32. rész
Kitty 2004.10.30. 18:49
Az ellentétek vonzák egymást
-Akkor most mi legyen velük? –kérdezte Bobby.
-Nem tudom, de ez a képesség tök jó! –mondta Vadóc, miközben egy energia labdát dobált a jobb kezében.
-Mi lenne, ha eltennéd azt az ízét? –morgott Logan.
-Én eltenném, ha tudnám, hogy hogyan kell –válaszolt Vadóc.
-Mindjárt kiszedem belőlük –ment oda Reahoz Logan, és közben kiengedte a karmait –Na, hogy kell eltüntetni?
-Nem én kezelem az energia gömböket. Fogalmam sincs, hogy kell őket használni –mondta a lány, mire Logan behúzta a karmait.
-Mi lenne, ha valakit feltöltenék energiával? –kérdezte Vadóc, és ránézett Kittyre.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Még túl töltődne energiával, aztán hiperaktív lenne –lépett be Jean –Inkább dobd neki egy fának vagy valaminek.
-Jól van… -mondta Vadóc és kiment az udvarra, majd visszatért immáron energia gömb nélkül.
-Látom sikerült –mosolygott Kitty.
-Jaja… -mondta Vadóc szintén mosolyogva.
-Ízééé… letennétek minket? –kérte Rea.
-Jól van –egyezett bele Scott, mire Karl elengedte őket. A két lány egymásra nézett, majd Brianékre és ezért nem mentek el.
-Mit akartok ti tőlünk? –kérdezte Amara.
-Nem mindegy az nektek? –válaszolt flegmán Lucy.
-Ne beszélj így kislány! –ment oda hozzá Logan, mire Lucy kieresztette karmait, majd Logan is.
-Elég legyen –szólt rájuk határozottan Jean, mire mind ketten visszahúzták a karmaikat. Ekkor berobbant az ajtó.
-Nem lehet igaz! Egy évben már másodszor! –bosszankodott Scott. Ekkor vagy 15-20 kommandós jelent meg a házban és rátámadtak a mutánsokra. Harc kezdődött, de mindannyian kijutottak belőle. Már messze jártak a háztól, úgy közösen mentek.
-Te jó ég! Brian! –jutott eszébe Reanak, mert Victort elhozták. De mire visszaértek minden kommandós eltűnt és magukkal vitték Briant is.
-Értesítsük a többieket, hogy vigyázzanak –mondta Jean, és már nyúlt is a mobiljáért. Felhívta az intézet lakókat.
-Na? –kérdezte Scott.
-Julian kívül mindenkit elértem.
-Akkor őt is elvitték? –kérdezte Max.
-Valószínűleg… -mondta halkan Jean.
-Hol vannak Vengeance-ok? –kérdezte Kity.
-Eltűntek –néztek körbe az X-ek –Na mindegy.
Eközben a föld alatt.
-Hol vagyok? –tért magához Julia
-Azt én is szeretném tudni –válaszolt Brian, aki már magához tért.
-Ó hát te is magadhoz tértél! –mosolygott egy férfi Juliara.
-Mit akarnak tőlünk? –kérdezte dühösen Brian.
-A barátaitok majd szépen utánatok jönnek és így elkapjuk a mutánsokat.
-Jaj, maga még mindig itt tart? –forgatta szemeit Brian.
-Majd meglátjuk ki nevet –válaszolt a férfi és elment.
-Ki kell jutnunk –mondta Julia.
-De hogyan? –nézett a fiú Juliara.
-Figyelj és tanulj –mondta a lány mosolyogva, majd mind kettejüket vízzé változtatta. Miután felértek a felszínre Julia nagyon kimerült.
-Mi történt? –kérdezte Brian.
-Túl sokáig voltam víz képében és ez kimerített –válaszolt Julia, és közben eleredt az eső.
-Várj! –mondta Brian, és egy energia gömböt jutatott Juliaba. A lány egy kicsit erősebb lett, de még így sem volt az igazi.
