pár hasonló képet, hogy milyenre gondoltam körülbelül… - gyorsan elő is halásztam a mobilomat a táskámból és keresgéltem a képek közt - ...ah megvan! - fordítottam felé a kijelzőt és vártam picit a véleményére. Végül leültem de az agyam még egy kicsit pörgött, hogy miket kell csinálnom majd esetleg beszereznem, hogy hasonló stílus legyen. Természetesen jegyzeteltem fel továbbra is a dolgokat, majd az italkínáláson pillogtam egy kicsit:
- Rum? Ah, nem iszom munka közben, mondjuk azon kívül sem igazán. Ám az alkoholmentes mojitora nem mondanék nemet - meglepő módon sok ízvilágot szeretek, de az alkohol nem tartozik eközé. Nem szeretem fogyasztani, kicsit befolyásolja a kontrollt nálam, mondhatni éhesebb leszek tőle. Ráadásul az ízét sem szeretem annyira, hiába édesek a likőrök például, ha maga az alkohol olyan amilyen. |
Lara Okane"Everything changes and, somewhere along the line, I'm changing with it."
Raven könnyed stílusa, a humora és a szemfülessége nagyon üdítő volt, Lara hamar elengedte magát a társaságában és ha lettek is volna kétségei afelől, hogy a megfelelő szakemberrel van dolga, egy kecses csuklómozdulattal kihajította volna a kukába. Egyértelmű volt, hogy tud bánni az emberekkel, és ez a fajta talpraesettség és profizmus könnyen szimpatikussá tett számára másokat. Pláne mikor meghallotta az ötleteit.
- Oké, ezt már látatlanban is imádom – mosolyodott el elképzelve az átalakuló előszobát. – Ez a rusztikus vonal is nagyon bejön, szerinted a konyhába is be tudjuk majd valahogy csempészni…?
A csillogó fehér és króm kombináció nem az álomkonyhája volt, de látta, hogy Raven is elég hamar rájött, hogy a belvárosi lakásokban gyakran hódító modern és steril stílus nem az ő terepe. Imádta érte.
Kíváncsian figyelte, hogy milyen ötleteket mutat neki a fürdőszoba kapcsán és mosolyogva bólogatott mellette.
- Ez tetszik! Az egész falra gondoltad, vagy csak egy bizonyos magasságig? – kíváncsiskodott a csempe kapcsán és a fürdő felé pillantott, megpróbálva elképzelni az átalakulását. – A kagyló is baromi jó, nem is láttam még ilyet! Viszont ami még nagyon tetszik, azok ezek a kavicsos hatású járólapok – látott egyszer egy zuhanyzót, aminek az alja ilyenből volt kirakva, bár ez nem jelentette azt, hogy ami szemrevaló, az praktikus is.
- A mosógép igazából mehet a konyhába, szerintem van elég hely neki, de nézzük meg azt is – javasolta és a háta mögé intett. – Egy szekrény nagyon jól jönne, idővel mindig több minden kallódik a fürdőben, mint szeretném – plusz törülközők, ajándékszappanok és testápolók hadserege lebegett a lelki szemei előtt.
- Lehet hogy végül itt is kanapélakó lesz – gondolta át a macskás megjegyzést a konyha felé menet és nem tartotta kizártnak, hogy itt is hasonló kimenete lesz a dolognak. Nem tartott még macskát, de utánaolvasgatott, hogy olykor valóban egy kartondoboz teszi őket a legboldogabbá. Amilyen kis kényesek, olyan alacsonyak tudnak lenni az igényeik. Pablo egész életében szobamacska volt, így abban bízott, hogy jól fognak tudni alkalmazkodni egymás életritmusához.
A konyha jelenleg nagyon egyszerű, szerényen berendezett helyiség volt, egyedül a hűtő volt viszonylag új. Az ablakban mini fűszerkertet nevelgetett, a pulton pedig csak annyira volt rend, mint egy konyhában, amit napi szinten használnak – kávéfőzésre legalábbis biztosan.
- Nem mindig van időm, de szívesen főzök. A régi tűzhelytől szívesen megszabadulnék, de a hűtő maradhat – sétált oda a pulthoz. – Nincs rossz állapotban ez a bútor, de elég régi már… Szerinted újra lehetne festeni…? – fordult vissza Raven felé.
Nem szeretett volna mindenáron kidobni mindent, és bízott benne hogy akadhatnak a tarsolyában mentőötletek. A nappaliban lévő szekrények egy részét már elajándékozta, így oda és a fürdőbe mindenképpen újak kellenek, ezért jól jött volna ha valamit még meg tudnak menteni. És miután Raven megspórolt neki egy festést, biztos volt benne, hogy nem fogja arra biztatni, hogy mindent cseréljen le.
- Székekre viszont mindenképp szükségem lesz. Fogalmam sincs mit csinált vele az előző lakó, de csak ez a két darab maradt az asztalhoz… - paskolta meg az egyik szék támláját. Ritkán voltak vacsoravendégei, de azért szerette volna, ha a négyfős asztalhoz szükség esetén kényelmesen le is tudnak ülni négyen.
- Nyugodtan ülj le, amikor kinézelődted magad, és ha bármire szükséged van csak szólj – biztatta mosolyogva, miközben a hűtőhöz lépett. - Megkínálhatlak valamivel?
Ha még ötletelni fognak, akkor nem árthat mellé egy kis frissítő. Meg sem próbálta megsaccolni Raven ízlését, hiszen a külső ebben a városban gyakran volt csalóka, így inkább csak felmérte a lehetőségeket.
- Van itthon kávé, jég, narancslé ééés citrom… Rumom sajnos most nincs, de esetleg egy alkoholmentes mojito? – becézte nagyvonalúan a limonádét és hátranézett a válla felett.
Ritkán voltak női vendégei, főleg a rendőr haverjai szoktak átjönni néha, így általában pasisabb italokkal tele volt a hűtő de a legutóbbi közös hétvége óta még nem volt alkalma feltöteni a készleteit. Mindenesetre vendégváró ásványvíz mindig volt nála és még néhány friss citrom is csücsült a gyümölcskosárban így nem volt menthetetlen a helyzet.
|
Hümmögve nézegettem a lakásról készült régi képeket majd az egyiknél egy kicsit fel is jajdultam:
- Sosem értettem miért kell erőltetni a rikítósárga falakat. Annál már csak egy rosszabb van esetleg kettő: a narancssárga és az a bordó ami már bordélyházra emlékezteti az embert. Az utóbbi főleg azért borzalmasabb mert sötétebb szín és nehéz jól átfesteni, hogy nyoma se maradjon. Többszöri festés szükséges hozzá - igen, van ezekben tapasztalatom, szóval ilyen esetekhez már tudom pontosan mi az eljárás, milyen festéket kell használnom ami jobb fedésű és jól takarja az előző színt. Tovább hallgattam és figyeltem a nő mondatait és természetesen jegyzeteltem is, felkerültek gyorsan az általa felsorolt színek és az is, hogy szereti a természetet. Az előszobával kapcsolatban már fel is ötlött a fejemben egy pár jó ötlet, de egyelőre még nem akartam neki mondani, inkább még a többi szobát szeretném megnézni, hogy kialakuljon bennem egy összkép. Mikor mondta, hogy igazából bármilyen szín jöhet neki, hiszen a ruhatára is elég vegyes itt már elmosolyogtam magam:
- Ó, igen ezt sejtettem. Nem mindenki viselne ilyen színű ruhát ami most rajtad van. Szinte valami gothosnak érzem magam melletted ebben a feketében - kuncogtam egy kicsit majd hozzáfűztem - ...de azért a ló túloldalára nem fogunk átesni, legalábbis ha a lakásodról van szó. Szerintem inkább maradjanak meg a sötétebb de természetesebb színek amiket te felsoroltál az előbb. A többi színben meg te magad ragyoghatsz a ruháid segítségével majd mikor készen lesz - ingattam egy picit a fejemet mosolyogva. Elképzelve végülis ez kellemesen kontrasztos. Inkább a ruhatára legyen szivárvány mint a lakása. Hagytam is magam vezetni idővel, így hamarosan meg is érkeztünk a hálójába ami elég komfortos volt és tényleg jól passzoltak a színek. A barnában az a legjobb, hogy sok színnel nagyon jól harmonizál, de főleg a türkizzel. Tökéletes választás ez igazából.
- Nos, magam se rendezhettem volna be ezt jobban. Talán egy-két dekorációt be tudok dobni ha szeretnéd, de egyáltalán nem szükséges valójában. Nem is értem miért kellek én ide? - kuncogtam egy picit végén, hiszen annyira nem gondoltam komolyan ezt a kérdést. Egy szoba berendezése mindig egyszerű ám mikor a többivel is kell foglalkozni...fárasztó. Ezért is vagyok én. Felnevettem egy kicsit mikor mondta, hogy nézzem meg a fürdőt, bár katasztrofális ahogy kinéz:
- Talán annyira nem mint kezdetekkor - ingattam egy picit a fejemet elnézően ám mikor beléptem hamar konstatáltam a tényt, hogy nem hazudott nagyot - ...oké. Egy picit valóban az, de láttam már rosszabbat is - hamarosan hallgathattam is az ecsetelését mire bólogattam újfent. Valóban van hely itt de természetesen már erre is van ötletem, hiszen ha nem lenne akkor borzalmas szakmabeli lennék úgy vélem. Gyorsan felírtam azt is hogy hamarosan egy macska is fog érkezni a lakásba, így erre is gondolni kell.
