Lassan Kittyék is kijöhettek a kórházból, és újra elkezdték az esküvő szervezését, amikor egyszer csak Kitty határozottan kijelentette:

-Én nem megyek férjhez!

-Mi van? –döbbent le Jean, aki Amara haját gyakorolta, mert a múltkori „esküvőre” nem lett a legjobb. Amarában is megállt a levegő.

-Miért?

-Nyugodjatok meg, nem történt semmi, csak amíg a kórházban voltam elgondolkodtam, hogy készen állok e rá. Most jöttem rá, hogy igazából még nem állok készen rá –magyarázta.

-Kitty, ha nem állsz készen rá akkor én mit mondjak? –ellenkezik Amara.

-Igaza van. Te tökéletes vagy erre a szerepre. Neked köszönhetem, hogy másként látom a házasságomat –emlékeztette Jean Kittyt, a konyhai beszélgetésre.

-Komolyan így gondoljátok, vagy csak azért mondjátok, mert dupla esküvőt akartok látni? –kérdezte Kitty.

-Komolyan gondoljuk! –válaszoltak a barátnői kórusban.

-Hát jól van… de ha valami baj lesz azt, számon kérem rajtatok –nevetett Kitty.

A ceremónia és a lakodalom alatt is minden rendben ment, és a két páros, boldog házasokként távozott. Minden ment a már megszokott módon amikor úgy 3 hónap múlva Kitty és Amara amikor meglátogatta Jeant, szörnyű állapotban találták. Zokogott. Scott sem volt a legjobb állapotban, látszott rajta, hogy az elmúlt időszakot Jeannel töltötte.

-Mi történt? –kérdezte először Amara.

-Jaj lányok… valami baj történt –zokogott Jean. A másik két lány felvonta a szemöldökét –Scottal már nagyon régóta próbálkozunk, de nem akar összejönni. Az orvosom szerint pedig nagyon kicsi az esély arra, hogy képes vagyok teherbe esni –zokogott tovább Jean.

-De hát a jövőben… -mondta halkan Kitty.

-Tudom, és ez így nincs rendjén. Muszáj, hogy sikerüljön! –zokogott tovább Jean.

-Jean nyugodj meg! Kérlek! –próbálta nyugtatni Amara, bár tudta ez reménytelen.

-Te ezt nem érheted! Nagyon vágyunk már egy gyerekre. Elvégre már ideje lenne –borult ki egyre jobban Jean. A két lánynak fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Ők még nem vágytak gyerekre. El sem tudták képzelni, hogy magukon kívül egy másik élőlény életével is foglalkozzanak. Ekkor Scott jött be, továbbra is nyúzott állapotban. Amara és Kitty úgy gondolta, hogy jobb most a barátaikat magukra hagyni, hiszen ez egy hatalmas teher lehet a számukra… Így is tettek.

A nap hátra lévő részét mind a ketten csöndben töltötték. A fiúk nem tudták, hogy mi van velük, de a lányok egy szót sem szóltak. Úgy gondolták, hogy ez Jeanék magánügye, és ők nem adják tovább senkinek. Aztán olyan három-négy hét múlva A Drake és a Ballard házban (mert ikerházban laktak, amelyeknek közös volt az udvara) is megcsörrent a telefon. A lányok vették fel. Bobbyéket Scott, Maxéket Jean hívta, bár mind ketten hatalmas izgalomban voltak. Egyetlen egy szót mondtak, mind ketten a telefonba: