-De hát… ők a barátaink! Utálok ellenük harcolni –nyafogott Kitty.

-Hát biztosan nem lesz könnyű –értett egyet Scott.

-Viszont, vigyázzunk egymásra. Nem veszíthetjük el a másikat –mondta komolyan Jean. A többiek bólintással feleltek.

-Akkor most mit csináljunk? –tette fel a kérdést Amara, mire mindenki összenézett.

-Mi lenne, ha megvárnánk, amíg ők lépnek? –ajánlotta Max.

-Erre gondolsz? –mutatott Jean a két perce még ép falra.

-Úristen! Mióta tudja Julia irányítani a vizet? –lepődött meg Kitty.

-Biztosan megnőtt az ereje –adta meg a választ Jean, miközben Ciklon hatalmas vihart fakasztott.

-Miért csak ketten vannak? –érdeklődött Bobby.

-Biztos jönnek majd a többiek is –válaszolt Scott, miközben kitért egy villám elől. Olyan öt perc harc után sem jelent meg új harcos, de ez a még maradék X-et nem is zavarta.

-Scott vigyáz! –kiáltott Jean, aztán Bobbyt arrébb lökte telekinetikusan. Scott csak nézett, hogy miről beszél Jean, amikor egy hatalmas vízcsóva terítette be, még hozzá elég sokáig. Ezt senki nem élhette túl! Jean amint tudta arrébb lökte Juliat, de már késő volt… Scott ott feküdt teljesen magatehetetlenül. Jean teljesen megfeledkezve a helyzetről, odarohant hozzá, és megpróbálta szájon átlélegeztetni, de már késő volt…

-NEM!!! –üvöltötte Jean, majd vérben forgó szemekkel visszafordult, és egy fél perc alatt megszabadult a támadóktól. A többiek csak néztek, majd amikor Jean visszarohant Scotthoz, ők is rájöttek, hogy mi történt.

-Scott… -harapott az ajkába Amara.

-Nem lehet igaz –suttogta Bobby, majd ők is odamentek.

-Jean…-kezdte Kitty, de nem folytatta. Lassan mindenki elsírta magát. Jean bevitte Scott testét a félig szétroncsolt házba, majd megkérte a többieket, hogy távozzanak. Jean leült, és magába roskadva bőgni kezdett.

-*Itt még a főnix sem segít* -gondolta magában. A többieknek sem volt túl jó kedve…

-Hihetetlen, hogy ez megtörtént… -kezdte Bobby.

-Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy Scott halhatatlan –vallotta be Amara, majd belefújt egy zsepibe.

-Igen mindig olyan erős volt… -folytatta Max.

-Biztosan van megoldás… Vissza tudjuk hozni! –hazudott magának Kitty.

-Én már tudom is, hogy mi! –kapott észbe Max, majd elrohant.

Eközben Jean…

-Scott… Hiányzol! Ne hagyj itt! Kérlek! –beszélt a fiúhoz, aki természetesen nem válaszolt –Ha elmész akkor tényleg megőrülök! Te voltál az egyetlen aki megbízott bennem, aki erőt adott nekem. Nem bírok élni nélküled! –beszélt tovább. Ekkor csöngettek. Jean észre sem vette. Kitty nyitott ajtót.

-Ööö… szia Nate –mondta a lány és megint eszébe jutott Scott, aminek az lett a következménye, hogy hatalmas sírásban tört ki.

-Mi történt Kitty? Miért van szétrombolva a ház? –csodálkozott a fiú.

-Én inkább azt kérdezném, hogy, hogyan létezel? –mondta Kitty, kicsit szemrehányóan.

-Miről beszélsz? –értetlenkedett tovább Nate.

-Ki csengetett? –jelent meg Amara, szintén sírva –Szia Nate –erőltetett egy gyenge mosolyt az arcára, aminek a következménye az lett, hogy ő is sírni kezdett.

-Gyere elmondjuk –hívta be végül Bobby a fiút, elvégre ő bírta a legjobban, bár ő is sírt. Miután beavatták a történtekbe, Natenek is eleredt a könnye.

-A jövő megváltozik… ennek nem lenne szabad megtörténnie. Valamilyen megoldást muszáj találnotok –parancsolta Nate.