- Rendben. Nos, van pár ötletem amit így hirtelenjében meg is osztok veled, hogy mit képzeltem el. Az előszoba például maradhat úgy ahogy van azzal a festéssel, ám mivel szereted a természetet így gondoltam rá, hogy mehetne a falra még hozzá egy fenyveserdő. Persze nem undorító matricás hanem majd én festem fel. Fekete színű lenne, mintha csak a sziluettje lenne. Illetve az előszobabútorok is lehetnének fából, akár picit sötétebből is, hogy passzoljon ebbe a természetközeli képbe. Tudok szerezni olyan nagyobb tálkát is ami fakéregből van kialakítva hogy teljes legyen a rusztikus kép. Ebbe tudnád akár hanyagul dobni a kulcsaidat vagy bármit mikor hazaérsz a melóból egy fárasztó nap végén - a fürdőt picit tűnődve néztem miközben hagytam ülepedni a gondolatait, hogy eméssze az általam felvázolt dolgokat és ehhez is lelkesen soroltam az ötleteimet:
- Ide mondjuk lehetne olyan csempe ami kicsit olyan mint a moha, egyszerre többszínű, lenne benne barna, kis fekete meg természetesen zöld is - nehezen tudtam körbeírni így mutattam is neki példát gyorsan rákeresve a neten (hasonlót) - illetve ha benne vagy, lehetne akár fa a mosókagyló is mert ilyen lehetséges természetesen (ilyesmi akár). A szabad helyre viszont nem ajánlom a mosógépet betenni ha ilyesmiben gondolkozol. A pára idővel tönkreteszi a gépet sajnos, ám ha nincs külön mosószoba és a konyhában nem fér el akkor ott is megteszi. Ám lehet akár polc is helyette, vagy valami szekrény ide is ahova a törölközők és a szépségápolási dolgok is elférnek. Sok lehetőség van a felszabadult helyekben. Persze alomtálkára kell majd gondolni, hogy annak is legyen hely ha érkezik az új jövevény… - szóval nagyon túlzásba nem érdemes esni -...a nyugis sarok meg könnyedén megoldható, hiszen elég neki egy kényelmes hely és ez lehet akár párna is. Bár a macskák bárhol képesek aludni, az enyém is mindenhol alszik csak a neki vett macska ágyában nem - kuncogtam egy picit mikor felhoztam a szeretett cicámat. Innentől teret engedtem inkább neki és hagytam hogy ülepedjenek a dolgok, mit szeretne és mit nem. Ha bármi nem tetszik neki nyugodtan mondhatja én eléggé kompromisszumképes vagyok. |
Lara Okane"Ha nem félsz tőle, nem érdemes belevágni."
Mikor belevágott a felújításba még nem gondolta, hogy végül egy lakberendező lehet az, aki elviselhetővé teszi ezt az egész procedúrát. De ahogy Ravent figyelte, miközben hozzáértő szemekkel felmérte a koránt sem tökéletes lakását, lassan megnyugodott. Segítő szakmában dolgozott, ezért tudta, hogy mekkora megkönnyebbülést jelenthet, ha valamit nem kell egyedül csinálnod. Néha mindegy, hogy egy barát segít, egy üveg bor mellett, vagy egy szakember, akit megfizetsz, az eredmény gyakran hasonló. Ha meg tudsz bízni a másik félben, ketten mindig többre viszitek.
Ha jobban belegondolt, nagyon régóta nem engedett már meg magának ilyesmit, pedig nem tűnt nagy dolognak. De talán ezért sem kellett Raven kapcsán győzködni őt. Az első benyomás sokat számít, és szimpatikus volt neki a közvetlensége és a tettrekészsége. Olyan típusnak tűnt, akivel remekül lehet együtt dolgozni – érdekli a véleményed, de megvan neki is a sajátja.
Elővette a telefonját és gyorsan előkereste a galériában a felújítás előtt és alatt készült képeket, de a legszembetűnőbb különbség az volt, hogy azelőtt még rend volt. Mindenhol fa bútorok és színes textilek sokasága díszlett, mielőtt a mozdítható dolgokat össze kellett volna pakolnia.
Odalépett Raven mellé, és megosztotta vele a készüléket, de nem erőltette a kezébe, mert az ilyesmit gorombaságnak tartotta, hanem ráérősen átlapozta a képeket, miközben beszélt, hiszen úgysem ez volt a lényeg, hanem az, ami majd ezután lesz.
- Szeretem a sötét, de természetes színeket, ez elég feltűnő. - A falak még most is sötétzöldek voltak, de csak mert nem bírta elviselni azt a narancsszínt, amit az előző lakó örökített rá a ronda padlóval együtt. Örült, hogy ennek kapcsán Raven is osztozott az ellenszenvében. – Főleg a fenyőzöldet, a viharos kéket, de a barna összes árnyalatát. Mindent, ami az erdőre emlékeztet. Szeretek túrázni, ezért ezek a színek felöltenek.
Farkas volt és bár hozzászokott a városi élethez, vágyott a természetbe. Hacsak tehette, szívesen elment kirándulni. És nemcsak a közeli parkba, az igazi úticél valahol a hegyeknél és két napnál kezdődött. Ha nem szánt erre bizony időközönként időt és energiát, az a hangulatán is meglátszott, feszültté és ingerlékenyebbé vált. Ha a természetben volt, az segített neki relaxálni, olyan volt, mint egy egyéni terápia. El tudta képzelni, hogy valamikor a jövőben vesz magának egy faházat az erdő közepén, és ott tölti a nyarakat. Vagy a teleket. Vagy az egész évet.
 De egyelőre beérte azzal is, ha a lakása lesz egy kicsit barátságosabb.
- De jöhetnek az élénk színek is, türkiz, sárga, ciklámen. Bármi, ami energiát sugároz. Látnod kéne a ruhatáram, kevés szín ijeszt meg – leengedte a telefonját és Ravenre mosolygott, majd elindult először a hálószoba felé. Kinyitotta az ajtót, de nem ment be, hagyta hogy Raven magának mérje fel a terepet.
Ez a szoba jellemezte őt a leginkább: csokoládé, cappucino és türkiz. A falakon sötétbarna tapéta volt, a padló egy árnyalattal sötétebb, és itt-ott kék vagy fehér kiegészítők vittek életet a komorságba: türkizkék éjjelilámpa, élénk ágytakaró, világoskék váza a hatalmas ablakban.
A szekrénye ajtaja félig nyitva maradt, mikor előkapta belőle a ruháját, és valóban ezernyi árnyalat köszönt vissza a telepakolt vállfákról. Nem volt ez mindig így, emlékszik, hogy kamaszként legfeljebb a fekete különböző árnyalatait volt hajlandó elviselni magán, aztán valaki rávette, hogy vegyen fel egy bordó ruhát. Igazi vadító vörös volt, olyasmi, mint Raven rúzsa – ami egyébként baromi jól állt neki – és, magát is meglepve, de jól érezte benne magát.
Ez persze nem azt jelentette, hogy onnantól kezdve a szivárvány összes színe a hatalmába kerítette, de idővel, ahogy több ideje és lehetősége lett arra, hogy új ruhákat vegyen magának, egyre bátrabban nyúlt merészebb árnyalatokhoz, és lassan de biztosan kitapasztalta, hogy mi az, ami felturbózza az egyéniségét. Tartotta magát ahhoz, hogy bármilyen szín jól tud mutatni bárkin, ha megtalálja belőle a hozzá illő árnyalatot.
Vetett egy pillantást Ravenre, hiszen ha kettejük között volt színszakértő, akkor az ő volt, ezért nagyon kíváncsi volt arra, hogy milyen ötletei lesznek majd.
- Igazából ezt a szobát szeretném hasonló stílusban megtartani – vallotta be. – Nem ragaszkodom mindenhez, de eléggé hozzám nőtt ez a színkombináció.
Nem sok idejét töltötte mostanában a lakásán, így határozottan ez volt a leggyakrabban használt helyiség, még ha annak jelentős részét álomországban is töltötte.
A sarokban állt egy régi stílusú, sötét fából készült fésülködőasztal, ami a kedvenc darabja volt, és egy kertvárosi garázsvásárban alkudozott érte egy kobolddal – de megérte. Talán ráfért volna egy festés, de Lara szerelmes volt a kopottas görbületeibe is.
- A szomszédos helyiség a fürdő, az katasztrofális állapotban van, de nézd meg nyugodtan.
Ott már mindent szétbombáztak, amit csak lehetett, éppen hogy használható állapotban volt, de egy kis festék és némi csempe határozottan barátságosabbá tudná varázsolni.
- Láttad a képeken, de ez előtte is nagyon lelombozó volt, egyszerű fehér csempe, fehér falak. Annál bármi jobb lesz… Eddig egy beépített kád volt, abból lett most zuhanyzó, de egész nagy lett így a hely, amire esetleg kitalálhatunk valamit…? – gondolkozott el hangosan az ajtóban állva.