-Jobban leszek… csak menjünk innen –mondta a lány, majd Brian segítségével elindultak. A vihar egyre nagyobb lett. Mind a ketten teljesen elázták, és ahogyan mentek, egyre jobban kimerültek. A végén már Brianek sem volt annyi ereje, hogy feltöltse őket energiával, így egy erdőben húzták meg magukat.
-Nem így képzeltem ezt a napot… -morogta maga elé Brian.
-Nekem mondod? Két napja szakított velem a barátom, ma pedig úgy volt, hogy elmegyek az egyik barátomhoz látogatóba. Erre… -panaszkodott Julia –Na meg fázom is…
-Erre nem tudok mit mondani –válaszolt Brian, és átölelte a lányt, aki mosolyogva nézett vissza rá, majd a fáradságtól elaludt a fiú vállán. Brian is követte a példáját. Másnap ismerős hangokra ébredtek.
-Itt vannak! –kiáltott Kitty.
-Végre! Már azt hittem nem megyünk ma haza –örült Bobby.
-Jól vagytok? –lépett oda Jean.
-Mi? Ja igen… persze –mondta Brian, és gyorsan elengedte Juliat, aki szintén gyorsan kimászott a fiú szorításából. Még is mit gondolnának a többiek?
-Akkor menjünk vissza az intézetbe –mondta Scott, majd Brianre nézett –Te is jössz? –kérdezte mellékesen.
-Nem kösz… van egy lapod és egy ceruzád? –kérdezte Scottot, aki adott neki egyet, valamit felírt majd visszaadta Scottnak. Ahogyan elváltak Brian belecsúsztatta a cetlit Julia a kezébe, majd elindult a saját csapata felé, akik szintén keresték őt.
-Brian! Jól vagy? –kezdte Rea.
-Persze… -válaszolt csendben a fiú, majd elmosolyodott.
-Hol voltál? –kérdezte Victor?
-Fogalmam sincs –vallotta be Brian.
-Nem fontos… Meg kell beszélnünk egy csomó mindent, menjünk –mondta határozottan Rea.
Eközben az X-eknél.
-Mi volt ez az összebújás azzal a sráccal? –kérdezte Amara, szinte szemrehányóan.
-Miért? Ki ő? –kérdezett vissza Julia.
-A legújabb ellenségeink egyik tagja –világosította fel Jean.
-Ő? Pedig tök kedves volt –lepődött meg Julia.
-Tudod: a látszat néha csal –mondta Kitty, és rátette a kezét Julia vállára –Ja! És drága unokanővérünk Rea is itt van.
-Az meg ki? -csodálkozott újra Julia.
-Nem ismered? Ez fura… -gondolkodott Kitty. Julia csak bólintott, majd megnézte a cetlit, ami a kezében volt:
Remélem, még találkozunk. Holnap 20-kor a Bayville melletti erdőben. Brian
-*Elmenjek? Mégis mit veszíthetek?*- gondolkodott Julia, majd elmosolyodott.
-Mi ilyen vicces? –nézett rá Bobby.
-Á… semmi…- füllentette a lány.
Másnap este nyolckor…
Brian ült az egyik erdő széli sziklán, amikor megjelenik Julia.
-Szia –köszönt a lány.
-Szia –köszönt a fiú is.
-Miért akartál találkozni velem?
-Gondolom a többiek elmesélték ki vagyok, mi vagyok –kezdte Brian, mire Julia bólintott –Megértem ha többé látni sem akarsz, de ne ez alapján ítélj.
-Mi lenne, ha sétálnánk egyet? -ajánlotta Julia.
-Jól van… -majd a két fiatal elindult sétálni. Olyan 21 óra körül Julia megállt.
-Na szerintem a többiek már aggódnak miattam, viszont nem akarom, hogy egyszer csak megjelenjenek itt. Azt hiszem megyek.
-Ugye megérted, ha nem kísérlek haza? –mosolygott Brian.
-Hát persze… Akkor szia! –köszönt el Julia, és egy puszit nyomott Brian arcára.
-Szia –nézett után a fiú, és arcát dörzsölgette.
|