Amara egyből ugrott a telefonhoz, hogy értesítse a többieket a csöppségek eltűnéséről.
- Hallo?!  Max, most rögtön haza kell jönnötök, a gyerekek eltűntek, a Vengeance… - hadarta Amara.
- Amara, nyugodj meg, egy szót sem értek. Mondd egy kicsit lassabban. –vágta közbe Max a darálást.
- Max! A gyerekek! Eltűntek! Vengeance! -kiabálta Amara tőmondatokban a lényeget a telefonba. -Gyertek haza! Most! Rögtön! Siessetek! Puszi! Szia! –mondta, majd lerakta a telefont.
Max a kórházban elmondta a tartalmas beszélgetés lényegét a többieknek, mire mindenki kiborult. Bobbyt otthagyták a kórházban Kittyvel, a többiek pedig beszálltak a kocsiba és padlógázzal elindultak hazafelé.
- Hé, Jean egy kicsit lassíts, most nincs itt Kitty, hogy anyagtalanná tegye a kocsit… - veregette meg Jean vállát a hátsó ülésről Max.
- Nyugi, tudok vezetni. –mondta Jean, miközben kanyarodott a kocsival és a lendülettől Max átesett az ülés másik felére. -De azért beköthetnéd magad.
Nem sokkal később már otthon is voltak és a Vengeance levelét tanulmányozták.
- Hol van Xavier Professzor? –kérdezte Scott.
- Hát… Ööö… nézett egymásra Amara és Ororo. –Valami dolga akadt és elutazott.
- Szuper. –mondta Max idegesen.
- Visszaadjuk őket, csak gyertek a rejtekhelyünkre, a Professzor tudni fogja, hogy hol találjátok… -mondogatta magában Jean. –Megvan! –kiáltott fel.
- Hm? –néztek rá a többiek csodálkozva.
- Professzor tudni fogja, hogy találjátok. Miért? Mert Xavier Professzor gondolatolvasó, és Cerebro segítségével meg tudja keresni őket. Megpróbálhatom én is használni. –mondta Jean, majd elszaladt Cerebro felé.
- Igaz, reméljük, hogy valamelyikük használja a képességét. –morfondírozott Scott.
Egy fél óráig álldogáltak Cerebro ajtaja előtt, amikor kinyílt az ajtó, és Jean mosolyogva kilépett.
- Megvannak. Irány az autó. –mondta, majd elindult az udvar felé.
Perceken belül már mindenki a kocsiban ült, és úton voltak a Vengeance búvóhelye felé.
- Ööö… Jean, tudod hogy merre kell menni? –kérdezte Amara.
- Hát… valahol itt kéne lennie a rejtekhelyüknek. De pontosan nem tudom hogy hol.
- Akkor a legjobb lenne, ha megállnánk, kétfelé osztanánk a csapatot és úgy keresnénk őket. –mondta Max, majd Jean megállt a Bayville melletti hegy tetején, az erdő szélén.
- Én Maxxel elmegyek jobbra. –mondta Amara. –Ti pedig nézzétek meg őket balra. –Scott és Jean bólintottak, majd elindultak.
Amara és Max már átkutatták a fél erdőt, de sehol senki nem találtak, sőt semmi árulkodó jelet, vagy valami nyomot, amin elindulhattak volna. Scott és Jean sem jártak nagyobb sikerrel. Hiába szólítgatták a kicsiket, senki sem válaszolt. Elkeseredetten mentek vissza az autóhoz, majd Jean vörösen izzó szemmel, dühében és elkeseredettségében azzal próbálta elterelni a figyelmét, hogy a hegyen lévő sziklákat telekinetikusan felemelte, majd hirtelen elengedte és azok visszazuhantak a földre. Többiek értetlenül néztek rá, aztán egyszer csak Jean elindult az erdő felé, hogy levezesse a dühét. Hirtelen két kéz jelent meg a földből ami megragadta Jean bokáját és eltűnt a föld alatt. Scott rémültem futott utána, de semmi nyoma nem volt Jeannek. Amara és Max riadtan néztek körül. Azután azt vették észre, hogy Scott alatt elkezd berepedezni a talaj… Scott lassan megpróbált arrébb állni, de ekkor hirtelen beszakadt alatta a talaj és ő is eltűnt… Amara és Max odarohantak az üreg szélére, és amikor lenéztek egyből rájöttek, hogy megtalálták a Vengeance rejtekhelyét. Óvatosan lemásztak és körülnéztek. Észrevették, hogy Jean és Scott ájultan fekszenek, hála a zuhanásnak. Az egyik sarokban, a gyerekek aludtak csendben. És a sötétből lassan kirajzolódott négy ember alakja…