- Sehol nincsenek most növények, de mindenképp szeretnék beszerezni párat. Óh, és ha már élőlények...! A közeljövőben lesz a háznak még egy lakója, mert az egyik ismerősöm új barátnője allergiás a macskákra – a szemét forgatva indult vissza a nappali felé. - Már nyugdíjas jószág, így nem lesz vele baj, de biztos örülne, ha várná itt egy nyugis sarok – körbefordult a kanapé előtt, a tökéletes helyet keresve Pablónak, az öreg perzsamacskának, aki valamilyen érthetetlen okból kifolyólag imádta őt, és az érzés kölcsönösnek bizonyult a faji különbségeik ellenére is.
|
Hamar ajtót is nyitottak nekem és meglepő módon nem középkorú hölggyel találtam szembe magamat, hiszen elég fiatalosnak hatott. Persze ebben a városban a látszat néha csak ezt nem tagadom, hiszen én se nézek ki annyinak amennyi valójában vagyok. Ha a valós koromhoz való kinézettel rendelkeznék akkor egy koporsóban lennék ahol teljesen lebomlottam amennyire csak lehetett. Ilyen a vámpír élet, mi sosem öregszünk legyünk akárhányszáz évesek. Ezért is kell folyamatosan költöznünk a Föld minden tájára. Bár Kanada lesz mindig is a szívem csücske, nem lehetek otthon állandóan. Ám Fournemouth pont azért csábító számomra mert itt senkit se érdekel, hogy mégis ki mennyi idős és mennyire nem változik külsőleg. Hiszen itt ez totálisan természetes dolog. Lehet akár, hogy a laza de mégis elegáns és kifejezetten csinos nő velem szemben egy boszorkány aki különböző főzetekkel játssza ki az idő kerekében lévő vasfogakat. Elmosolyodtam a vidám hanglejtésére és a fiatalos lendületén ahogy egyből felajánlotta azt, hogy tegeződjünk:
- Ó, bocsánat, általában az ügyfeleim mindig a magázódási formához ragaszkodnak. Mondhatni hozzászoktam már, de természetesen nem utasítom el a tegeződést - sosem értettem a magázódásos dolgot a kliensemnél, hiszen mondhatni meg kell ismernem őket és hosszú távon velük kell dolgoznom. Ezt betudtam egyfajta sznobizmusnak, ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni. Mondjuk az egyik régi ügyfelem - aki egyszer régen a férjem volt - ő is eleinte ragaszkodott hozzá, aztán később ahogy megismertük egymást és közelebb kerültünk akkor hagyott fel ezzel. Borzalmasan hűvös is volt eleinte, ami érthető, hiszen ügyvéd volt ráadásul a legprofibb. Na mindegy, ez már a múlt, sajnos ő meghalt, nekem pedig tovább kellett lépnem bármilyen nehéz is volt.
Séta közben kicsit felmértem a lakást és hamar megállapítottam, hogy frissen felújított volt amivel nincsen gond, ám az egész üresnek hatott. Ez egy ilyen procedúránál szinte teljesen természetes. Meg kell hagyni, a szakemberek tisztességes munkát végeztek, ám ez még csak az alap. A festéssel és a berendezéssel lehet új életet lehelni amivel végre lesz egyénisége minden helyiségnek. Lara öltözékéből arra következtettem, hogy valószínűleg szereti a vidám színeket, hiszen a sárga árnyalatait nem szívesen viselik általában az emberek. Persze lehet rosszul következtetek, de ez tény, hogy sok mindent elárul. Elmosolyodtam halványan mikor a kérdésemre felsóhajtott és röviden összegezte a helyzetet:
- Nos, ezt teljes mértékben megértem. Egy szinte majdnem üres lakás nem nevezhető otthonnak. Ám szerencsére ezen tudunk változtatni - hiszen ezért is vagyok én itt. Természetesen a sorolására egyből fel is jegyzeteltem a nőies eleganciát amit elsősorban preferált, hiszen ez is egy nagyon jó kiindulópont.
- Milyen színek tetszenek? Mikben gondolkozol? Ne feledd, olyan nincs hogy jó vagy rossz szín, bármilyet mondhatsz - a legrikítóbb árnyalatnak is van olyan komplementer színe amivel harmonizál és nem lesz ettől borzalmas az összkép. Alapszabály hogy sötétebb színeket kell ilyenkor használni, esetleg földszíneket amik elnyomják egy kicsit.
