-Nyitom! -kiáltja Kitty. Jean kinyitja a szemét. Scott ül az ágya mellett.
-Scott! Mi van Apokalipszissel? -tér a lényegre a lány.
-Apokalipszissel? -csodálkozik a fiú.
-Igen kiszabadult -mondja határozottan Jean.
-Micsoda? Jean ez zagyvaság. Csak Karl ütött le.
-Nem érted? Apokalipszis megint közöttünk van!
-erőszakoskodik tovább Jean és elsírja magát. A hangokra a
többiek is felfigyelnek és bemennek a szobába.
-Jean...
-Apokalipszis él! Nem értitek?! -ordibál Jean, majd
körülötte a tárgyak a levegőbe emelkednek, illetve a többiek
szörnyű fájdalmat éreznek a fejükben
-*Jean nyugodj meg!* -jön be a professzor.
-Ne mondja, hogy nyugodjak meg! Maga sem hisz nekem! -kiabál
tovább a lány a többiek pedig a földre ereszkednek a fejfájástól.
-Vadóc! -kiált nagy nehezen Scott. Vadóc oda kapaszkodik
Jeanhez, majd megérinti a lány arcát. Jean elájul, minden
tárgy lezuhan, a fejfájás meg elmúlik.
-Scott gyere egy kicsit -hívja a professzor. Scott a utána megy.
-Mi az professzor?
-Scott! Jean elvesztette az uralmát a tudata felett, és
ezzel együtt az ereje felett is. Veszélyes a környezetére.
Meg kell várnunk, amíg lenyugszik. Ennek egy megoldása van:
El kell zárnunk a külvilágtól. Nekem is nehéz, de csak akkor
tesszem meg, ha beleegyezel.
-Rendben. Hiszen ez a legjobb neki... -egyezik bele a fiú, és
egy könnycsepp gördül végig az arcán. A két férfi visszamegy a többiekhez és elmondják nekik a hírt, akik meglepetten, de mégis egyetértően hallgatják. Közösen berendezik a vendégszobát, hogy az élet minden fontos dolgát meglehessen
csinálni benne, majd Scott bevitte az ölében a szobába. Scott még ott volt egy rövid ideig, majd ő is kiment és kulcsra zárta az ajtót. Mivel ez Jean számára nem akadály, mindig volt valaki a szoba közelében. Jean amikor felébredt
nem fogta fel mi történt, először csak lebegtette a
tárgyakat majd csendesen leült az ablakba és onnan nézte a tájat. Kitty a professzorral beszélt:
-Biztos, hogy nincs más megoldás?
-Sajnos nincs. Másképp nem tud megnyugodni.
-De már megnyugodott. Hiszen nem csinál semmit.
-Nézd meg jobban! A könyveket is lebegteti, pedig nem is néz
rájuk. Egyelőre nem áll készem.
-És Scott? Szegénynek megszakad a szíve. Éjjel nappal a
szoba felé járkál, és mindig elindul a keze a kilincs felé.
-Scottnak a legnehezebb. De ő önt erőt Jeanbe is. Ha ő túl
tud ezen jutni, akkor Jean is.
-De mi ez az egész?
-Nem tudom de valami történik Jeannel.
Eközben Scott Jean ajtaja előtt állt, és gondolkodott.
Amikor meghallotta Jean hangját.
-*Scott engedj ki!* -a fiú keze már nyúlt az ajtó felé,
amikor Max sétált be a folyosóra.
-Scott ne! -kiáltotta, és rohant a fiú felé.