- Szívesen megnézem, bár biztos vagyok benne, hogy már most is nagy átalakuláson esett át a lakás, ám még mindig nincs teljesen kész. Most fog majd új életre kelni amint berendezzük igényesen - ingattam egy picit a fejemet - ...mondjuk a burkolást is megértem. Fel nem foghatom, hogy ragaszkodnak az emberek még mindig a műanyag laminált padlóhoz. A rendes padló klasszisokkal jobb és igényesebb - sóhajtottam fel egy picit majd legyintettem könnyedén. Mindig is szerettem a természetesebb dolgokat, ezért is részesítem előnyben a rendes fa padlót ami egy-egy ház vagy lakás éke is lehet ha megfelelő színben van kiválasztva. Szeretek faragni is fából, ez egyfajta hobbi nekem igazából, nem véletlenül szeretem a kazettás mennyezetet ajánlani néhány ügyfélnél ahova illik.
- Illetve szívesen körbenéznék a lakásban, hogy milyen a szobák elrendezése, meg készítenék egy egyszerű tervrajzot - egyelőre pontos méreteket nem szeretnék tudni, hiszen először a stílust kéne megtalálni és a hozzá passzoló színeket - ...látványtervhez szükségesek csak - természetesen azért hogy legyen egy kép a fejében, hogyan fognak festeni a szobák. Ilyenkor még könnyű variálni ha valami nem tetszik.
Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy konkrét elképzelése nincs, de szívesen mesél magáról, hátha abból valamit össze lehet hozni:
- Ez egy pompás ötlet. Minél több dolog lesz a lakásban amit szeretsz, annál inkább az otthonodnak fogod ezt a helyet tekinteni ahova jól esik hazaérned és mindig visszavágyódsz hozzá - mintha csak az ember társa lenne aki sosem hagy el. |
 Lara Okane"I restart the whole song when I miss my favorite part."
Raven Cranshaw-t az egyik vendége ajánlotta neki.
Lara általában nem szokott a tanácsadásokon a saját magánéletéről beszélni, de ez az idős elf - Mrs. Grace - már régóta jó barátja volt és hamar kiszúrta a Lakásvarázs gyűröttre lapozgatott számait az irodájában. Lara tudta, hogy Mrs. Grace elsősorban csak beszélgetni jár hozzá, ezért kivételesen megosztotta vele a saját gondját, a hölgy pedig lelkesen felajánlotta a kapcsolatait.
Régóta dolgozott már azon, hogy a belvárosi lakása komfortos legyen - egy olcsó, lepukkant lyuk volt, amit abból a pénzből vett, amit a szülei régi házáért kapott. A kertvárosi otthonukba már nem lett volna képes visszamenni és a belváros egyébként is jobban passzolt az új, pörgős életéhez.
A felújítások nagy részén már átesett, új nyílászárók, megjavított vízvezetékek, hiperszuper klíma, amire az összes szaki esküdözött, de a lakás most nagyon… kiábrándító volt. Úgy festett mint egy gyógyuló sebhelyekkel televarrt test, ami még nem nyerte vissza a valódi színét. Egyszóval bizarr volt az egész.
Mikor a fejébe vette a felújítást, eszébe sem jutott lakberendezőt keresni. Viszont nagyon hamar megkedvelte a gondolatot, hogy valaki másra bízza a csempe- és padlóminták összehangolását, valaki olyanra, aki remélhetőleg ért hozzá, hogy a kedvenc színei - a bíbor és a türkiz - hogyan ne keltsenek olyan hangulatot a lakásban, mint egy boszorkány jósdája.
A délutáni időpontjait üresen hagyta, így sokkal hamarabb hazaért, mint máskor, és ez a kis újdonság különösen üdítően hatott a hétköznapok monotonitásában. Szerette amit csinált, emiatt ha csak tehette nem sok szabadidőt hagyott magának - a kötelező szabadnapokon kívül, amikor kényszerítette magát, hogy szembenézzen az élete éppen aktuális szarságaival. Valahogy menedzselnie kellett a saját mentális jólétét ahhoz, hogy elbírjon mások problémáival. De azokkal valahogy mindig könnyebb volt.
Hazaérve levette magáról a munkába hordott fekete magassarkúit, és megkönnyebbült sóhajjal élvezte ki a talpai alatt a padló hűvösét, amíg a nappaliba ment. A kopott színű műanyag padló csillogott a tisztaságtól, de ez volt az egyik, amitől mindenképpen meg akart szabadulni. A göcsörtös csillogás. Ő igazi parkettára vágyott, amin hasra eshet zokniban, és még élvezheti is a padlón töltött minőségi időt, amíg a simára mázolt plafonban és az új függönyökben gyönyörködik. De ez egyelőre csak álom volt.
Remélhetőleg nem sokáig, mert az órája szerint fél óra múlva megérkezik Miss Cranshaw, és rázúdíthatja minden reményét.
A nappaliban még volt néhány kartondoboz - a félkész fürdőszobából kipaterolt holmijai, és néhány kidobásra váró bútor, amiket a lakással együtt vett meg, de nem szándékozott megtartani őket, és egy színes díszpárnák mögé rejtett kanapé, a lakás talán legkomfortosabb pontja, amit még a beköltözésekor szerzett. Ha úgy alakul, akkor ezt mindenképp szeretné megtartani.
Ledobta a kanapé végére a táskáját, kirakta a dohányzóasztalra a telefonját és úgy döntött, hogy egy gyors zuhany még bőven belefér az idejébe. Bármennyire is utálta a jelenleg még rendelőfehér fürdőszobát, az új, csokoládés tusfürdőjéért élt halt, így elég hamar győzedelmeskedett a frissítő fürdő gondolata.
Fürdés közben lett volna egy kis ideje újra átgondolni az elképzeléseit, amiket majd szeretne megosztani a lakberendezővel, de spontán személyiség lévén a gondolatai elég hamar elkalandoztak. Mit fog enni vacsorára? Van még itthon pizzatészta? A házi paradicsomszószból rakott félre a múltkor…
Nem töltött annyi időt a fürdőszobában hogy egy egész menüt összerakjon a jövő hétre, tíz perc múlva már az egyik kedvenc otthoni ruhájában ment a konyhába. A könnyű, vaníliasárga spagettipántost azokra a napokra tartogatta, amikor megengedte magának, hogy a dolgok kicsit róla szóljanak.
A magas sarkak kopogása rántotta ki a konyhai raktárkészlet ellenőrzéséből - tetszett neki ez a hang, ruganyos, könnyű, nem sietős léptek. Egy magabiztos nő léptei.
Vetett egy utolsó pillantást a lakásra - amennyire lehetett rend volt, bár csodákat nem tudott tenni, az nem az ő szakterülete - és az ajtóhoz indult. Félúton hallotta meg a csengőt, néhány másodperc múlva pedig egy csinos, fiatal nő mosolygott rá a folyosóról.
Széles mosollyal nézett vissza rá, hiszen már várta.
- Üdv! - szélesre tárta az ajtót, és kissé oldalra lépett, hogy beinvitálhassa a vendégét. - Csak Lara, ha lehet - ajánlotta fel egyből, abban bízva, hogy tegeződhetnek, de Ravenre bízta, hogy él-e vele. - Gyere csak be!
Megvárta míg belép az előszobába, majd becsukta mögötte az ajtót és beljebb kísérte.
Hagyott neki egy kis időt és teret, hogy felmérje a terepet, de összességében olyan egyéniségmentes volt az egész hely, hogy Lara úgy ítélte, nem hagy neki sok lehetőséget arra, hogy ezt emésztgesse.
- Minden - sóhajtotta első ízben a kérdésére.
A lakás olyan volt mint egy kifakult festmény: ha sokáig nézte, látott benne fantáziát, de jelenlegi állapotában elég lehangoló volt. Egyedül a hálószobája árulkodott Lara egyéniségéről, de sejtette, hogy Raven első dolga lesz szétnézni a lakásban, és ezt a saját szemével is látni fogja.
- Szeretném ha kapna egy személyiséget. Színeket. Merészséget. Talán egy kis nőies eleganciát...
A kanapé mögé lépett, hogy teret hagyjon Ravennek a nézelődésre, onnan mindegyik helyiségre rálátott.
- Meg tudom mutatni, milyen volt a lakás a felújítás előtt, de a piszkos munkák nagy része már kész; a burkolás, a festés és az újrabútorozás maradt, ezekben szeretném ha segítenél - a válla mögé fésülte a haját majd a kanapé támlájának dőlt.
- Nincsenek szigorú elképzeléseim. Arra gondoltam, mesélek neked egy rakat dologról, ami tetszik vagy szeretek, utána pedig rád bízom, hogy szerinted mit lehetne kihozni belőle. |
Alig tudtam le egy gazdag ügyfelet másnap már jött is a következő érdeklődő aki szívesen igénybe vette volna a szolgáltatásomat. Természetesen nem mondok én nemet senkinek sem, hiába kéne egy kis pihenő én mégis szeretem a munkámat. Mondhatni munkamániás vagyok és ebben élem ki a kreativitásomat, már ha természetesen engedik a megrendelők. Nem mindenki akar fából faragott mintás kazettás stílusú plafont és még sorolhatnám. Mint mindig a klienseim az elsők, nekik kell az igényüket figyelembe vennem és útmutatást adni, hogy mégis milyen stílus lehet jó az otthonukban ami nekik is megfelel. Hiszen egy otthon akkor nevezhető otthonnak ha az ember szeret hazatérni és kényelmesen érezheti magát biztonságban.
Első találkozásra mindig alaposan felkészülök, bár azonnal nem tudom felmérni egy-egy ügyfél stílusát, - hiszen telefonon vagy emailen keresztül ezt elég nehéz megállapítani - ám különböző szövet, anyag és színmintákkal mindig el lehet indulni valamerre, hogy legyen valami kezdőpont. Illetve a kedvelt színekből lehet valami összhatásban gondolkodni és tippeket adni, hogy mi lehet mégis jó. A táskámba is pakoltam előre a papír alapú színskálámat ami a festékek pontos színét és kódszámát mutatta, természetesen a jegyzettömböm se maradt el, hiszen minden ami az igényekkel kapcsolatos azt természetesen oda írom. A kis négyzet alakú anyagminták se maradhattak ki a repertoárból, illetve a kis fa lapkák sem, amikre én faragtam mintákat. Ha esetleg ilyen óhaj-sóhaj lenne akkor ne maradjon el. Kezdetnek ez a kis pakk elég lesz. Egyelőre azt se tudom, hogy mennyire szeretné a házát vagy lakását átrendezni. Csak a bútorok cseréje kis festéssel, vagy esetleg padló színét is változtatná. Akár teljes renoválás is benne lehet a képben.
Másnap reggel felkeltem egy nagyot nyújtózkodva, majd gondosan bekentem magam a szokásos naptejjel, hiszen enélkül én nem tudnék létezni nappal az élők közt. Bevettem a vértablettáimat is, mert éreztem, hogy ma a szokásosnál éhesebb vagyok, de ez a kis találmány egész jól rendbe hoz. Éljen a modern világ, nem feltétlenül kell lelkes jelentkezőket vadásznom, hogy egy kis vérhez jussak. Bár nem olyan mint a friss, de a semminél mindenképp jobb. Inkább ezt az “áldozatot” vállalom be mitsem teljesen kiéhezve akárkire rátámadjak. Felvettem a szokásos fekete teljesen testhez simuló ruhámat ami a megszokott hosszú ujjakkal rendelkezett, egy kis vörös rúzs majd a szokásos fekete nagy karimájú kalapom is a fejemre került és útnak is indultam a táskámmal. Gyorsan a kocsimba szálltam ahol azonnal be is nyomtam egy lágy muzsikát, hogy szépen lassan rendezzem a gondolataimat. Ilyenkor mindig összegzem fejben, hogy körülbelül miket kérdezzek, bár az évek meg a rutin miatt ez teljesen felesleges, de én mégis megteszem. Valami rossz beidegződés ez nálam, de talán nem egy durva rigolya ez nem?
Nem sokat kellett utaznom, hiszen helyben a városban volt az újdonsült kliensem lakhelye, egyáltalán nem kilométerekkel arrébb, ezért is tollászkodtam kicsit ráérősen mikor készülődtem. A kopogó magassarkúm csak úgy visszhangzott végig ahogy kiszálltam a kocsiból és meg nem érkeztem a célomhoz. Mondhatni ezzel felkészülhetett az illető a jöttömre, ám az illem szerint szokásosan kopogtattam, hogy megérkeztem. Remélhetőleg nem felejtette el. Bár volt már példám arra is, hogy egy férfi köntösben nyitott nekem ajtót mert sokáig dolgozott és elaludt. Ízlésten Hello Kittys mamuszhoz is volt szerencsém a délelőtti órákban, szóval sok minden nem tud meglepni. Talán a teljes meztelenség igen, de azon se akadnék ki, hiszen prűd egyáltalán nem vagyok. Amint - remélhetőleg - ajtót nyitottak egyből mosolyogva köszöntem:
- Jó napot kívánok! - kis szünet után meg is kérdeztem - Miss Okanehez van szerencsém? - elméletileg jó helyen vagyok, talán nem tévedtem el. A szám is stimmel, szóval helyben vagyok azt hiszem. Miután biztosított efelől és be is engedett (valószínűleg) csak akkor léptem be, így azonnal némán szemre is vételeztem a belteret, de egyelőre nem kommentáltam, hagytam magam vezetni.
- Szóval, mi nem tetszik Önnek az otthonában? Pontosan mire vágyik, mi változzon benne? - érdeklődtem azért útközben, majd elő is kaptam a jegyzettömbömet, hogy a hasznos információkat lefirkantsam. |
Nem mindenki vágyik drága selyemre, csillogó gyémántra és hideg márványkőre
Lezárt kör |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
